Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai. 1. r.

(39) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 15 (Georgia, Aszerbadzsán, Arménia; — de a Tanszk. SzFSzK többi részeire ez már nem vonatkozik!) A Szovjetunióban érvényesülő sok különböző törvényhozás által létrehozott joganyag áttekintését és kezelését azután az a körülmény könnyíti meg, hogy a különböző törvényhozások^ valamint azok produktumai közt lényeges eltérések a valóságban csak kis mértékben mutatkoznak. Éppen ennek az állapotnak köszönhető, hogy a Szovjetunióban érvényesülő polgári perjogi alaptételeknek e dolgozat keretén belül történő letárgyalása során az Unió egyik legfontosabb részállamának, az I Orosz Szociálista Föderatív Szovjetköztársaságnak (OSzFSzK) a polgári perrendjére (Pp.) szükséges csupán majd támaszkodni, amely állam perjogi kódexét a többi állam vagy egyszerűen recipiálta, vagy pedig mintaképül használta fel.4) A legnagyobb eltérések e tekintetben az ukrán Pp.-nél mutatkoznak. (Hasonlóan a magánjogi kódexhez!) Mindazonáltal ez a munka az ilyen lényeges különbségek kidomborítására is — a lehetőségekhez mérten — súlyt kíván helyezni. A Szovjetunió és köztársaságainak törvényhozó szervei a következők: a tanácsok (szovjetek) kongresszusa, a központi végrehajtó komité (központi végrehajtó bizottság), ennek az elnöksége, a népbiztosok tanácsa. Bizonyos tekintetben ide sorolhatók még az ú. n. gazdasági gyűlések és magát az Uniót illetően a munka és védelmi tanács. A most előadott sorrend egyúttal mutatja ezeknek a szerveknek szubordinált tagozódását is.5) A magasabb orgánum az alacsonyabb részéről termelt jogszabályt hatályon kívül helyezheti. Úgyszintén az Unió egyes törvényhozó szerveinek meg van ez a jogosultsága a tagállamok jogszabályaival szemben. Az Unióban hivatalosan csak írott jog létezik, a szokásjogot mint jogforrást általánosságban nem ismerik el. A szovjet jog nem tesz különbséget törvény, rendelet, kódex, dekrétum között, sem elnevezés, sem pedig lényeg tekintetében. (Eredetileg a dekrétum volt a kedvenc jogszabály megjelenési forma.) Vagyis az ú. n. „törvények" tekintet nélkül megjelölésükre egyformán kötelező erővel bírnak, ha azokat az illetékes törvényhozó szerv hozta és ha azok megfelelően publikálást nyertek. A törvény karakteréről alkotott uralkodó felfogástól az ú. n. ,,szovjet törvények" tehát lényegesen eltérnek.'1) A jogszabályok publikálása vagy az illető tagállam hivatalos lapjában, vagy az ú. n. „törvénytárak"-havi (Tt.) történik. Minden törvényhozói kompetenciával rendelkező állam ad ki egy ilyen törvénytárat.7) *) H. Freund, Das Zivilprozes&rcclit der Union der sozia•listischen Sowjetrepubliken, 1931, Berlin, Leske-Lcrewenfeild, Bd. L, Heymaans Verlag 318. o. 5) A szovjetalkotmányról í, a 2. jegyzetet. e) Kothiarewski, Der Begriff dí. Gesetzes hu Sowjetreeht, Zschrf. f. Ostreoht, 1927, 1053 o.-tól. — AlexejavTimaschew, Die Staasferfassung, 18 o., Das Recht Sowjetrusslands e. gyűjteményes munkából, 1925, Verlag Moln, Thübimren, 1925,1524 o.; — szerző, i. mi. 22 o.-tól. 7) A Szovjetunió és OSzFSzK törvény publikációi az ,,Istwestija" (Hirek) c. hivatalos lapban szoktak megjc-Vnni. Úgyszintén az Unió keretén belül törvényhozói kompetenciával rendelkező mindegyik államnak van hivatalos lapja, a melynek útján a törvények kihirdetést nyernek. Valamint mindegük toivc n\hoz;;i niü'kodcst kifejtő állam t;n v; n\-v\ u.i teményt, törvénytárt (Tt.) is ad ki. A szovjet történetének legelső periódusára (1917-től 1921 első harmadáig) esik az ú. n. katonai (Militár- o. Kriegs-) kommunizmus. ,,Ez alatt az idő alatt a forradalmi furor minden tradíciót megsemmisítve tabula rasa-t csinált az eddigi orosz viszonyokból. E hisztérikus törekvéseknek elsősorban a régi állapotok főbiztosítéka, őre és garantálója — a jogrendszer esett áldozatul. .." (Szerző i. m. 17— 18. o.) így a keletkezését illetően II. Sándor cár idejére (1864) visszanyúló régi orosz polgári perjogot is elseperte a bolsevista forradalom vihara.8) Az 1917. évi november hó 27. napján kelt, a bíráskodásról szóló 1. sz. dekrétum kimondta, hogy a bíróságok a megdöntött kormányzatok (vagyis nemcsak a cári, hanem a Kerenski uralom is értendő!) törvényeit csak annyiban alkalmazzák, amennyiben azokat a forradalom hatályon kívül nem helyezte és amennyiben azok a forradalmi lelkiismerettel és a forradalmi jogérzettel nem ellenkeznek. A bíráskodásról szóló 2. számú, 1918. évi február hó 17. napján kelt dekrétum elszórtan és igen nagy általánosságban perjogi direktívákat is tartalmaz. Behozza az ítéletek ellen a kasszációs jogorvoslatot. (2. sz. dekr. 5. §.). Az ítéletek feloldásának (megsemmisítésének) csak akkor van helye, ha lényeges alaki hibák forognak fenn, vagy pedig ha a megtámadott döntés nyilvánvalóan jogtalan. Elrendeli, hogy a tárgyalás mindegyik bírósági fórum előtt, minden helybeli nyelven megengedendő. (2. sz. dekr. 7. §.) Eltörli a polgári ügyekben az összes alaki kifogásokat és bizonyítási szabáhpkat (2. sz. dekr. 12. §.), valamint az esküt (2. sz. flekr. 14. §.). A népbírósagekra vonatkozó 1918. évi november hó 30. napján Úell rendelet (Reglement: Tt. 889. c.) a forradalom előtti perjogi szabályokat azután teljesen kiirtva, a 22. §-a elrendeli, hogy a népbíróság minden ügyben „a munkás és paraszt kormányzat" rendeleteit alkalmazza és valamely megfelelő rendelet hiánya, vagy a már meglévő hézagossága esetén a népbíróságot a „szociálista jogérzet" vezesse. Ugyanennek a törvényhelynek a jegyzete kimondja azt is, hogy polgári és büntető ítéletekben ezentúl a bukott uralmak törvényeire hivatkozni tilos. Mindezekből kiviláglik a szovjetkormányzatnak az a nyilvánvaló igyekezete, hogy a bírósági eljárások tekintetében is egészen újat, eredetit és a régitől eltérőt alkosson. Kétségtelen tény, hogy a mai modern kultúrállamokban kialakult és érvényben lévő eljárási jogelvektől igen sok irányban eltérnek ezek a most említett rendeletek, amelyeket egyébként a legnagyobb sietséggel csak a lehető legnagyobb általánosságban mozgó irányelvek lefektetésére szorítkozva szerkesztettek. Megemlítésre métló, hogy az 1918. évi nov. 30-án kelt, mindössze 98 szakaszos rendelet, amely az előbbi rendeletekben lefektetett elvek szem előtt tartásával úgy a bírósági szervezetet, mint az eljárási szabályokat is magában foglalja, a büntető és a polgári per közt egyáltalában nem tesz különbséget. Ugy ennek, mint a többi eredeti alkotásnak szánt perjogi elgondolás jelentős részének még ma is nyoma található a jelenleg érvényben levő szovjet 8) A cári Oroszország po]g. perjoga azonban még mindig élő jog bizonyos változtatásokká' a balti államok jórészében. (V. ö. Boris GersclraJi, Die gemeinsamen zivilprozessualen Bestimmungen irat Estland, Lettland u. Liitauein. CarL Heyroanns Verlag. Berlin. Leske+Loewenfeld. 1931.)