Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - A kisebbségi szerződések létrejövetele a párisi békekonferencián

Tizedik évfolyam. 9—10. szám. Miskolc, 1934 november-december MISKOLCI JOGASZELET IOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : SZONTAGH VILMOS tanár* egyetemi ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3'50 pengő. Egyes szám ára \' — pengő. TARTALOM: vitéz Nagy Iván dr.: A kisebbségi szerződések létrejövetele a párisi békekonferencián. — Julow Jenő dr.: A magánjogi csábításról. — Jeney Béla dr.: A gazdatartozások kamatairól szóló jogszabályok rövid ismertetése, különös tekintettel a gazdavédelmi (14.000—1933. M. E. sz.) rendeletre. (Folytatás.) — KÖNYVSZEMLE: Putnoki Béla dr. jogakad. m. tanár: Füley-Szánthó Endre dr.: A váltótelepítési jog különös tekintettel a genfi nemzetközi egyezményre. — Tanterv az 1934—35. II. felére. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — Pályatételek az 1934/35. tanévre. — HÍREK. A kisebbségi szerződések lérre^ jövetele a párisi békekonferencián Az ántánt háborús céljai között eleinte nem volt ott az Osztrák-Magyar Monarchia szétrobbantása. Wilson 14 pontja közül a 10-ik mindössze AusztriaMagyarország népei számára az autonóm fejlődés biztosítását kívánta, így hát nem lehet csodálkoznunk, hogy a békekonferencia első üléseinek tárgysorozatán egyáltalában nem látjuk nyomát a kisebbségvédelmi problémáknak. Felvetése akkor lett való ban aktuális, mikor a monarchia romjain életre kelt államok és a Bulgária meg Németország megcsonkításával feltámadt Lengyelország, illetve megnövekedett Görögország területi igényeinek megállapításánál nem elégedtek meg etnográfiai határok megvonásával, hanem stratégiai, gazdasági, közlekedési és egyéb „célszerűségi" okokra hivatkozva, olyan határvonalak megvonására jelentették be igényeiket, melyek mélyen belevágtak már idegen nyelvű és fajú népek tömbjeibe is, elszakítva így százezreket, sőt milliókat testvéreiktől; — ellenére annak az üzenetnek, melyet Wilson 1918 február 10-én intézett a kongresszushoz, külön hangsúlyozván: „Népeket nem lehet az egyik államfelsőségből egy másikba áttolni, mintha csupán tárgyakról vagy kockakövekről volna szó valamely játékban." Hogy ezt az alapelvet, — amit röviden „nemzeti elv"-nekl) nevezhetünk — a Wilson-féle 14 ponttal együtt a békekonferencia miért, milyen befolyásokra nem vette figyelembe és milyen diplomáciai és politikai fogások árán vitte keresztül ezzel ellentétes rendelkezéseit, azt most — bármennyire is érde*) L. Asztalos Miklós: A Korszerű nemzeti eszme. (Bpest, Erdélyi Férfiak Egyesülete, 1933.) kes volna, — nem kutatjuk,2) hanem mindössze azt iparkodtunk megállapítani, hogy már az így átkapcsolt és ezzel kisebbségekké vált népek védelmére hivatott rendelkezések.amelyeket egyrészt magukba a békeszerződésekbe, másrészt az ú. n. kisebbségi szerződésekbe foglaltak, milyen körülmények között, milyen befolyásra, milyen ellenállások leküzdésével jöttek létre, hogy születtek meg. Nemzetiségi akciók a világháború alatt. A háború alatt, mivel még nem hittek a Monarchia tökéletes felbomlásának lehetőségéban, annak a tevékeny propagandának, melyet nemzetiségeink főkép a semleges államokban folytattak, az lett a következménye, hogy az itt alakult pacifista Szervezetek, elsősorban az „Union des Nationalités" Lausanneban és az „Organisation Central pour Ja paix durable" Hágában foglalkozni kezdtek a nemzetiségek jövő sorsával. Az első 1915-ben tervezetet dolgozott ki „déclaration des droit des nationalités" címmel, leszögezve benne a nemzeti autonómiák szükségességének gondolatát, a másik pedig kidolgozott egy úgynevezett „programm-minimum"-ot, melyben a kisebbségek polgári jogegyenlősége, vallásszabadsága és szabad nyelvhasználata mellett tört lándzsát. Az így kidolgozott programmot 1917 októberében Kopenhágában jelentették meg ,Projet d'un traité international relatíve au droit des minoritás nationales" címmel, szétküldve a világsajtónak, a külügyi hatóságoknak és az összes számba jöhető politikusoknak. De foglalkozott a kisebbségvédelem gondolatával a szocialista internacionálé is, amelynek semleges csoportjai 1916 nyarán tartott hágai konferenciájukon a „Poale Sión" nevü zsidó szocialista munkásszövetség kezdeményezésére elfogadtak egy határozatot a nemzeti kisebbségek autonómiája érdekében. Érdekes, hogy a „Poale Sión" emlékirata az összes kisebbségek számára kívánta a jogvédelmet megszervezni, de ennek keretében minden országban, ahol kompakt tömegekben élnek, a maguk számára is „nemzeti" autonómiát követelt. Az európai zsidóságnak ez az akciója nem állott egyedül. Hatalmas támogatókra találtak az Észak-amerikai Egyesült Államok zsidóságának milliós táborában. 1915-ben a Legfelsőbb törvényszék 2) Lásd erre vonatkozóan: „Hogyan állapították meg Nagy-Románia határait1?" (Bpest, Népies Irodalmi Társaság, 1922.) — Horváth Jenő: A trianoni béke megalkotása. 1915—1920. (Bpest, Magyar Külpolitika, 1924.) — Czakó István: A trianoni „békekötés" felelőssége. (Bpest, Egyet, Nyomda, 1933.)