Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

ti VI., VIL, VIII. és IX. törvénycikkeiben Hunyady János kormányzósága alkalmából megállapított elveknek megfelelően" jogosítja fel „elvileg a teljes királyi katalomkörben foglalt jogok alkotmányos gyakorlására" Azonban „részint kétségek elhárítása végett, részint a nemzet jogainak biztosítása érdekében bizonyos korlátokat állapít meg"" (Indokolás a 13. §-hoz, Nemzetgyűlési Irományok, I. 2. sz. 21. 1.) Ezek szerint tehát — amennyiben a törvény által felsorolt korlátozások között nem szerepel a kérdéses jóváhagyási jog megvonása — minden kétség nélkül igennel kellene felelnünk a felvetett kérdésre. A törvény szövegéből, de az indokolásból és a nemzetgyűlési tárgyalás alatt elhangzott hozzászólásokból (Nemzetgyűlési Nyomtatványok, Napló, I. A—8. ülés) sem lehet a szóbanforgó jóváhagyási jogra vonatkozó korlátozást megállapítani, — illetőleg azt, hogy a kormányzónak ezt a jogot a nemzetgyűlés nem kívánta, volna megadni. Mégis találkozunk azzal a felfogással, hogy mai jogunk szerint nemességet is átruházó örökbefogadási szerződést joghatályosan nem lehet kötni, — illetőleg ilyen szerződést az igazságügyminiszter kormányzói jóváhagyással való megerősítés végett a kormányzóhoz fel nem terjeszthet, mivel az 1920. évi I. tc. a kormányzót ezzel a joggal nem ruházta fel. (Meszlény: i. m. 456. 1.) Ez a felfogás a maga állítólagos igazát abból a korlátozásból vezeti le, mely szerint a kormányzó „nemességet nem adományozhat'9 (13. §.) — és pedig úgy, hogy ezt a korlátozást a kérdéses jóváhagyási jogra is kitérj esztőleg magyarázza. Mielőtt ezen felfogással szemben megkísérelnők kifejteni a hivatkozott korlátozásnak véleményünk szerint helyes értelmét, — rá kívánunk mutatni jogunk egyik intézményére, melynek keretében a kormányzó kétségtelenül jogosult a nemességre is kiterjedőleg kegyelmi ténykedést végezni. Kegyelem jellegű királyi jogot gyakorol a kormányzó a kormányzói kegyelemmel való törvényesítés esetén (C. P. I. 2798/1925. M. Tára, VII. 76. — Meszlény: i. m. 349. 1.) és ilyenkor a törvényesített gyermek megszerzi a törvényesítő atya nemességét anélkül, hogy a „törvényesítés kegyelmi tényén kívül a nemesség átruházását külön jóváhagyni kellene." „Fejedelmi kegyből törvényesített gyermekek személyi tekintetben a törvényes házasságból született gyermekekkel egyenlő jogokban részesülnek." (5250. IM. 1891. — 79. máj. 18. 4505. — Meszlény: i. m. 444. 1.) — A per subsequens matrimonium törvényesítésnél is kir. jóváhagyás nélkül átszáll a nemesség. (Kmetty: A magy. közjog tankönyve, 3. kiad. 80.1.) Kissé erőltetett érvelés volna arra hivatkozni, hogy fentiekre (tekintettel, adott esetben — a körülmények alkalmas összetalálkozása mellett — esetleg a kormányzói kegyelemmel való törvényesítés eszközével meg lehetne kerülni a kormányzó jóváhagyási jogára is kiterjesztett korlátozást (hiszen „a törvényesítés hatályát nem érinti az sem, hogy az atya nem tőle származott gyermeket ismert el a magáénak." — Magánj. Tj. 203. §.) 33