Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

zetet egyébként mindig döntően befolyásolta az úgynevezett nagyántánt álláspontja, amely Ausztria függetlenségét több ízben deklarálta ugyan, de a Német birodalomba való beolvadása ellen állandóan élénken tiltakozott. Mivel pedig a kis, 6 és fél millió lakossal bíró Ausztria folytofnos1 megélhetési nehézségekkel küzdött, így gyakran volt része nemzetközi kölcsönökben is, hogy existenciáját biztosíthassa. A szociáldemokrata tömegeknek a felfegyverzése és a németországi nemzeti szocializmusnak 1933-ban történt uralomra jutása azonban kiélezte a helyzetet. A szociáldemokrácia ellen különben az osztrák nép széles rétegeiben már évekkel azt megelőzően is erős kifogások hangzottak el, mert annak ellenére, hogy a szociálista uralom különösen Bécsben, melyet egyáltalán teljesen a kezében tartott, nem egy, szociális szempontból figyelemre méltó lépést tett, mégis a balszélső elemekkel, a kommunistákkal való kacérkodása a hitelét jelentősen aláásta. Amikor aztán 1934 telén véres összeütközések, valóságos polgárháború robbant ki, az uralmon lévő keresztényszociálista irányadó tényezők elhatározták Ausztria addig követett egész közjogi struktúrájának a megszüntetését, a nemzetgyűlésnek a feloszlatását, a politikai pártok kikapcsolását s az úgynevezett autoritárius és rendi alapra leendő áttérést, mely a tiszta alkotmányos felfogás és a parlamentarizmus szempontjából ugyan bizonyos diktatúrát jelent, de az állam veszélyeztetett existenciája miatt, végső szükség okából, az akkor hatalmon volt osztrák politikai tényezők meggyőződése szerint, elkerülhetetlen volt. Ausztria az összeomlás után az 1920 október 1-én kelt alkotmánytörvény értelmében szövetséges állammá (Bundesstaat) dekl a ráitatott, tehát megvalósította — azonban köztársasági alapon — a Károly császár manifesztumában megállapított, de akkor végre nem hajtott federatív alakulást. Eszerint.a szövetséges állam keretén belül az egyes tartományok (Land) bizonyos önállóságot nyertek.3) A tartományok a következők: Alsóausztria (fővárosa Bécs), Burgenland (fővárosa Kismarton), Felsőausztria (fővárosa Linz), Karinthia (fővárosa Klagenfurt), Salzburg (fővárosa Salzburg), Stájerország (fővárosa Graz), Tirol (fővárosa Innsbruck) és Vorarlberg (fővárosa. Bregenz). Ezekhez járult Bécs szövetségi főváros, mely egyúttal Alsóausztria tartomány székhelye is, de maga a főváros önálló, tartományi jelleggel bíró közjogi alakulat volt. A szövetséges állam feje a köztársasági elnök volt (Bundesprasident), aki kifelé képviselte az államot s annak az egységét és aki hatalmát a szövetségi kormány (Bunde&regierung), illetve ennek tagjai, az egyes miniszterek (Bundesminister) útján gyakorolta. Ez utóbbiaknak 3) A Land magyar terminus technicus-át helyesen a tartomány és nem az ország szóban vélem megtalálhatni, egyrészt mert az ország inkább az állam közjogi fogalmát fedi, másrészt, mert az osztrák szövetséges állam létezése ellenére is a tagjait képező közjogi egységek nemzetközi önálló szerephez r^em jutnak. 96