Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 7-8. szám - A gazdatartozások kamataira vonatkozó jogszabályok rövid ismertetése különös tekintettel a gazdavédelmi (14.000-1933. M. E. sz.) rendeletre. 1. r.

6 MISKOLCIJ OGASZÉLET (50) folytán a gyámpénztárba be nem fizetett pénzek utfr évi 8% kamatot köteles fizetni. Az Országos Hitelügyi Tanács által megállapított kamat mértékének nemcsak a kikötött kamatkövetelés érvényesítése, hanem a kamatkikötés érvényessége szempontjából is döntő súlya van. Az 5610—1931. M. E. sz. rendelet életbelépés?' ugyanis az évi 8%-on felüli kamatkikötésnek csupán az érvényesítése volt korlátozásnak alávetve, amenynyiben az évi 8%-on felül kikötött kamatkövetelés bírói úton érvényesíthető nem volt. Azonban a 8%-on felül kikötött kamatkövetelés naturális obligacio (bíróilag nem érvényesíthető kötelem) volt és ha a teljesítésre kötelezett fél a 8%-on felül kikötött kamatkövetelést önként megfizette, nem tartozatlanul fizetett, miből következően azt sem vissza nem követelhette, sem pedig a tőkekövetelésbe be nem számíthatta. Az 5610—1931. M. E. sz. rendelet életbelépte után azonban más lett a helyzet, amennyiben az 5610 —1931. M. E. számú rendelet 5—6. §-aiban megállapított 8, 12%-os kamatmaximumot, illetve a 7. ? szerint az Országos Hitelügyi Tanács által megszabott bírói úton érvényesíthető kamat legmagasamértékét meghaladó kamatkövetelés nemcsak, hogy bírói úton nem érvényesíthető, hanem üzletszerű hitelnyújtás esetén (vagyis olyan esetben, amikor kölcsönt nyújtó hitelező iparszerüleg foglalkozik h; tel ügyletekkel, pl. bankok, takarékpénztárak, hitr1 szövetkezetek) az 5610—1931. M. E. sz, rendelet 6. és 13. §-ának fentebb isimertetett rendelkezéseire tc kintettel — az naturális obligációként sem áll fenn és így, ha azt a kamatkövetelés teljesítésére kötelezett adós a hitelező részére megfizette, — minthogy tartozatlanul fizetett, — a hitelezőtől visszakövetelhet', illetőleg a tőketartozásba számíthatja be. Az 5610—1931. M. E. sz. rendelet 6. és 13. %-ainak viszonya a gazdavédelmi rendelethez. A gazdavédelmi rendelet kamatkorlátozó intézkedéseivel kapcsolatban f elmerül az a kérdés, hogy ha hitelező a gazdaadóstól a gazdavédelmi rendelet 1. §-a alá eső tartozásai után a gazda védelmi rendeletben megállapított 5 és fél, illetve védett birtokos gazdaadós esetén 4% kamatnál magasabb kamatot szed be, illetve fogad el, az 5610—1931. M. E. sz. rend. 13. §á-ra figyelemmel — részesíthető-e büntetőjogi megtorlásban és a gazdaadós pedig az 5610—1931. M. E. sz. rend. 6. §-ára tekintettel — az 5 és fél %-on, illetve 4%-on felüli mértékben fizetett kamatot, mint tartozatlan fizetést, visszakövetelheti-e hitelezőtől, vagy betudhatja-e az utóbb esedékes kamat, ilyen hiányában pedig a tőketartozásba vagy sem. Véleményem szerint nem, mert a 14.000— 1933. M. E. számú rendeletnek a kamatszolgáltatást szabályozó intézkedései az 5610—1931. M. E. rendelet 13. és 6. §-aihoz hasonló rendelkezést nem tartalmaznak — vagyis a gazdavédelmi rendelet az ott megállapított kamatmaximumot meghaladóan teljesített kamatfizetésekre szankciót nem állapít meg — és az 5610—1931. M. E. sz. rendelet 6. és 13. §-aiban foglalt intézkedések kiterjesztően magyarázhatók nemiévén, a gazdaadósok részéről a 14.000— 1933. M. E. sz. rendelet alapján teljesítendő kamatszolgáltatásokra nem alkalmazhatók. A gazdavédelmi rendelet egész szelleméből is az következik, hogy a törvényhozó, amikor a gazdaadós kamatszolgáltatásának mértékét a hitelezővel szemben mérsékelte, ugyanakkor nem kívánta a hitelezőt a kamatmérséklésen felül más magánjogi hátránnyal, még kevésbé büntetőjogi szankcióval is sújtani arra az esetre, ha a gazdaadóstól a gazdavédelmi rendeletben megállapított kamatnál nagyobb, de az Országos Hitelügygi Tanács által megállapított kamat mérvénél nem magasabb kamatot szed be, illetve fogad el, mert a hitelezőt a gazdaadós által netán önként megfizetett ettől a kamatkülönbözettől feltétlenül megfosztani nem szándékolta,* ami kitűnik abból a körülményből, hogy a hitelezők bizonyos csoportja részére a gazdavédelmi rendelet folytán elvesztett kamatért kárpótlásul kamathozzájárulást biztosít. Olyan esetekben tehát, amikor a hitelező a gazdaadóstól a gazdavédelmi rendelet 1. §-a alá eső tartozása után a gazdavédelmi rendeletben megállapított 4%, illetve 5 és fél % kamatnál magasabb összegű, azonban az Országos Hitelügyi tanács által megállapított és a fizetés idejében érvényben lévő kamatnál nem magasabb mértékű kamatot szedbe, illetve fogad el a hitelező, emiatt büntetőjogi szakcióval nem sújtható és a gazdaadós, — mivel nem tartozatlanul fizetett, — az ekként önként megfizetett kamatkülönbözetet vissza nem követelheti, illetve azt a tőketartozásba be nem számíthatja. Ezt az álláspontot megerősíti a gazdavédelmi rendelet 33. §-a is, amely úgy rendelkezik, hogy — „jelen rendeletben az adósnak biztosított kedvezményekről előre lemondani nem lehet, az ilyen lemondás érvénytélen." Ez a rendelkezés ugyanis azt bizonyítja, hogy a törvényhozó nagyobb részben a gazdavédelmi rendelet 1. §-a alá eső ingatlanok jövedelméből élő és köztudomás szerint nehéz gazdasági viszonyok közé került gazdaadósok részére biztosítani kívánta ugyan a gazdarendeletben megállapított mérsékelt kamatlábat, mint kedvezményt, azonban ezen túlmenően a felek szerződési szabadságának korlátozása nem volt célja és így a hitelező irányában érvényesíthető büntetőjogi vagy magánjogi szankcióval nem kívánta útját vágni annak, hogy a gazdaadós, amennyiben a gazdavédelmi rendeletben megállapított kamatnál önként vagy a hitelező felszámítása folytán magasabb kamatot teljesít, ezt törvényes akadály folytán ne tehesse, illetve azt a hitelező el ne fogadhassa. Hiszen a gazdaadós a gazdavédelmi rend. 15. §-a szerint a részére biztosított legnagyobb kedvezményről, a védettség feljegyzéséről is lemondhat, annak törlését bármikor kérheti. Ha a törvényhozó a gazdarendeletben megállapított kamatszolgáltatásnál magasabb kamatfizetését és annak a hitelező részéről való elfogadását egyáltalán nem akarta volna megengedni, akkor a gazdavédelmi rendelet 33. §-a helyett azt mondta volna ki, hogy a kedvezményről az adós egyáltalán nem mondhat le, tehát e tekintetben sem előzetes, sem utólagos lemondást nem engedett volna meg. * A rendelet 1. §-a ugyanis az 5 és y2, illetve 4% kamatmái magasabb kamatnak csupán a bírói úton való érvényesülését nem engedi meg, anélkül, hogy az egyéb módon magasabb mérvben való teljesítésre jogkövetkezményt állapítana meg, sőt a rend. 5. §-ának szövegezése, hogy „legalább is" évi 4%-ot köteles fizetni „ezt az álláspontot" igazolja.