Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nő tisztességessége és tapasztalatlansága

den egyes esetben az egész halmazatát < kell ezeknek a tényezőknek egyenként tüzetes vizsgálat alá vetni. Bizonyos jelenségek jelenléte pl. gyakran indokolt módon feleslegessé tesz minden további vizsgálatot. Felületes és érdektelen szemlélő szemében szinte jelentéktelennek látszó körülmények — melyek azonban nem csalhatják meg a bíró gyakorlott szemét — figyelmesebb megszemlélés és átgondolás után bő következtetést engednek arra, hogy valójukban a tapasztalatlanságot teljes mértékben kizáró jártasság megnyilvánulásai. Utazás alatt szerzett új ismerősével ott mintjárt közölte a lány telefonszámát: ez az apróság pl. elegendő volt már a Kúriának annak a kimondásához, hogy a lány nem lehetett tapasztalatlan. Önként adódik az elmondottakból, a tapasztalatlanság kérdésének szerteágazó voltából, hogy általános érvényű szabály itt sem állíthtttó fel s hogy minden egyes esetet külön-külön kell elbírálni, különösen figyelembevéve, mint az összes jellemformáló tényezők természetes következményét: a lány egész magaviseletét, a fennforgó eset kísérő körülményeivel kapcsolatban. Nem lehet tapasztaltnak nevezni, mégis itt van leginkább helye annak, hogy a társadalmi szokásokról, illetve a bennök való jártasságról is megemlékezzem, mint olyan adottságról, mely nagy mértékben alkalmas arra, hogy a nőt — anélkül akár, hogy neki magának erről tudomása is volna — az elcsábítás veszedelmétől 1 megvédelmazze. Bár a társadalmi szokások betartása ír aga is, a szó mindennapi értelmében, szintén a tapasztaltság egyik bizonyos nemét jelenti, az előbb tárgyalt tapasztaltsággal márcsak azért sem azonos, mert utóbbi csupán a legkülönfélébb ismereteknek a mindennapi életben többé-kevésbbé hasznosítható halmaza, előbbi ellenben a nevelésünk következményeként vérünkben élő magatartásunknak tudatalatti irányítója. A társadalmi szokások, eltérően az erkölcsi törvényektől, miként a jog, szintén csak a külső magatartásunkat szabályozzák. Viagyis olyan szabályokat értünk alattuk, amelyek valamely társadalomban, illetőleg a társadalom valamelyik rétegén belül az emberek cselekvését, a jogi és erkölcsi szabályokon felül, szabályozzák, mint amilyenek az illem, a divat, a lovagiasság, az udvariasság, stb. szabályai. Szerepüket és rendeltetésüket az erkölcs szabályaihoz viszonyítva egy jogbölcselő igen elmésen és találóan határozta meg, mondván, hogy „a társadalmi szokás védelmező rendőrsége az erkölcsnek." Feladata: a megelőzés. A társadalmi szokás, ill. megítélés szerint illetlennek talált cselekvés pl. úgy viszonylik az eikölcstelenhez, mint a rendellenes a jogelleneshez, vagy a veszélyes a károshoz. A csábításra alkalmazva most már a társadalmi szokásnak ezt a megelőző és védő szerepét, példa gyanánt egy közismert körülményt említek meg. Köztudomású, hogy nem csekély azoknak a nőknek a száma, akiket a kísértés, az erkölcsi botlás s így az elcsábítás ellen Ls, csak az alkalom hiánya véd meg, más szóval az illemszabályok, amelyek tiltják, hogy nők férfiakat magányosan meglátogassanak, este vagy akár nappal is velők kíséret nélkül mutatkozzanak s amelyek nem védik meg a szegényeb körülmények közt élő nőket, minthogy 26