Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A lakosság foglalkozási viszonyai Miskolczon és a vidéki thj. városokban [3. r.]

kán álló iparban és kereskedelemben oly nagy a visszaesés az eltartottak számaránya terén. Az egész kép tehát inkább kedvezőtlen : a termelő munka szempontjából legfontosabb két foglalkozási főcsoportban jelentős csökkenés, a közületi szolgálatot még teljesítőknél némi gyarapodás, az ilyen szolgálatokat már nem teljesítőknél nagy növekvés, a legbizonytalanabb sorúaknái ugyancsak erőteljes gyarapodás. Mindez nem sok jót ígér. További proletárizálódásra, illetve a fontos pillérek gyengülésére lehet belőle következtetni. * Vájjon mekkora a polgári ((önálló) réteg, milyen szerepet játszanak a tisztviselők s milyen az egyéb segédszemélyzet súlya? Ezekre a kérdésekre feleletet a népességnek foglalkozási viszony szerint való tagolása, az úgynevezett társadalmi osztálytagozódás statisztikája adhat. Bár el tudunk képzelni elégedetlen önálló (birtokos) tömegeket s megelégedett munkásréteget (függő helyzetben levőt), mégis az előrehaladó kapitalizálódás korszakában sok aggodalmat kelt az a tény, hogy egyre csökken a termelésben önállókként résztvevő, függetlenebb réteg s növekszik a tisztviselőknek (és pedig nemcsak a közszolgálati, hanem a magántisztviselőknek a száma) s ugyancsak rendszerint meghaladja az első csoport gyarapodását az egyéb segédszemélyzet (munkások) létszám-szaporulata is. Tehát nagyobb idő távlatában a függőbb tömegek súlya növekszik. Izgató a kérdés, hogy vájjon a magyar vidéki városokban, s Miskolczon milyen az irányzat: kedvez-e a független exisztenciák — az elproletárizálódással egyet jelentő — további lemorzsolódásának, avagy sem? Amikor a változásokat megrögzítjük, nem szabad felednünk, hogy az eltelt évtized alatt ment végbe az önálló existenciák nagy számát kreáló földreform s hogy a hellyel-közzel tételes törvényhozási intézkedésekben is kifejezésre jutó hangulat a kis, önálló gazdasági alanyok erősítésében látta az eszményt s a nagyobb tőke- és földakkumulációkat — legalább is elviben és érzelmileg — ellenezte. Kérdés, hogy milyen gyakorlati sikerrel? A feleletadást megnehezíti az, hogy törvényhatóságolnkint az egész népesség társadalmi rétegeződése még nincs összesítve,1) de pl. az őstermelést, az ipart és a kerekedelmet külön kiemelhetjük és egybevethetjük éjs ezen foglalkozásba eső né(pesség társadalmi rétegezősét a 10 évvel ezelőtti megfelelő viszonyokkal. Ha most már a mezőgazdasághoz és kertészethez tartozó népes*) Forrásmunkánk 59-ik lapján lévő é,s az 1920-as népszámlálás záró kötetének megfelelő táblázat (Magyar Stat. Közlemények. Uj sorozat 76. kötet 69. lap.) nem alkalmas a társadalmi rétegeződés kifogástalan egybevetésére, mivel az utolsó táblázat adataiban „egyéb segédszemélyzet" címén többek között egyesítve van a mezőgazdasági segítő családtagok száma a iházi cselédekével; az előbbiek az önálló kisbirtokosok családtagjai, míg az utóbbiak valóban nem mondhatók önálló exisztenciáknak. 225