Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nő tisztességessége és tapasztalatlansága

A bírónak azonban éppen az teszi a feladatát és hivatását különösen nehézzé és felelősségteljessé, hogy az élet által felvetett konkrét kérdések ezerféleségével kell állandóan foglalkoznia, melyeknek megoldására csak a magasabb műveltség, a társadalmi és erkölcsi kérdésekkei való állandó foglalkozás teszi képessé. Mikor ugyanis a bírói gyakorlat — mint látni fogjuk — a tisztességesség ismérvének az általános közfelfogást jelöli meg, éppen az általános erkölcsi kérdésekkel is törődő, művelt, megértő, ítélőképes ember véleményét kívánja mérőeszközül alkalmazni. Régidő óta kialakult általános nézet már igazságszolgáltatásunk felől, hogy bírói gyakorlatunkban a kötött formában meg nem rögzített, ennélfogva érzékenyebb és fogékonyabb erkölcsi felfogások is mindenkor tevékeny módon érvényesültek. A tisztességesség kérdését is minden időben ennek az élő és hí erkölcsi felfogásnak a szempontjából, esetenként, az összes kísérő körülmények pontos mérlegelése útján kell a bírónak eldöntenie. Tisztességesnek tekinti tehát a bírói gyakorlat — más szóval fejezve ki az előbb mondottakat — azt, akit a közfelfogás is (mnak tekint. Ámde csalódnánk, ha azt hinnénk, hogy a közfelfogásra utalással valami megbízható mérték jutott a bíró kezébe. Hiszen annak a megállapítása, hogy mi tekinthető valamely kérdésben általános közfelfogásnak, sokszor szinte a lehetetlenséggel határos. Kiknek a véleménye legyen a döntő? A többségé? Vagy esetleg a magasabb életnívón élő, ítélethozatalra következéskép inkább hivatott kisebbségé? De az utóbbi osztály — mint tudjuk — csak kevéssel ezelőtt is még minden házasságonkívüli nemi érintkezést a nő szempontjából kivétel nélkül erkölcstelennek tartott s annak elkövetőjét tisztességes nőnek semmi körülmények közt sem tekintette. Egyáltalán nem valószínű tehát, hogy az ezen kérdések elbírálásához múlhatatlanul szükséges megértőbb és szabadabb szellem az eltelt idő rövidsége miatt már sajátjává válhatott volna ez osztálynak. A társadalom eme fentélő rétegének gyakran indokolatlanul szigorú ítéleteit közfelfogásnak ezek szerint bizonyára nem tekinthetjük. ' Másrészt mindig akadtak bizonyos osztályok, melyeknek erkölcsi felfogása a társadalom számban jóval nagyobb rétegeinek felfogásától merőben eltért, helyesebben mondva, amelyeknek erkölcsi felfogása számba egyáltalán nem is volt vehető. A társadalom legalsó részében pl. a csavargók, cigányok világa, a vadházasság erkölcstelen voltának egyáltalán nincs tudatáén. Természetes mégis, hogy a joggyakorlat ezt a felfogást, mint kifejezetten a társadalom egészének érdekébe ütközőt, irányadónak nem tekintheti. A tisztességtelenségnek ugyanis nem kelléke, hogy a benne élő akár erről a tényről, hogy benne él, akár pedig a tisztességtelenség mibenlétéről tudomással bírjon. A tisztességesség s az erkölcs törvényeinek nem ismerése éppúgy nem menti azok megsértőjét, mint a törvény nem tudása a bűnözőt. A szabad szerelem eszméjétől áthatott nő pL a legjobbhiszeműleg élhet olyan körülmények között, melyeket a joggyakorlat feltétlenül tisztességteleneknek ítél. A tapasztalatlanság is csak enyhítheti bizonyos dolgok megítélését, a tisztességteleik*ég 22