Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

állami szolgálatban alkalmazzák. Különbözik a két akadály jogi természete abban is, hogy az előbbi (a hivatalvesztés) oly joghátrány, amely kifejezetten büntetés jellegű és amely magának á büntetésnek a tartama: ezzel szemben az utóbbi akadály (elítélés nyereségvágyból eredő bűncselekmény miatt) — bár az szintén az elítélés tényéhez fűződő jogkövetkezmény — nem büntetés jellegű hatás és az a büntetés céljának körén kívül esik. Fejtegetésünk tárgya az a kérdés, hogy a közszolgálati alkalmazásnak ezek — a jogi természetükre nézve eltérő — erkölcsi akadályai a tételes jogszabályok, az alkotmányos gyakorlat és közjogunk alapelvei által megvont jogkörben elháríthatókne királyi kegyelem útján. II. Alkotmányunk alapelvei szerint a kegyelmezés joga (ius gn;tiae regium) fejedelmi felségjog. Ez a felségjog történeti eredetére nézve az egykor korlátlan királyi hatalom maradványa. A kegyelmezés joga azonban az alkotmányos államszerkezetben sem üres jogtörténeti emlék. Létjogosultságát az az állandó szükség biztosítja, amely rendkívüli esetekben a méltányosság nevében az általánosan kötelező törvényes parancs szigorának kivételes enyhítését kívánja. A kegyelmezés jogának fogalmi körébe a fejedelmi kegynek azok a megnyilatkozásai tartoznak amelyek törvényes joghátrányok 1 közvetlen elhárításában állnak. A fogalom körét kiszélesítő felfogás azonban idesorolja azokat a fejedelmi elhatározásokat is, amelyek törvényes akadály kivételes megszüntetését (felmentés, dispenzáció) vagy alanyi jogok kivételes szerzését (törvényesítés királyi leirattal, vagyontárgyak feloldása a hitbizományi kötelék alól stb.) teszik lehetővé> Elvi szempontból kifogásolható a fejedelem utóbbi jogainak beolvasztása a kegyelmi felségjog fogalmi körébe. Ezek a jogok szintén a király hatalmi köréhez tartoznak ugyan, de nem a kegyelmezés felségjogához, hanem a hatalmi körnek ahhoz a részéhez, amely a királyt az állami igazgatás különböző területein az alkotmányos keretek között is közvetlenül megillető jogosítványokat öleli fel. Itt tehát valójában a fejedelem részére fenntartott hivatali jogról van szó. A fejedelmet megillető hivatali jog pedig élesen elválik a kegyelmezés felségjogától, III. A kegyelmezés jogának gyakorlását a büntetőjog területén tételes jogszabályok határolják körül és ezeknek a törvényes rendelkezéseknek, valamint az azokon nyugvó alkotmányos gyakorlatnak értelmében a kegyelmezés joga csupán az el nem szenvedett büntetés, illetőleg a mellékbüntetésként alkalmazott és még ki nem fizetett pénzbüntetés elengedésére terjed ki, ellenben a már végrehajtott büntetésekre általában nem. Ez azt jelenti, hogy a kegyelmi tény sem szüntetheti meg a múltra nézve azokat a joghátrányokat, amelyekből az elszenvedett büntetés állott és kegyelmi tény sem adhatja vissza azt a képességet, amelyet az elítélt az alkalmazott büntetés törvényes tartalmának megfelelően a bíróság által megállapított idő tartamára elvesztett. Ennek az elvnek megfelelően a hivatalvesztés-büntetés tartama alatt a fejedelmi kegy nem. szüntetheti meg a közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályát, mert a kegyelmezés ilyen irányú gyakorlása nemcsupán a közszolgálati alkalmazás egyik kellékének hiányát hárítaná 29