Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

élelmezését elsősorban ezen területek annektálása által kívánták biztosítani. Áz osztrák nemzetgyűlés 1919. július 20-án vette tárgyalás alá a békeszerződés teljes szövegét. Az elnöki megnyitó hangoztatta, hogy nem a béke, hanem ia megsemmisítés vágya diktálta a saint-germaini feltételeket. Ép azért az osztrák békedelegáció elhatározta, hogy még egy utolsó kísérletet tesz a Szövetséges Hatalmaknál, és ez meg is történt augusztus 6-án, amikor ott különböző sérelmeit fejtegette, de jellemző, hogy ugyanott és ugyanakkor őszinte hálával fogadta a konferencia ama határozatát, mely Nyugatmagyarország németnyelvű vidékeit Ausztriába kebelezte be, mert ezzel szerinte az új osztrák köztársaság életképességének és a népek önrendelkezési jogának az elvét valósította meg. Megjegyzendő, hogy önrendelkezésről itt egyelőre valóban nem lehetett szó, hiszen az addig magyar fenhatóság alatt volt említett területeket szintén a de nobis sine nobis elv alapján szakították el, ezzel szemben viszont tény az, hogy az osztrák jegyzék felajánlotta e területre nézve a Szövetséges Hatalmak felügyelete alatt lefolytatandó népszavazást. Az augusztus 6-iki jegyzéknek sem lett több eredménye, mint az előzőknek és 1919 szeptember 2-án Clémenceau átnyújtotta Rennernek a békeszerződésnek megmásíthatatlanul végleges szövegét, melynek az aláírását szeptember 10-ig követelték. Ennélfogva szeptember 6-án újra összeült az osztrák nemzetgyűlés, melyen Renner kancellár most már a békeszerződés változatlan szövegének az aláírására tett javaslatot, azzal /a megokolásal, hogy minden további ellenállás kilátástalan lenne. 97 szóval 23 ellen el is fogadták ezt s azok a képviselők, akik az elszakításra ítélt területek nevében vettek eddig részt a constituante tárgyalásain, ezúttal búcsút is vettek a nemzetgyűléstől. Renner aztán 1919 szeptember lO^én aláírta a saint-germaini szerződést. Ezzel az időponttal kezdődik a mai Ausztriának mai területén folytatott állami élete, melynek a tőlünk, magyaroktól nekik ítélt részeiért azonban még fegyveres harcokat kellett neki lefolytatnia (emlékezzünk vissza <a nyugatmagyarországi felkelésre) si 1921-ben Sopron és környékére nézve is alá kellett magát vetnie a népszavazásnak, melynek reánk kedvező eredménye igazolta ezeknek a területeknek a régi hazához való hűségét. Az osztrák köztársaság ezek után most már belső életének a kiépítéséhez fogott. A politikai helyzet akkor különösen két nagy uralkodó párt befolyását biztosította, az egyik a szociáldemokrata párt volt, mely Ausztria ügyeit az összeomlás után s a békekötés idejében leginkább irányította, a másik pedig a keresztényszocialista párt, amely aztán fokozatosan mindinkább előtérbe nyomult, különösen Seipel prelátus és Schober volt bécsi rendőrfőnök vezetésével, akik az 1920-as években többször vezették, mint kancellárok az állam hajóját. Természetes, hogy a változó politikai viszonyok magukkal hozták a köztársaság alkotmányának s e kereten belül a választójognak is a módosításait. Alkotmány változtatások különösen 1925-ben és 1929-ben történtek. Az ausztriai általános politikai hely95