Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 7-8. szám - A Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai. 2. r.

(é\) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 detit hozzon létre. Ezt a törekvést nemcsak az elvi momentumok, hanem igen gyakran érzelmi szempontok (a régi világrend iránti ellenszenv, alkotási láz, stb.) is előidézik. Ennek szemelőtt tartásával a mai szovjet jogalkotások javarészéből három elem hámozható ki: a) szabályok, amelyeket az új viszonyoknak megfelelően a régi jogból recipiáltak; — b) szabályok, amelyek a jogtudomány radikális elméleteivel kongruensek; — c) szabályok, amelyek a bolseviki forradalom legelső idejéből (az ú. n. katonai kommunizmus; — 1921-ig) maradtak meg.33) Az ú. n. „eredeti szovjet jogalkotások" gyökereiket a két utolsó osztályba vezethetik vissza, amelyek közül a legutolsó rejti magában a legtöbb veszélyt. Ha a szovjet Fp.-t a fenti osztályozás alapján analizálják, akkor a legelső osztályba azok a szabályok fognak tartozni, amelyek minden más szamottevő modem polg. per jogban is rendszerint feltalálhatók. Ezeknél tehát nincs szüKség tovább időzni. Ilyen természetű szabályok találhatók meg igen kis számban a második kategóriában is. Azonban úgy ebben, mint a harmadik kategóriában foglalnak helyt az ú. n. „originális" szovjet perjogi intézmények, amelyekre röviden az alábbiakban lehet rámutatni. A szovjet polg. per legfontosabb jellegzetessége, hogy az a büntető per tipikus vonásait hordozza magán. A civilper ilyen irányban való eltolódásának folyamatát egyesek31) a polgári per kriminalizálódása elnevezéssel illetik. Ennek megfelelően a szovjet polg. perben a modern perjogi alapelvek közül a renaelkezési elv és a tárgyalási elv lényeges korlátozást szenvednek, míg a nyomozó elv (az officialitás) természetesen erősen előtérbe tolul. Kétségtelen, hogy a polgári pernek ez a kriminálizálódása a szovjet rendszer erősen antiindividuális szellemével hozható kapcsolatba, ami legpregnánsabban a szovjet Ptk. 1. és 4. §-aiban, mint a „magánjogok korlátaiban" jut kifejezésre. Ezek a szakakaszok tendenciával tételesítik Léon Duguit elméletét,35) amely a magánjogokat és azok gyakorlását a római jog klasszikus tanításától eltérően ú. n. szociális funkciónak fogja fel. A Ptk 4. §-a szerint u. i. a törvényhozó az így értelmezett jogokkal a polgárokat (a jogok hordozóit) csupán „az állam produktív erőinek kifejlesztése céljából" és érdekében látja el; míg az 1. §. szerint a magánjogokat csupán „szociálgazdasági rendeltetésükkel" egyezően lehet gyakorolni. Különben az államhatalom a perbeli jogvédel33) Timaschew, Der Reehtszustand von Slovétrussland c. értekezésében. (Zschrí't. für Osteuropáisches Recht, I. Jg. He£t. 2. 1925.) L. bővebbet Szerző, Modern magánjogi elméletek, különös tekintettel a szovjet Ptk.-re c. munkájában (57. o.). 34) Popov, Freund. A szovjet Pp.-t megelőző rendelet, — amirő! a dolgozat elején mór volt is szó, — odáig ment, hogy a polgári és a büntető per közt egyáJtálában nem tett különbséget. 35) L. Duguifc, Les transformations générales du droit privó depuis le Code Napóleon, 1912. Paris. — L. Duguit, Traité de Droit Constitirtionel, I—V., 1921/23, Paris. — A. Memzel, Eine „realistische " Staatstheorie, Öszter. Zsehrf. Offentlicbes Recht, I., 1914. 114—144. o. met megtagadja. Mindezekből pedig következik, hogy a jogosult számára a magánjogok perbeli védelme sem lehet más csak „fonction sociale", szociális miszszió.36) A magánjog világában a felek akaratautonómiájának a fentiek szerinti korlátozása quasi „maga után vonta" a perbeli védelemben is a felek diszponáló hatalmának a megtépázását, ami első renden a rendelkezési és tárgyalási elv tekintélyének megcsorbítására vezetett. Mik is tehát ennek a kriminalizált polgári pernek a régi polg. pertől eltérő sajátságai? A szovjet Pp. 2. §-a kimondja, hogy ha az állam és a dolgozó tömegek érdekeinek védelmére szükséges, akkor a megsértett, vagy veszélyeztetett magánjog védelmében nemcsak az érdekelt magánszemély, hanem az állam ügyésze is felléphet. Vagyis mint a büntető jog világában a bűnfenyítő eljárás alá tartozó ügyek túlnyomórészt ex officio üldözendők, úgy a magánjogok védelménél is felütötte a fejét a hivatalból folyamatba helyezhető eljárás fogalma. (A rendelkezési elv áttörése.) És pedig az államügyész nemcsak hivatalból indíthatja meg a polg. pert, hanem bármely már megindított perbe is jogosítva van akármelyik fél érdekében szabadon beleavatkozni. Habár lehetséges, hogy mindez a fél teljes passzív magatartása mellett, vagy egyenesen annak akarata ellenére megy végbe. (Hasonló a helyzet a büntető jogban, mikor a sértett szándékára tekintet nélkül bizonyos cselekmények hivatalból üldözést nyernek!) A magánjogi sérelem tehát a szovjet Pp. szerint hivatalból üldözhető. Vagyis itt nem áll fenn a magánjogok védelmével szabályként kapcsolatos elv, amely szerint az állam célszerűségi okokból alkalmazza a rendelkezés elvét azért, mert az uralkodó nézet értelmében a magán jogrend hatályosabban látszik megvédve, midőn a védelem kezdeményezését a felekre bízza, mint akkor, ha a védelmet hivatalból nyújtaná. „Sokszor egy, a magánjognak meg nem felelő állapot a félre kevésbé sértő, mint annak hatósági vizsgálata akarata ellenére."3G-a) A szovjet jogalkotás ezzel szögesen ellentétes alapra helyezkedik. A diszpozivitásnak nagymértékű korlátozása, mint a szovjet polg. per egyik fő jellegzetessége igen sok és érdekes, a félre nem éppen mindig kedvező helyzetet teremthet. Ilyen pl. ha a fél érdekében fellépő ügyész (helytelen pervezetés, vagy bármely más okból) pervesztes lesz. Igaz, hogy a perköltség ilyenkor a kincstárt terheli. Viszont pernyertesség esetén a félnek megítélhetnek pl. olyan összeget, amelyet nem is akart követelni, vagy pedig a követelt öszszegnél az ügyészi mellékbeavatkozás következtében sokkal nagyobbat ítélhetnek meg.37) A polg. per kriminálizálódása azonban addig mégsem terjedt, hogy a felet magát az állam valamely polg. per megindítására és lefolytatására bármilyen alakban közvetlenül kényszeríthesse. Valamint odáig sem, hogy az 36-a) Ennek az elvnek a bővebb kifejtése feltalálható Magyary, Magy. polg. perjog c. munkájában, 221. o. 3Ü) Duguit „realisztikus" jog. és állanitana és a szovjet jogrendszer közti kapcsolatok kifejtése feltalálható a szerző idézett munkájának „A szovjet Ptk. antiindividualis szelleme" (75—88. o.) és „A magánjogok tartalmi átváltozása" (88—104. o.), valamint „A modern magánjogi elméletek főbb problémái" (104—130. o.) c. fejezeteiben.