Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

Az egyes bírói határozatok tanulmányozásánál lehetetlen észre yiem vennünk, hogy a bennök foglalt megállapítások közt néha bizonyos ellenmondások forognak fenn. Ezek szemlélésénél ne feledjük, hogy egy joggyakorlat kialakulásának vagyunk éppen a tanúi. Többször azonban csak látszólagosak ezek az ellenmondások, s csak azért érezzük őket ilyeneknek, mert nem ismerjük a konkrét eset összes körülményeit, amelyeket a bíróság a legalaposabban kivizsgált. Julow Jenő dr. A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton I. Az 1878 :V. t.-c. (büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről) 55. §-ának értelmében a hivatalvesztésre elítélt nemcsak a kinevezés vagy választás útján nyert közhivatalát, illetőleg szolgálatát veszti el, hanem büntetés folytán a bíróság által meghatározott idő tartamára az említett közhivatal vagy szolgálat elnyerésére való képességét is. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883:1. t.-c. 1. §-ának b) pontja szerint állami vagy köztörvényhatósági tisztségre nem nevezhető ki az, aki nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elítélve volt és az sem, aki hivatalvesztésre szóló ítélet hatálya alatt áll. A közszolgálati alkalmazásnak egyrészt a büntetőtörvénykönyvben, másrészt az idézett és egyéb közigazgatási törvényekben meghatározott erkölcsi akadálya jogi természetére nézve megegyezik abban, hogy bármelyik akadály ellenére történt 1 kinevezés nem tekinthető véglegesnek. Azt tehát, aki ilyen akadály ellenére került állami szolgálatba, ennek a körülménynek felfedezése esetén rendszerint minden további eljárás mellőzésével a szolgálatból rögtön el kell bocsátani, (v. ö. a m. kir. pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok gyűjteményének 13. §-ával.) Eltérő azonban a két akadály jogi hatása annyiban, hogy míg a hivatalvesztésre szóló ítélet hatálya az állami szolgálatra való kinevezést csak a bírói ítéletben megállapított idő tartama alatt gátolja, addig a nyereségvágyból eredő bűncselekmény miatt történt elítélés ténye időbeli korlát nélkül kizárja azt, hogy az elítéltet később bármikor is 28