Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

A kormányzói kegyelemmel való törvényesítés azonban alkalmas intézménynek mutatkozik arra, hogy az örökbefogadás intézményével párhuzamba állítva, teendő észrevételeinkből kérdésünkkel kapcsolatban — álláspontunk igazolására — következtetést vonjunk le. Általában csak vélelem (esetleg fictio) szól amellett, hogy a bekövetkezett törvényesítéssel törvényesnek elismert gyermek valóban a törvényesítő vérszerinti leszármazója. (Hagyjuk most figyelmen kívül azt a körülményt, hogy e tekintetben teljesen hasonló a helyzet a házasságban való születés esetén is.) Már most a törvényesített gyermek, bizonyos korlátozással ugyan (pl. csak az atyával és annak leszármazóival jut rokoni kapcsolatba), azonban mégis a törvényes gyermek jogállását nyeri a törvényesítő nemességével együtt. Az örökbefogadás, mint „imitatio naturae" — tulaj donképen szintén fictio alapján — az örökbefogadó és örökbefogadott között mesterségesen létesít a vérszerinti kapcsolathoz hasonló viszonyt, bizonyos korlátozásokkal (pl. az örökbefogadott nem jut rokonsági kapcsolatba az örökbefogadó felmenőivel). — Egyébként jogunk szerint általánosságban „az örökbefogadással az örökbefogadott az örökbefogadó törvényes* gyermekének jogállásába lép." (Magánj. Tj. 215. §.) — Megjegyezzük, hogy „a természetes atya saját törvénytelen (utóházassággal nem törvényesített) gyermekét jogosult örökbefogadni" (1945/1887. IM. ,— Meszlény: i. m. 444. és 646. 1. — továbbá: Magánj. Tj. 222. §.) s olyan esetben, amikor az atya törvényi rendelkezésnél fogva semmiképen sem törvényesítheti házasságon kívül született gyermekét (fogamzáskor atya és anya között vérrokonság vagy egyenesági sógorság bontó akadálya forgott fenn), épen az örökbefogadás egyetlen mód arra, hogy kiemelje őt a törvényen kívüli állapotból és számára az örökbefogadottnak egy s másban korlátolt, de mégis a törvényes leszármazottakéval azonos jogállását biztosítsa. Végül a törvényes gyermek jogállását adó kormányzói kegyelemmel való törvényesítés és örökbefogadás párhuzamba állításának indokolására hivatkozunk még arra, hogy régebbi jogunkban az örökbefogadás hatálya is, — akkor is, ha az örökbefogadás nem volt egyúttal1 nemesség-átruházással kapcsolatos, — királyi engedélytől, illetőleg jóváhagyástól függött. (Hk. I. r. 66. c. — Ennek tulajdonképeni oka az, hogy régi jogunk szerint örökösök hiányában mindenféle fekvő jószág „háramlása egyenesen a fejedelemre és a szent korona joghatóságára néz és tartozik," — érthető tehát, hogy az ilyen javaknak idegen személyre való átszállítása örökbefogadás útján is csak királyi jóváhagyás, illetőleg engedély mellett volt joghatályos.) Mindezek mellett hangsúlyozva a két intézmény (örökbefogadás — törvényesítés) egészen eltérő, rendeltetését, alapgondolatát, — fenti párhuzamban állításból kérdésünket illetőleg mégis levonhatunk annyi következtetést, hogy — amennyiben a kormányzói kegyelemmel való törvényesítés is csak bizonyos korlátozásokkal adja meg a törvényesített gyermeknek azt a jogállást, amely a törvényes leszármazottat szü34