Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám

kori igényeknek teljesen megfelelt s a jogéleten kívül becses társadalmi és művelődéstörténelmi anyagot is foglal magában. A selmeci jogkönyv a legrégibb városi jogkönyvünk és jelentőségét emeli még az a körülmény is, hogy az alsómagyarországi bányavárosok títnyajoga lett. Majd 1327-ben vette át Selmecbánya bányajogát, királyi engedély alapján, Gölnicbánya*0) E jogközlés éreztette azután hatását a felsőmagyarországi bányavárosokra is, amelyeknek anyajoga a selmeci bányajogból származott gölnici bányajog lett. A selmeci jogkönyv nem önálló alkotás, de nem csupán egyszerű másolata az iglaui jogkönyvnek, mert a helyi viszonyoknak megfelelően változtatások észlelhetők rajta s nem egy helyütt önálló jogfejlődést is tüntet fel, amire egyébként már Tomaschek is utalt.81) A kamaragrófi (6. és 9. §.) tárnokmesteri (15. és 20. §.) tisztségek, melyek az iglaui jogkönyvben ismeretlen kifejezések, valószínűleg már a magyar jog hatását árulják el a selmeci jogkönyvben. Egymástól eltérően szabályozta e két jogkönyv a bíróválasztást és a feltételek dolgában, melyekhez a bíró megválaszthatóságát kötötték szintén mutatkozik különbség (10. §.); találunk végül olyan intézkedéseket, melyek csak vagy az iglaui, vagy a Selmecbányái jogkönyvben fordulnak elő s a másikból hiányzanak. A selmeci jogkönyv jelentőségét nagyban emeli az a tény, hogy nem, szolgai másolata az iglaui jognak. Némi önállóság el nem vitatható tőle és ezért jogtörténeti szempontból mindig egyik elsőrendű forrása lesz városi jogéletünk megismerésének. Bruckn&r Győző dr. 80) Wenzel G.: Magyarország bányászatának kritikai története. Bpest, 1880. 324—25. 1. közli Károly Róbert király azon oklevelét, melyben Gölniebanya jogot kap a selmeci bányajog átvételére. Majd közli Wenzel Gölnicbánya régi bányajogát is. 326—330. 1. 81) A részletes összehasonlítást és ennek eredményét pontról pontra közli Toiiiaschek: „Deutsches Recht in Österreich im XIII. Jahrhundert auf Grundlage d« Stadtreehtes von Iglau" Wien, 1895. c. munkájában, 343—350. 1.