Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nő tisztességessége és tapasztalatlansága

fennforgását azonban adott esetben meg nem szűntetheti. Éppúgy, mint a szegénység, mely a tisztességesség törvényeivel szembeni viselkedést szintén legfeljebb csak mentheti, bár köztudomású, hogy a szegénység és a tisztességesség szabályainak kevésbé szigorú értékelése együttjáró fogalmak, ami közelebbi indokolást nem is igényel.1) Szükségképen oda jutunk tehát ezúttal is, hogy a szélsőségek közt egyedül helyes álláspont, ha a ténylegesen általános közfelfogás megtalálásának feladata ugyancsak az eljáró bíróra hárul. Az általános közfelfogás sem lehet természetesen olyan bíró, mely egyetlen ismérvből, legyen az bármily fontosságú is, állandóan ugyanazon következtetést vonhatná le és pedig azért nem, mert a látszólag magában álló ténykörülmény is a legtöbb esetben a kiváltó okok egész csoportjának eredménye. • Pl. a női tisztességről szólva — jól lehet ez éppen a benne kifejezett tényezők sokasága, különbözősége és változó volta miatt általános érvényű szabállyal való meghatározásra nem alkalmas — bizonyára az érintetlenség az, ül. ennek megőrzése vagy elvesztése, melynek alapján az általános közfelfogás s e réven a bíró is a nő tisztességes voltáról leginkább mondhat véleményt. A valóságban mégis azt látjuk, hogy maga az érintetlenség sem feltétlen kelléke a női ' tisztességesség megállapíthatásának és pedig nemcsak azért, mert az érintetlenség elvesztése a lány akaratán és tudtán kívül is bekövetkezhetik (erőszakosság következményeként), hanem azért is, mert ellenkező esetben is történhetik az oly körülmények közt és oly kiváltó okok alapján, melyek a szó igaz értelmében vett erkölcsi törvényeket és a közfelfogást nem sértik. Tisztán uz érintetlenség hiánya alakján tehát egy lány sem mondható még tisztességtelennek. Megfordítva viszont a dolgot, látni fogjuk, hogy a tisztességességnek sem az az egyetlen feltétele, hogy a lány megőrizte légyen az érintetlenségét. Tisztán csak ezen az alapon, áz eset kisérő körülményeinek a közelebbi vizsgálata nélkül, nem fogja őt tisztességesnek elismerni a bírói gyakorlat. J) A szinte számtani pontossággal kimutatható összefüggést egyetlen rövid példával kívánom csak igazolni: A szegénységet, sőt általában a vagyoni helyzetet talán leginkább fejezi ki összegszerűleg a lakbérek nagysága. A csábítások számára vonatkozóan egyetlen statisztika sem szolgáltat adatokat, azt hiszem azonban, nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy a csábítás körülbelül olyan erkölcsi megítélésben részesül, mint a házasságon kívüli szülés, s természetszerűen kapcsolat is van bizonyos mértékben a két jelenség közt, mellyel azonban itt foglalkozni nem kívánok. Berlini 1901. évi adatok szerint az egyik szülő-intézetben levezetett 1000 házasságonkívüli viszonyból szülő nő közül 11 % átlag 875 márka lakbért fizetett, 21.9 % átlag 636 márka lakbért, 33.9 % átlag 405 márka lakbért, 37.4 % átlag 345 márka lakbért, i 49.1 % átlag 286 márka lakbért s végül 53.8 % átlag 275 márka lakbért. 28