Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nő tisztességessége és tapasztalatlansága

ezek helyzetével, foglalkozásával természetszerűen össze nem egyeztethető. A társadalmi szokások, mint az illem és a lovagiasság szabályai, nem kevésbbé tesznek azonban szolgálatot e téren a, nőnek azáltal, hogy az ő társadalmi osztályához tartozó férfit, mint akivel ő úgyszólván csaknem kivétel nélkül kerül összeköttetésbe, éppúgy kötelezik, mint őt. Minthogy pedig ezek a társadalom által beidegzett szabályok nem egyszer bizonyultak erősebbnek minden erkölcsi és tételes törvénynél (lásd a párbajt), a nyers önzés megnyilatkozása ellen nem egyszer védelmet nyújtanak ott is, ahol a, kellő jogi és erkölcsi érzés hiányzik. Mondanom sem kell tehát, hogy megint csak a jónevelésű, ösztönösen is finom gondolkozású, szóval rendszerint a magasabb társadalmi osztályból kikerült férfinél fog a társadalom nemes szokásaiból fakadó ez a belső kényszer hatályosan megnyilvánulni. Mert amilyen üdvösen és hasznosan hatnak a csábítás elharapódzása ellen a felső társadalmi rétegben élő ezek a szokások, más szokások viszont valósággal általánosan megszokott, sőt hagyományos jelenséget csináltak a csábításból, amint erről később, a házassági Ígérettel kapcsolatban még megemlékezni kívánok. Már itt is megemlítek azonban annyit, a különféle nemzetiségeknél bevett ezen szokások a legkülönbözőbb fokon, de mindenütt csak az alsóbb néposztályok között vannak elterjedve. Az ilyen szokásoktól áthatott vidékeken természetesen nincs szüksége sok biztatásra a lánynak, hogy hajoljon a csábító szóra, magától értetődő ellenben az is, hogy társadalmi megítélése s ennek megfelelően jogi következménye is más az ilyen csábításnak, mint a más vidéken elkövetettnek. Bár — mint mondtam — a társadalmi szokások ismerete is a tapasztaltság egy neme, az előbbi példa — nézetem szerint — azt is megmutatja, hogy ez a tapasztaltság nem zárja ki merőben a joggyakorlat által a nő részéről az elcsábításához megkívánt tapasztalatlanságot. Éppen, mert minden jónevelésű lánynak már kisgyermek korától kezdve beidegződnek ezek az illemszabályok, könnyen lehetséges, hogy minden utánagondolás és benső indokolás nélkül teszi azokat magáévá. Előadódhatik következéskép az is, hogy adott esetben a legkisebb rosszhiszeműség nélkül teszi magát túl rajta; abban a hitben., hogy legfeljebb az illem szabályai ellen vét. A kétféle tapasztaltság előbbi szembeállításával élve tehát, ismét azt kell mondanom, hogy az illem terén elárult tapasztalatlanság nem mindig jele egyúttal a joggyakorlat által megkívánt tapasztaltságnak. Ismétlem továbbá, hogy úgy a tisztességesség, mint a tapasztaltság' kérdésében, minden egyes esetet külön-külön kell mindig elbírálni. Mert adva van ugyan egy közérvényű megállapítás, mely szerint tisztességét elvesztettnek általánosságban az a nö tekintendő, aki a viszony megkezdése előtt erkölcsi értékét és társadalmi megbecsülését elvesztette, ez utóbbi körülmény bekövetkeztének elbírálására azonban ismét csak esetenkénti mérlegelésnek van helye. Az elcsábított nő életkorától a tapasztaltság, ül. tapasztalatlanság egyáltalán nem függnek. * * *