Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai. 1. r.

(43) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 19 államügyészségnek biztosít az eljárási szabályok révén a felek akaratautonómiájába néha igen erősen belevágó, fontos szerevet. Ennek a kérdésnek az egész •szovjet Pp. jellegére gyakorolt általános hatásáról a dolgozat végén még lesz szó. Az ügyésznek igen jelentős szerepe van az újrafelvételi eljárásban, sőt — last not least — általában magában az egész peres eljárásban. Az ügyész ex officio saját maga megindíthatja a polgári pert. (Még pedig úgy az eljárás általános, mint különös nemeiben.) Az ügyész peres ügy bármely stádiumában a perbe nemcsak beléphet, hanem végül egyenesen a fél helyébe léphet. És történik mindez „az államérdek védelme okából". Az ügyész legtöbbnyire a mellékbeavatkozás alakjában vesz részt a perben. Az ügyésznek, mint mellékbeavatkozónak a jogai lényegsen szélesebbkörűek, mint a magán mellékbeavatkozóé. Sőt Maurach szerint a szovjetelmélet hajlik arra, hogy az ügyészt polgári szereplése esetén ne félnek, vagy félhez hasonló állásúnak tekintsék, hanem egy a felek fölött álló állami szervnek, aki az egyik fél szerepében az államérdeket képviseli.15) A mellékbeavatkozóként perbe belépett ügyész teljesen független a támogatott fél perbeli geszcióitól. önállóan hozhat fel bizonyítékokat és érvényesítheti a támogatott féltől eltérő jogi felfogását. Jogi szempontból igen érdekes vitás helyzetet teremt, ha saját kezdeményezésére önállóan indít keresetet az ügyész a jogosított fél akarata nélkül, vagy egyenesen annak ellenére. Ennek végleges tisztázása a jövő feladata ltí) Ha az ügyész pervesztes lesz, a költségek az államot terhelik. A perbeli képviselet. A szovjet Pp. nem ismeri az ügyvédi kényszer intézményét. Épp ezért az ügyvéd fellépése a perben a féllel való megegyezés alapján önkéntesen történhetik díjazás ellenében. A díjazást vagy tarifa szerint, vagy szerződés alapján teljesítik. Szegényjog esetén a képviselet díjtalan. A dolgozók és általában a privilégizált osztályba tartozó személyek csupán a tarifa szerint fizetnek. Egyébként a szabad egyezkedésnek van lehetősége. Perbeli képviselő lehet tehát: az ügyvédi (védői) kar tagja, kollektív személyek ügyeiben a kollektív személy vezetője és állandó munkatársa, szakszervezetek tagjainak ügyeiben ezeknek az egyesületeknek meghatalmazottjai; végül minden személy, akinek a bíróság a fél képviseletét megengedi; feltéve ha ennek semmi törvényes akadálya nincsen. (16. és 20. §§•) így képviselőként a polg. perben a bíróság engedelmével külföldi is felléphet. A meghatalmazás, vagy szóval jetgyzőkönyvbe való bevezetés útján, vagy pedig írásban jegyzői 15) Maurach, Die Rolle ctes Staatsanwalts in Zivilprozess in Sowjetrussland, Zí't. £. Ostrecht, 1928. S. 721. 16) Maurach szerint (1. i. m.) ha a/, ügyész a jogosított akarata ellenére indít keresetet, akkor a per jogerősen megítélt tárgya az államnak jut. Freund ezt az áHásporatot helyes indokolással nem fosadja. é, mondván: hogy valaminek az állani részére juttatása csak az anyagi jog alapján történhetik és ha egyszer az anyagi -törvényhozás erejéből jut valamely dolog, vagy jog a/ államnak, akkor az ügyész a pert többé nem a lel jo'ján. hanem ma jának az államnak a jogán indítja. (Freund, i. m. 348. o.) (közjegyzői) hitelesítés útján történik. A meghatalmazás feljogosít az összes perbeli cselekmények végzésére, mégis egyességkötésére, az ügy választott bíróság elé való átvitelére, a kereseti igény elismerésére, vagy arról való lemondásra, helyettes nevezésre és a per tárgyának átvételére csak akkor, ha ezek a meghatalmazásban kifejezetten benne vannak. A meghatalmazás megszűnésére a szovjet Ptk. 268. §-a az irányadó, amely szerint a meghatalmazás legfeljebb csak három évre szólhat, hosszabb időre nem; ha időtartam nincs benne megjelölve, akkor már egy év multán érvényét veszti. Ez áll a perbeli meghatalmazásra is. Bár efölött a vita folyik.17) A külföldön kiállított meghatalmazásokra az igazságügyi népbiztosság magyarázatot bocsátott ki. (A 112. sz. körrendelet 1926-ból.) Eszerint ezek a szovjet jogban felállított időhatárokra tekintet nélkül az ügy befejezéséig érvényesnek veendők. Mivel a bíróságokat az igazságügyi népbiztosság ilyen irányú rendeletei nem kötik, épp ezért tanácsos a külföldön kiállított meghatalmazásokat is a szovjetmagánjog előírta követelmények szerint kitölteni. A szegényjog és a perköltségbiztosíték. Szegénységi jogban, ami a perköltségektől i való mentességet jelenti, részesülnek: — a dolgozó osztály munkaszerződésből eredő perekben ; — felperesek tartási, emberölésből, megcsonkításból és egyéb testisértésből eredő kártérítési perekben; — felperesek, akik a szerzői és szabadalmi jogból eredő megtérítési; — felperesek, akik produktív szövetkezet tagjaiként munka ellenértékéért perelnek; — hatóságok, vállalatok, szervezetek, amelyekről külön törvények intézkednek ily tekintetben és végül azok a dolgozók, akiket a bíróságok szegénynek mondáinak ki. Akiket a bíróság szegénynek jelent ki, azoknak a képviseletét az ügyvédek ingyen kötelesek ellátni. A kirendelésük a bíróság kezdeményezésére az ügyvédi (védői) kollégium elnöksége útján történik. A szegényjog korlátozása külföldiekkel szemben nem áll fenn. Perköltség biztosíték (kaució, óvadék) adásának helye a szovjet polg. perjogban nincsen, sem külföldi, sem pedig a belföldi féllel való viszonylatban. A perköltség. A Szovjetunióban 1930. évi szeptember hó 30. napjától ú. n. állami egységilletéki (egyetlen illeték) rendszert hozták be. (Unió Tt. 476. és 480. sz.) A perköltségek idevágó részei is ennek keretében nyertek rendezést. i 17) A vita a körül forog, hogy ha a meghatalmazás egy bizonyos ügynek a keresztülvitelére, elvégzésére adatik, minit amilyen természetű a perbeli meghatalmazás is, akkor —a menyiben az ilyen meghatalmazásban miem tüntették fel, hogy mennyi időre állították ki —• az ilyen okirat Örvénye is egy év múlva elenyészik, vagy pedig a háromévi leghosszabb terminus keretein belül a meghatalmazás alapjául szolgáló ügy befejezéséig érvényben marad? Az érvényben maradás mellett Poglall állást j. Trepitzyn (A szovjet iun/snu-izolsr. hetilapja. 1925. 1161. o.) és S. Wilnianszki (Malizki magya-yaní/atai 427. o.); ellene foglalt állást S. Tettenborn '(A szovjet joei intézet magyarázatai a Ptk.-re vonatkozóan. XV—XVI. fűz. 33. o.) és, a legfelsőbb bíróság 1926. évi febr. 23.-iki ítélete. (A szovjet igazságszö]g. heti lapja, 1926. 850. o.) E kérdés vázolásához, Szükséges anyag megszerzése H. Freund (Leske) idézett munkájából történt.