Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

rák közjog tanítását vegye fel az egyetemek jogi fakultásainak és a jogakadémiáknak a tantervébe, nem ugyan mint kötelező és vizsgatárgyat, hanem mint speciálkollégiumot s ily módon tegye lehetővé a képzettségét kibővíteni óhajtó fiatalságnak azt, hogy megismerje Ausztria alkotmányát is. Sajnos ez az akcióm eredménytelen maradt s a nem sokára ezután kitört világháború megfosztotta azt a további mérlegelés lehetőségétől. Felfogásom azonban még az összeomlás, tehát Ausztriától való különválásunk után sem változott lényegesen s ma is az a meggyőződésem, hogy Ausztria közjogi szerkezetével foglalkozni nemcsak azért érdemes, mert ekként nyugati közvetlen szomszédunk politikai helyzetét is jobban megértjük, hanem azért is, mert Ausztria népéhez százados kapcsolatok emléke fűz bennünket. A régi, az ú. n. császári Ausztria, tehát az 1918. előtti osztrák állam nem volt sem területileg, sem közjogilag olyan egységes alakulat, mint aminő Magyarország. Ennek megvolt a maga történelmi oka, mert Ausztria megalapítása nem egyidőben, nem egységes keretben történt, hanem hosszú fejlődés eredményeként állott elő. 1 Az egyes osztrák tartományok különböző hódítások, hadjáratok, sőt házasságok alapján kerültek a dinasztia uralma alá s ép azért laza is volt köztük a kapcsolat. Ausztriában a dinasztia, illetve annak a feje, az uralkodó, valamint az ennek közvetlenül alárendelt hadsereg és közhivatalnoki kar alkotta azt az összekötő kapcsot, amely az államtest különböző részeit egybefűzte. Csehország például — illetve a cseh közjog terminológiája szerint Szent Vencel koronájának az országai, vagyis a szoros értelemben vett Csehország, azután Morvaország és Szilézia — az 1618-iki fehérhegyi csatával elvesztették önállóságukata és a Habsburgok abszolutisztikus uralma alá kerültek — Galícia pedig csak Lengyelország felosztásával jött a Habsburgok jogara alá, amiből következett, hogy sem Csehország, sem Galícia a régebbi osztrák-német tartományokkal szorosabb közjogi köteléket nem is alkotott. De az utóbbiak, tehát az osztrák-német tartományok is nagyobbára más és más időben és jogcímen jutottak Habsburg-uralom alá, tehát mind' egyikük többé-kevésbé megtartotta történelmi önállóságát. Ebből folyt, hogy az osztrák közjogi felfogás az egyes tartományokat történetpolitikai individualitásoknak tekintette és ennek a bizonyítéka volt az is, hogy a rendiség korában mindegyiknek megvoltak a maguk, bizonyos közjogi hátaimmal bíró rendjei, az alkotmányos rendszerben pedig minden tartomány megkapta a maga külön tartományi törvényhozását lés végrehajtó'hatalmát is. Azonban az 1918. előtti alkotmányos Ausztriában is megvolt az egész államra kiterjedő jogkörrel bíró törvényhozó szerven, vagyis az osztrák parlamenten, a két házból és pedig a képviselőházból (Abgeordnetenhaus) és az urak házából (Herrenhaus) álló ú. n. R&ichsraton kívül minden tartománynak a maga külön tartománygyűlése, Lcfotdtagja is, mely törvényeket alkotott a tartományi viszonylatban; továbbá az egész Ausztria kormányzó és végrehajtó szervén kívül, tehát az osztrák birodalmi minisztérium mellett megvolt minden tartománynak a maga tartományi exekutivája 90