Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

hogy a meghatalmazásokat rendben levőknek találta, ellenben a Szövetséges és Társult hatalmak úgy döntöttek, hogy az új köztársaság hivatalos címéül ezt a kifejezést fogadják el: Ausztria Köztársaság (Republík österreich, RepubUque d'Autriche). E szerint az új állam hivatalos elnevezésénél a német jelző vissza lett utasítva s így az osztrák delegáció a továbbiak folyamán azt már nem is használta. Ezzel a Szövetséges Hatalmak kétségkívül már eleve azt kívánták aláhúzni, hogy Ausztriának semmiféle viszonylatban Németországhoz nincsen köze. Az ú. n. „béketárgyalások" különben épannyira nem voltak tárgyalások, mint egy esztendővel később a Magyarországgal lefolytatott diktatórikus eljárás sem volt annak nevezhető. Clémenceau 1919. június 2-án a Szövetséges és Társult Hatalmak nevében megnyitván az ülést, átadta az osztrákoknak a békeszerződés már elkészült részeit (érdekes, hogy akkor az egész szöveg még nem volt készen) s kijelentve, hogy szóbeli tárgyalás nem lesz, felszólította az osztrák: delegációt, tío^y írásbeli válaszát 14 nap alatt adja meg. Renner felszólalásában hiába mutatott rá arra, hogy Ausztria az önrendelkezési jog aLapján kíván megalakulni. Érvelésére választ nem kapott. A Párisban kézbesített békefeltételeket az osztrák alkotmányozó nemzetgyűlés más néhány nappal később, június 7-én tárgyalta. Bauer külügyi államtitkár ekkor kifejtette, hogy a győztesek nem érzik magukat a valódi demokrácia elvei által kötelezetteknek s, a párisi aktában nem a jog, hanem a hatalom szava érvényesül. Különösen kiemelte azt, hogy a párisi tervezet szerint Csehszlovákiába három és félmillió németet is bekebeleznek. De rámutatott arra a felfogása szerint osztrák sérelemre is, hogy a békejavaslat nem adja meg a német lakosságú Nyugatmagyarországnak (Deutschwestungam) az önrendelkezési jogot abból a célból, hogy hovatartozása iránt szavazhasson, holott az osztrákok a népszavazás útján ezt a területet is be akarták kebelezni. Végül azt mondta Bauer, hogy az osztrák békefeltételek még sokkal keményebbek, mint azok, amelyeket a Német birodalomra kényszerítettek s ép azért e keserű órákban az utóbbi államhoz való csatlakozás az osztrákok igazi reménye. Az osztrák delegáció 1919. június 10-én adta meg válaszát SaintGermain-ben, melyet aztán még több jegyzék követett s ezek mindegyikében igyekezett a Szövetséges Hatalmakat a maga álláspontjáról meggyőzni, sőt a szudéta-németek külön memorandumban is fordultak Párishoz. Mindezekre június 25-én válaszolt Clémenceau, mikor az osztrák békeszerződés teljes szövegét megküldte s ennek az aláírására tíz napi határidőt kötött ki. Az újabb szöveg az eredetihez képest némi módosításokat tartalmazott s különösen ki kell emelni azt, hogy (Magyarországra nézve azt mondja ez az államírat, hogy az eddig ennek az államnak a határain belül volt, német anyanyelvű lakossággal bíró bizonyos területeket a Szövetséges Hatalmak Ausztriához csatolták. Ennél a döntésnél egyébként különösen az esett latba, hogy a Szövetséges Hatalmak az akkor nagy élelmezési nehézségekkel küzdő Bécs városa 94