Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

tanácskozási joguk van. Hogy azonban az Anschluss mikor és hogyan valósíttassék meg, arról a weimari alkotmány nem intézkedett Az osztrák nemzetgyűlést tehát ezen a téren nagy csalódás érte, amit tekintettel nem egyszer elfogult, sőt bizonyos fokig szinte túlságosan önérzetes magatartására — ez t. i. egyáltalában nem volt részéről megokolt a megalázottság ama napjaiban — a szocialista vezetés a maga egyoldalúságának tulajdoníthatott. E politikai irányításra jellemző pl. az is, hogy 1918. november 12-én az államtanácsnak egy ú. n. állami deklarációját (Staatserklarung) tették közzé Németausztria államterületéről, amelyet az ideiglenes nemzetgyűlés el is fogadott, s ebben kimondták, hogy az addig a magyar korona országaihoz tartózott, Ausztriával közvetlenül szomszédos, zárt német települési területek is hozzájuk tartoznak s ez alapon Németausztria számára követelték Pozsony városát a környező falvakkal, aztán MosonmegyébőH az egész nezsideri járást, valamint Magyaróvári, Mosont stb., nemkülönben Sopron városát, Vasmegyéből Kőszeg városát és Szentgotthárdot s mindezt azért, mert szerintük ezek a helyek csak a legújabb időkben, mesterségesen lettek elmagyarosítva. Ismételjük, hogyha az osztrák nemzetgyűlésnek — roppant csekély tényleges hatalma ellenére — ilyen nagy volt az étvágya, akkor nem csodálkozhattak Renner és társai, hogy a Német birodalom felé irányuló viszonylatban sem tudták mindazt az elméleti kívánságot realizálni, amelyekben az ilyen politikai felfogású, máskülönben elméletileg képzett egyének — nálunk Jászi Oszkár képviselte ezt a tipust — szinte önmagukat múlták felül. Az ideiglenes nemzetgyűlés helyett — mint arra már rámutattunk — az ú. n. alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását vette programmba Németausztria. Az erre szóló választásokat 1919. február 16-ra írták ki és pedig mindazokon a helyeken is meg akarták azokat tartani, amelyek osztrák felfogás szerint Ausztria új területéhez tartozóknak tekintettek ugyan, azonban az események feltartóztathatatlan ereje által más hatalmak megszállása alá kerültek. Ilyenek voltak különösen a csehországi szudéta-németek által lakott területek, aztán Tirolnak Olaszországgal szomszédos részei stb. Mind e helyeken a választásokat természetesen nem tudták megtartani, hiszen a bécsi nemzetgyűlés tényleges hatalma oda nem terjedt ki. így aztán, mikor a constituante 1919. márciusában összeült, meg kellett elégednie azzal, hogy ennek a hónapnak a 12-ikén ünnepiesen tiltakozott a véleménye szerint jogtalan megszállás ellen. Renner kancellár beszédében akkor azt fejtegette, hogy 37 ezer négyzetkilométernyi terület és négymillió német lélek lett Németausztriától ily úton erőszakkal elszakítva. Amíg az osztráknémet nemzetgyűlés e tények felett csak keserű elégedetlenségét tudta kifejezni, a győztes nagyhatalmak előkészítették azt az ülést, melyen Ausztria békediktátumát tárgyalták. 1919. május 19-én az osztrák delegáció Renner kancellár vezetésével Párosban bemutatta megbízólevelét arról, hogy Németausztria nevében fel van hatalmazva tárgyalni. Cambon, a meghatalmazások igazolására kiküldött bizottság elnöke, május 29-én hivatalosan értesítette Rennert, 98