Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai. 1. r.

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (3o) A Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai* Bevezető rész. Az orosz Szovjetunió (Szociálista Szovjetköztár­saságok Uniója) a politikai tudomány hivatalos osz­tályozása szerint ú. n. „szövetséges állam" (Bundes­staat), amelyben a következő hét szövetséges köztár­saság foglal jelenleg helyet: — 1. a tulajdonképeni magot képező Orosz Szocialista Föderatív Szovjet­köztársaság (OSzFSzK); — ez mint a neve is mu­tatja, részben több autonóm köztársaságból és auto­* IRODALOM: Klibanski, Die Gesetzgeb.ung der Bol­schewiki, az Osteuropa Insjtitut „Források és Tanulmányok" c. nyomtatványsorozata 2. tüzet, 1920; — Frh. von Freytag­Loringhoven, Gesetzgebung der russischem Revolution, 1920, Halié; H. Freund, Uberblick übei in Deutschland eisehienene Literatur iiber Sowjetrecht; a Kelmann kiadásában meg-je­lent Bibliiographisehe Beitráge zur Geschichte des Rechts­und Staatswissenschaften második kiegészítő füzetében, 1926; — „Das Reclit SowjetfrussJianids'' in Verbindung mit A. Bo­golepow, M. Haufmann, A. Markow, A. Pilenko und 0. Zait­zeff herausgegeben von A. Macklezow, N. Timaschew, N. Alexejew und S. Sawadsky, Venlag Mohr, Thübimgen, 1925, 524 o.; — „Der Staat, (das Recht randi die Wirtschaf't. des BoJseliewisnms" gyűjteményes munka v. Wieser, Wenger, Klein szerkesztésében, Berlin, Verlag Rothschild, 1925; — Freund, Der Zivilprozess in Sowjetunion, 1926; B. Popov, Grundsátze des Zivilprozesses in der Sowjetunion, Zeit­schrift für Ostrecht, 1927, 897—911 o.; — H. Freund, Das Zivilprozessrecht der Unióm der sozialistisclien Sowjetrepub­iiken, L931, Leske—Loewenfeld gyűjteményes munkájában; — W. Sombart, Der proletarisehe Sozialisnius (Martxisnius); 3924, a ,.Sozialismus u. soziale Bewegung" lö. átdolgozott kiadása A második kötetben az orosz forradalommal foglal­kozó rész; — Lángbaus—Ratzeburg, Dier Verfassungen des Erdballs, 1926, I. kötet; — Lasarson,, Die neuesten Schieksale der „Staatsidee, Ztschr. für Völke.r—Psychologie, 305—339. o., 1926, 4. füz.; — Durdenewski, Staatsvertrage im Ver­fassungsrecht der UdSSR, Ostrecht, 1925; Kotliareweski, Der Begriff des Gesetzes im Sowjetrecht, Ztschr. f. Ostrecht, 1927; — H. Freund, Das Zivilrecht Sowjetrusslands, 1924, Verlag1 Bensheimer, Berlin—Mancheim—Leipzig, — Wenger, Zum Zivik-iecht Sowjetrussíands, Archiv für Reohts- und Wirtschaftsphilosophie, 1926, 1. füz. — Tatjána Seiliger, Die Kollektivisierung der Anwalschaft, Ztschr. f. Ostrecht, 1930, 3. füz. — Maurach, Die RoLle des Staatsanwalts im Zivil­prozess in Sowjetrussland, Ztschr. f. Ostrecht, 1928, 721. o.; — Szerző, Modern magánjogi elméletek különös tekintettel a szovjet polg. törvénykönyvre, 1930, Debrecen. Ezenfelül még több különböző folyóiratban napvilágot látott kisebb szakdolgozat, amelyeknek megnevezésiről e munka felhasználási helyein történt gondoskodás. Mái' így is kiviláglik, hogy a németnyelvű szakirodalom valóban olyan hiánytalanul feldolgozta a legutolsó időkig a szovjet jogot (akár csak a régi, cári jogot!), hogy egy kis merészséggel átllítható, miszerint — ha mennyiségben ta'án nem is — de minőségben (a nagyobb kritikai szabadság !) bátran kelhet versenyre az e tárgyú orosz irodalommal. A szovjet jog szakszerű feldolgozását Németországnak a szov­jettel fennálló (egészen a közelmúltig) szoros és fontos gaz­dasági kapcsolatai idézték elő. Az orosz nyelvű irodalom: Ryndziunski, A polgári per technikája, Moszkva, 1929; — Fischmann, A polg. per me­nete, Charkow, 1926; — Hoicbbarg, A polg. per kurzusa, Moszkva—Lenningrad, 1928; — Kantorowitscb, Az állami hatóságok és vállalatok a polg. perben, Moszkva, 1925; — Wolfson, A polg. per a „Szovjet jog alapvonalai" c. gyűjte­ményes munkából, Magerowski kiadásában, 1927, Moszkva— Lenningrad; — Pruschitzki gyűjteményes munkája, 1925; — Malitzki, A szovjet köztársaságok Pp.-je, Charkow, 1929; — Schechter, Az OSzFSzK Pp.-je, Moszkva, 1926. A most közölt irodalom egyúttal jelen dolgozat forrás­munkáinak is tekintendő. Az orosznyelvű munkák szükséges részeinek felhasználása német fordítás útján történt főkúnt H. Freund és B. Popov nyomán. nóm vidékből áll, 111. állott. A nem autonóm területek pedig, hol kerületekre (oblasti, Distrikte), hol pedig országokra (kraja, Lánder), mint legmagasabb köz­igazgatási egységekre oszlanak. Az ú. n. autonóm vidékek azután fokozatosan áldozatul estek a gazda­sági jelentőségük alapján kb. tíz év alatt kiépített kerületek és országok szerinti beosztásnak.1) — 2. az Ukrán Szociálista Szovjetköztársaság (Ukr. Sz. Sz. K.). — 3. a Fehérorosz Sz. Sz. K. — 4. a Transz­kaukázusi Szociálista Föderatív Sz. K. (Három fő­állama: Georgia, Aszerbedzsán és Arménia.) — 5. a Turkomán Sz. Sz. K. — 6. az Uzbeki Sz. Sz. K. — 7. a Tudsiki Sz. Sz. K. A Szociálista Szovjetköztársaságok Uniójának alkotmánya2) szerint ezek a szövetséges államok szu­verének. A szuverénitásukat csak az Unió alkotmá­nya korlátozza (Alk. 3. §-a) és pedig oly módon, hogy a vélelem a törvényhozási hatáskör tekintetében mindig az illető tagállam javára szól. Amelyik szö­vetséges állam föderatív tagozódású, annak tagálla­mai a polgári perjog alaptételei tekintetében nem rendelkeznek törvényhozói hatalommal, kivéve a Transzkaukázusi SzFSz Köztársaság három főálla­mát Georgiát, Aszerbedizsánt és Arméniát. Az alkotmány szerint az Unió hivatott a polgári perjogra vonatkozóan irányító keretnek szolgáló alapelvek" megalkotására. Ezenfelül a szövetséges köztársaságok ezirányú törvényhozásukat illetően kötve nincsenek. Az Unió (ellentétben az/ igazság­ügyi szervezettel!) a polg. perjogra vonatk. ilyen „alapelveket" egységesen nem bocsátott ki, hanem megelégedett az idevágó kérdések esetenkénti szabá­lyozásával. A Szovjetunió területén tehát tizenegy törvény­hozással kell számolni. És pedig: magának az Unió­nak a törvényhozásával, a már említett hét tagál­lamnak, valamint a Transzkaukázusi SzFSzK há­rom, bizonyos tekintetben saját törvényalkotási jog­gal felruházott) főállamának törvényhozásával. 1) A Tanácsok Kongresszusa (Beschl. d. VII. Allrussi­schen Kongresses) 1919 dec. 12.-én határozta el ezt az új beosztást és annak fokozatos végrehajtását. Ennek megfele­lően a következő közigazgatási egységek álltak azóta elő: 1923-ban az „Uráli Kerület" (főváros: Jckateriuoslew; 1923-as Tt. 1027. sz.); — 1924-ben Északkaukázus (Rostow; 1925-ös Tt. 76. sz.); — 1926-ban a Távol Kelet Köztársa­sága (Chabarowsk; 1926-os Tt. 8 és 171 §); — 1927-ben a „Leningrádi Kerület" (Leningrád; 1927-es Tt. 547 sz.); — 19284>an a Központi Feketeföld Kerület (Schwarzerde Distrikt; Woronesh; 1928-as Tt. 406); a Közép Volga Kerület (Samara; 1928-as Tt. 407 sz.); — a/, Alsó Volga Kerület (Sa­ratow; 1928-as Tt. 421 sz.); — 1929-ben Nishegorod (Kisliui­Nowgorod; 1929-es Tt. 467, 553 és 554 sz.); — Iwanowo— Iperi Kerület (Iwanowo—Wosnesensk; 1929-es Tt. 468); — a Nyugati Kerület (Smolensk; — 1929-es Tt. 486 sz) • a Moszkvai Kerület (Moszkva; 1929-es Tt. 655. sz.); az Északi kerület (Archangelsk; 1929-es Tt. 606 sz.); - 1930-ban Nyugat Szibéria (Nowo-Nikolajewszk); — Keletszibéria (Irkutsk- — Inwestija 209. sz.) 2) A szovjet alkotmányról bővebb áttekintést .nyújt: W Sombart, Der proletarisehe Sozialisnius, 2 kötet. Jena 1924­— LaSerson, Die neuesten Scbicksaie der ,Staatsidee"' Zeitsohr. f. Völker-Psychologie, 305—339 o. 1926 évi decem­beri füzet; — Langbaus—Ratzeburg, Die Vcrfassun<>en d ^^ba,:i.S;.1926- ?Uch L; — SZerző- Modern magán jogelmé­letek kulonos tekintettel a szovjet Ptk.-re 1930 16 75 0 stb.; — Durdenewski, Staatsvertrage im Verfassunssreeht der UdSSR Ostrecht, 1925, 201. o.4ól; _ Kotliarewski £ Begriff d Gesetzes im Sowjetrecht, Ztschr. f. Ostrecht 1927 1053 o.-tok '

Next

/
Thumbnails
Contents