Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

tából kizárva nincs. A szavazás „igen" vagy „nem" szóval történik s az érvényesen leadott szavazatok abszolút többsége a döntő. A törvények kihirdetése a szövetségi elnök által történik, az ő neve alatt, a kancellár és az illetékes miniszter ellenjegyzésével. Sem a törvényelőkészítő, sem a határozó testületek tagjait a mentelmi jog meg nem illeti. Senki sem lehet egyidejűleg két, vagy több ilyen testületnek a tagja. A fegyveres erőnél szolgáló egyének, valamint a rendőrségnél alkalmazottak nem hívhatók meg tagokul. Nézzük most már néhány szóval, hogy miként történik a törvények végrehajtása és itt elsősorban a köztársaság elnökének a közjogi helyzetével kell foglalkoznunk. Az elnök kreálásának a módjáról már megemlékeztünk. Hatáskörére nézve pedig megjegyezzük, hogy ő képviseli az államot kifelé, ő fogadja és küldi ki a követeket és konzulokat, ő köti meg a nemzetközi szerződéseket, ő nevezi ki az állami hivatalnokokat és katonatiszteket, ő adományozza a hivatali címeket, őt illeti meg a büntető ügyekben az amnesztia joga, őneki a hatáskörébe tartozik a házasságon kívül született gyermekeknek a szülők kérelmére törvényesekké nyilvánítása stb. Megjegyzendő, hogy az elnök a tisztviselők bizonyos csoportjainak a kinevezési jogát a kormány illetékes tagjainak a hatáskörébe utalhatja. Fontos joga még a, köztársaság elnökének ap is, hogy a fegyveres hatalom fölött, mint legfőbb parancsnok (Oberbefehlshaber) ö rendelkezik, illetve neki van alárendelve az e tárgyban intézkedő honvédelmi miniszter. Az elnök minden rendelete és intézkedése általában a kancellár, vagy az illetékes miniszter ellenjegyzésére szorul, ami által az utóbbi a felelősséget is vállalja, Kivétel az elnök saját hivatalának (elnöki iroda) a tiszti személyzete, amelyet önmaga nevez ki anélkül, hogy erre nézve a kormánytól akár javaslatot kért volna, akár az azt ellenjegyezte volna. A végrehajtó hatalom másik fontos tényezője a szövetségi kormány' (Bundesregierung), melynek tagjai: a szövetségi kancellár (Bundeskanzler), aztán a helyettes, vagy alkancellár (Vizekanzler) és a miniszterek (Bundesminister). A vezetés a kancellárt illeti meg, akinek akadályoztatása esetén az alkancellár a helyettese, ha pedig mindakettő akadályozva van, akkor a köztársasági elnök valamelyik minisztert bízza meg a kormány vezetésével. A szövetségi kancellárt és a kormány többi tagját a köztársaság elnöke nevezi ki. A kancellár kinevezését illetően az elnök semmiféle javaslathoz kötve nincs, ellenben a kormány többi tagjaira nézve a kancellár teszi meg a javaslatot. Ahhoz, hogy akár a kancellár, akár az egész kormány felmentessék, nem szükséges sem javaslat, sem miniszteri ellenjegyzés, ami ismét az elnöki hatáskör erős kidomborítását és az úgynevezett prezidiális kormányzat szigorú megvalósítását jelenti. Ha egy kormány lemond, akkor a köztársasági elnök az új kormány hivatalba lépéséig vagy a régi kormány tagjait, vagy annak államtitkárait, vagy pedig magasabb hivatalnokait bízza meg az ügyeknek egyelőre leendő továbbvitelével. A kormány tagjai a szövetségi elnök kezébe teszik le az esküt. Ugyanők jogosítva vannak a törvényhozó tes105