Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - A magánjogi csábításról. 1. r.

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (90) érintkezésről általában". Utóbbiról ezeket mondja: „Ha nem is áll az, hogy minden, a házasságon kívüli nemi érintkezés feltétlenül erkölcstelen, annyi bizonyos, hogy az esetek legtöbbjében az, s csak kivételesen nem. Ámde e kivételek megállapítása olyan körülményektől függ (nemi érettség, házasságkötés lehetősége vagy anyagi okokból kizártsága, beteg feleség, stb.), amelyek megállapításával a jog nem képes megbirkózni s így kénytelen minden a házasságon kívüli nemi érintkezést jogilag erkölcstelennek tekinteni. De még ha ezt nem tenné is, akkor is áll az, hogy a nemi érintkezést jogügylet tárgyává tenni, arra jogokat és kötelezettségeket alapítani erkölcstelen". Erősen gyakorlati a kérdés. Ma a magánjogi csábítás kérdése erősen gyakorlati kérdés. Egy világfelfordulás utáni gazdasági és erkölcsi válság tette azzá. A változott viszonyoknak megfelelően ma már inkább tapossa is az útját a bírói gyakorlat. S semmiesetre sem fog túlsoká késni a törvényes szabályozása sem. Törvénnyel szabályozva t. i. — nálunk — még egyáltalán nincsen. Az évtizedek óta készülő magánjogi törvénytervezetnek azon részei, amelyekben a magánjogi csábítás bírói gyakorlata alapszik, a jóerkölcsbe ütköző megállapodásra, III. a szándékosan elkövetett tiltott cselekmény miatti kártérítésre vonatkozó 973. és 1114. szakaszok. A 973. §. így szól: „A jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis". Az 1114. §. pedig így: „Aki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény vagy ekként elkövetett kötelességsértés miatt van kártérítésre kötelezve, amennyiben tekintettel az eset körülményeire a méltányosság megkívánja, a károsult nem-vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel, elégtétellel tartozik. Az elégtételhez való jog át nem ruházható és az örökösre át nem száll, kivéve, ha a jogosult a keresetet megindította vagy a kötelezett a jogosultnak elégtételre való jogát vele szemben elismerte." A következőkben az óvatosan haladó (nem egy helyen meglehetősen ingadozó) bírói gyakorlat eddigi állásfoglalásait fogom egybevetni, s a vázlatát fogom megadni, legelsősorban is, a magánjogi csábítás kérdésének, azzal az igyekezettel, hogy minél könnyebben érthető legyen intelligens nem-jogásznak is. A háború előtti álláspont. A háború előtt az elcsábított nő csak abban az esetben részesülhetett jogi védelemben (erkölcsi és anyagi kártérítésben), ha komoly házassági ígéret bírta rá a nemi érintkezésre. Más esetben nem védte meg a jog: a „volenti non fit injuria" (aki maga is akart valamit, az amiatt később mást nem vonhat felelősségre) elv téves értelmezése alapján. Tévesen értelmezte a gyakorlat a hivatkozott jogelvet, mert hiszen egyes (mindjárt részletezendő) esetekben, pl. mikor a férfitől függő helyzetben van a nő, vagy bizalmi állást tölt be nála, vagy éppen megtévesztette a férfi, a beleegyezése a nemi érintkezésbe — nyilvánvalóan csak látszólagos, mert nem a szabad akaratelhatározásából eredt. Épp úgy, mint ahogy házassági ígéret esetében is csak abban a téves hitben vállalta a viszonyt, hogy a bekövetkező házasság minden erkölcsi, illetőleg anyagi következmény tűrhető megoldását fogja neki úgyis hozni. Miért magánjogi csábítás? Közelebbről hívják a csábításnak ezt a fajtáját magánjogi csábításnak, szemben a büntetőtörvénykönyv 247. §-ában foglalt büntetőjogi csábítással (amit a szülő, gyám, stb. követhet el, a gondviseletére bízott nőgyermeknek mással való nemi érintkezésre rábírásával), amelyért az okozott kár megtérítésén felül még súlyos büntetés is jár. A magánjogi csábítás csak kártérítésre kötelez. Büntetést nem von maga után, mert nem bűncselekmény. A házasságszédelgés, jogi nevén csalás, amellyel együtt szokott járni (majd mindig, mikor a csábító anyagi haszonra is törekedett) a csábítástól független büntetendő cselekmények. Kártérítésnek mikor van helye? Kártérítéssel is a csábításért a férfi csak akkor tartozik: 1., ha ténylegesen kára származott belőle a nőnek (akár erkölcsi, akár anyagi), s 2., ha elcsábíttatása tényét nem maga a nő tette nyilvánossá, kellő indok nélkül. Alkatelemek. Magánjogi csábítás esete akkor forog fenn, ha a férfi: 1U- évét betöltött tisztességes és tapasztalatlan nem férjes nőt (lányt, elvált asszonyt vagy özvegyet) vagy beválthatónak vehető házassági ígérettel vagy visszaélve a férfitől függő helyzetével a nő beleegyezésével bír rá bárcsak egyszeri nemi érintkezésre is. (A 14. évét még be nem töltött nővel történt nemi érintkezés akkor is, ha beleegyezett a nő, sőt ha ő maga forszírozta is azt ki, bűncselekmény: 12 évesnél fiatalabb nőnél: erőszakos nemi közösülés, 12—14 évesnél: megfertőzés bűntette.) Jelölte már meg a Kúria a csábításnak kártérítésre kötelező alapjául: a nőnek a férfinél betöltött bizalmi állását, fogyatékos elmetehetségét, s a férfi által történt megtévesztését is. A fondorlat azonban a férfi részéről, ellentétben a közfelfogással, nem feltétlen alkateleme a magánjogi csábításnak. Tisztességesség és tapasztalatlanság. Arra, hogy egy nő mikor tisztességes, ill. tapasztalatlan, mindenkor érvényes pontos szabályt felállítani nem lehet, ezt a bíróság esetröl-esetre külön bírálja el a nő összes életkörülményeinek a figyelembevételével. Általában mégis: tisztességesnek azt a nőt kell tekinteni, aki a közfelfogás szerint tisztességes (az érintetlenség nem feltétlen szükségesség) tapasztalatlannak pedig különösen az a nő tartandó' aki életviszonyainál fogva nem tudja kellőképen elbírálni, hogy a neki tett házassági ígéret komoly és