Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - A magánjogi csábításról. 1. r.

(9í) MISKOLCI JOGASZÉLET 9 beváltlmtó-e. (Az, hogy a nemiélet következményeiről már vannak a nőnek bizonyos ismeretei, magában véve nem jelenti a tapasztal tságát.) Konkrét esetekben: nem tekintette tisztességesnek a\ Kúria: azt a nemileg érintetlen lányt, aki erkölcsi tisztaságát éveken át egyébként dobta férfiak érzékiségének áldozatul, s azt a másikat sem, aki házas férfivel kezdett viszonyt, tudva annak házas voltáról. (Még altkor sem, amikor a férfi külön élt már a feleségétől s a viszony alatt meg is szűnt a házassága.) Nem lehetett tisztesésgesnek tekinteni a Kúria szerint azt a lányt, aki egy előbbi viszonyban fogamzott magzatát elhajtotta (bár ez a viszonya függő helyzetéből eredt) s azt a másikat sem, aki a perelt férfitől esett egyszer már előzőleg is teherbe, akkor azonban erkölcsi kárigényét nem érvényesítette. Általában tisztességét elvesztettnek tekintendő az a nő, aki a viszony megkezdése előtt erkölcsi értékét és a társadalmi megbecsülését elveszítette. Azokból a körülményekből azonban — mondta a Kúria egy konkrét esetben —, hogy a 18 éves lány feltűnő jelenség és a kisvárosi viszonyokhoz mérten kihívó magatartású volt, hogy a fiatalemberek megbámulták s utánafordultak, hogy csábítójával az ablakban állva az utcán ismerkedett meg, hogy a vasúton egy csak látásból ismert fiatalembert megszólított, tőle cigarettát kért és lábait kacéran egymásra fektetve beszélgetett vele, még nem lehet azt állapítani meg, hogy a lány elvesztette erkölcsi értékét és a társadalom megbecsülését. A tapasztalatlanság életkorhoz nincs kötve. Akár 40 éves korban is lehet egy nő tapasztalatlan. Nem tekintette tapasztalatiamnak a Kúvia: azt a különben tisztességes lányt, aki vasúti megismerkedésekor nyomban közölte a telefonszámát a férfivel, majd jegyváltása után feljárt a vőlegényéhez, — sem azt a 33 éves másikat, aki egy évig engedte a házukhoz járni a férfit, anélkül, hogy az komoly szándékáról kijelentést tett volna, a látogatást késő este is egyedül fogadta és órákhosszat maradt vele, — sem pedig az£, aki csak azért ment el magántitkárnőnek a férfi birtokára, hogy ott az előre megbeszélt szerelmi viszonyt folytathassa vele. Minden különösebb ismérv nélkül mellőzte a> tapasztalatlanság megállapítását a budapesti tábla egy 22 esztendős leánynál, azon az alapon, hogy ez majdnem nagykorú volt s cselekedetének a horderejét és következményét előre kellett látnia. A tapasztalatlanságnak a tisztességgel együtt kell jelen lennie a nőben. Az a nő, aki tisztességes ugyan, de nem tapasztalatlan, eredményesen nem hivatkozhat a bíróság előtt sem arra, hogy házassági ígérettel, sem arra, hogy függő helyzetével, ill. bizalmi állásával visszaélve, sem arra, hogy megtévesztéssel bírta rá a férfi a viszonyra, sem az egyéb kritériumokra. Az érintetlensége a nőnek, bármelyik társadalmi osztályhoz tartozzék is, mindenkor egyenlő elbírálás alá esik. A legalsó társadalmi osztályhoz tartozó lánynál sem lehet tehát olyan megállapítani, hogy érintetlenségének az elvesztése a társadalmi helyzetének megfelelő elhelyezkedésében, ill. férjhezmenésében nem korlátozná. Házassági ígéret. A házassági ígéret, a tisztességesség és tapasztalatlanság követelményeinek a fennforgása esetén is, csak akkor alapja a kártérítésnek, ha a nő, egyéni körülményei alapján, okkal vehette beválthatónak, s természetesen ha előtte történt az első nemi érintkezésnek. A tisztességes és tapasztalatlan leány is hiába követel szóval kártérítést, házassági ígéret, ill. függő helyzete stb. ellenére is, ha az első nemi érintkezésre a férfi nem házassági ígérettel, illetőleg nem a függóstb. helyzetével visszaélve bírta rá. Állapított már meg a bíróság házassági ígérettel történt elcsábítást akkor is, mikor a lány csak azért lett a férfié, mert meg akarta azt győzni az érintetlenségéről. Nyilvános eljegyzéssel eo ipso bizonyítva van a házassági ígéret megtörténte, a férfi hosszú (pl. két és félévi) udvarlás esetén pedig „vélelmezi" azt a bíróság, vagyis a férfinek kell bebizonyítani, ill. nagymértékben valószínűsíteni az ígéret meg nem történtét, illetőleg azt, hogy mindig éppen azt hangoztatta, hogy nem házasodik meg, — különben elveszti a pert. Akkor viszont, mikor a nőnek anyagi előnyt jelentett a viszony, azt „vélelmezi" a bíróság, hogy nem történt házassági ígéret, s ebben az esetben a nőt terheli az ígéret megtörténtének a bebizonyítása. (Levelekkel, tanukkal.) Nem köteles kártérítésre a csábító vőlegény, ha házassági ígérete alól a nő felmentette, vagy ha azért lépett vissza, mert a nő jegyeshez nem méltóan viselkedett, — de köteles a kártérítésre, ha a nő kénytelenségből bontotta fel az eljegyzést, a férfinek jegyeshez nem méltó magatartása miatt. — Azt hogy mi a jegyeshez nem méltó magatartás — általános érvényű szabály hiányában — a bíróság esetrölesetre állapítja meg, a felek összes egyéni körülményeinek a figyelembevételével. Nem közömbös az sem, hogy a csábítás megtörténte (az első nemi érintkezés) után hogyan élt a nő: ha mással is viszonyt kezdett egyidejűleg, vagy egyébként viselkedett úgy, hogy viselkedése az elcsábitóját a házassági ígéret alól jogosan mentesítette, nem igényelhet kártérítést. Függő viszony. Házassági ígéret nélkül is kártérítéssel tartozik a férfi az elcsábításért, ha tőle függő viszonyban vagy nála bizalmi állásban, vagy általában szorult helyzetben levő tisztességes és tapasztalatlan nőt bírt rá a nemi érintkezésre, visszaélve a nő helyzetével. Függő a viszony, ha a férfi: gyámja, gondnoka, nevelőapja, főnöke, tanárja, tanítója (iskolai), alkalmazója, stb. a nőnek. Függőségre, bizalmi állásra, stb-re tehát — ismétlem — a nő eredményesen csak akkor hivatkozhat, ha a férfi ezzel visszaélve bírta rá a nemi érintkezésre, vagyis amikor pl. a megélhetését, előrehaladását, minősítését, tanulmányi jegyét, nyugdíját, hozzátartozója fontos érdekét, stb-t veszélyeztette volna a viszony nem-vállalása, ill. megszüntetése. A visszaélést bebizonyítania a nőnek rendesen nehéz, a bíróság ezért, valahányszor függőség, szorult helyzet, bizalmi állás, stb. esete áll fenn, „vélelmezi" ezt, a férfire hárítva a helyzettel vissza nem élés bebizonyításának a terhét, vagyis hogy a nő: szerelemből vagy érdekből lett a férfié, amikor is (ha házassági ígéret nem történt) semmit sem követelhet.