Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - Kriminalitásunk alakulása terület szerint. 1. r.

(37) MISKOLCI JOGÁSZÉLEÍ 13 ződéstöl el is állhat.00) Egyébként Alexandre Millerandnak, a nagyköveti tanács elnökének 1920. május 6.-án kelt híres kísérőlevelében a szövetséges és társult főhatalmak külön is kijelentették, hogy a csehszlovák kisebbségi szerződés Ruszinszkó lakosságának módot nyújt arra, hogy nyilvánosan kifejezhesse kívánságait és ők nem fogják elmulasztani, hogy a legkomolyabb figyelmet ne szenteljék e lakosság a jövőben kifejezett kívánságainak.3") A kísérőlevél folytán Magyarország és a szövetséges és a társult hatalmak között a trianoni szerződést kiegészítő megállapodás jött létre, amelynek kötelező ereje annál kevésbbé lehet vitás, mivel a magyar kormány, mint az Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök és Teleki Pál gróf külügyminiszter 1920. május 17.-én Millerandhoz intézett jegyzékéből kitűnik, csak abban a feltevésben írta alá a békeszerződést, hogy azok teljesíteni fogják a kísérőlevélben tett formális ígéreteiket, nevezetesen biztosítani fogják a ruthének számára a választások és nemzetgyűlésük működésének teljes szabadságát.57) Minthogy e feltevés nem vált valóra és Ruszinszkónak máig sincs országgyűlése, a szövetséges és társult hatalmak kötelező ígérete nem teljesedett be és így Magyarország a trianoni szerződést a Millerandlevélben foglalt kötelező ígéret be nem tartása miatt megtámadhatja azzal a célzattal, hogy az ex nune érvénytelenné váljék.85) A trianoni békeszerződés területi határozmányai revíziójának ezzel határos problémája különleges ruszinszkói vonatkozással nem bír. A Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 19. cikke alapján a Szövetség a trianoni szerződés 48. cikkének revíziójára is felhívhatja az érdekelt államokat, ha annak fennmaradása a világbékét veszélyezteti és e felhívásában azt is ajánlhatja az érdekelteknek, hogy Ruszinszkó Magyarországnak engedtessék át, esetleg népszavazás rendeltessék el e területen.59) Ezzel szemben a saint-germaini kisebbségi szerződés 10— 13. cikkei nem alkalmasak a 19. cikk szerinti revízióra, mert soha nem válhatnak alkalmazhatatlanoknoni szerződés megsértése is Magyarországgal szemben, mivel a kötelezettség betartása feltétele volt e terület átengedésének, amint ez a 48 cikkből s a Millerand-lcvélből kitűnik {s a trianoni szerződés ratifikálása alkalmával a francia kamarában is hangoztatták. S5) E tétel részletesebb kifejtését 1. a szerző „A területi revízió jogi alapjai" (Budapest, 1933.) c. tanulmányában (11—13. L) B6) „Les Puissances alliées et associées estiment que le Traité signé par elles avec l'État tchéco-slovaque főurait aux populations de la province autonómé de Ruthénie le mioyenl de fairé connaUre publiquenrent leurs désirs. Elles ne manqueront pas de préter 1' afctention la plus sérieuse aux voeux que ces populations pourraient formuler á l'avenir." (Négociations, II. k. 550. 1.) 57) „Pouz la Ruthéne la lettre d'envoi prévoit une large autonömie qui la mettrait á mérne de manifester sa volonté et de décider, libre de toute contrainte, et de sont sort, et de sou appartenamce. Les Puissances Alliées et Associées n'auraient certainement pas inséré dans la lettre d'envoi ces déclarations nettes et catégoriques, si elles n' avaient pas la ferme intention d'assurer aux Ruthénes la pleke liberte des élections et celle du fonctioinnement de leun assembléé nationale ...Dans cetté supposition... le Gouvemement Hongrois ne croit pas pouvoir se dérober á la signature du Traité de Paix" (Négociations. II. k. 530—1. 1.). r»8) V. ö. az 55. alatt idézett tanulmányaimat. 13. I. ss) U. o. 24. L ká és fennmaradásuk, illetőleg a bennük vállalt kötelezettségek teljesítése nemei veszélyezteti, hanem csak előmozdítja a világ békéjét.60) Ez a helyzet de lege lata, amint szenvtelen tárgyilagossággal megrajzolni igyekeztem. A politikai fejlődés szempont jábóli vizsgálva a ruszinszkói problémát, mégsem mulaszthatom el annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy e kérdés csak e terület Magyarországhoz való visszacsatolásával oldható meg. Csehszlovákia másfél évtized alatt eléggé bebizonyította, hogy Ruszinszkóval szemben vállalt kötelezettségeit nem akarja komolyan teljesíteni.01) Ezzel szemben Magyarország öt évtizeden át becsületesen végrehajtotta a Horvát- és Szlavónországok autonómiáját biztosító 1868 :XXX.i törvénycikket, noha ezt semmiféle nemzetközi szerződés nem garantálta. Nemcsak mint magyar hazafinak, hanem mint jogásznak is arra az eredményre kell tehát jutnom, hogy Ruszinszkó lakossága és a ruthén nép Magyarország kebelében elérheti azt, amit Csehszlovákia megtagadott tőle. Flachbarth Emö dr. 00) U. o. 22. 1. a kisebbségi szerződésekre nézve általában. 61) Ez a munka már a nyomdában volt, amikor Bemes Eduárd dr. csehszlovák IriiaügyBiftniezter legújabb ruszinszkói körútja alkalmával 1934. május 3.-án elmondotta ungvári beszédét, amelyben kijelentette, hogy „a jövő évben lezajló általános parlamenti választásokig szavazásra bocsátanak n«rV hány az autonómia végrehajtására vonatkozó törvényt, a választások után pedig az egyes törvényeket és rendeleteket a gyakorlati élethez fogják alkalmazni." Mindaddig, amíg a prágai kormány erre vonatkozó tervei konkrét alakot nem öltenek, a jogászi kritika de lege ferenda sem nyilváníthat véleményt Benes kijelentéseiről, amelyek de lege lata mitsem változtatnak a fent vázolt állapotokon. Jogilag is megfogható konkrétum a csehszlovák külügyminiszter beszédének az autonómia előkészítéséről szóló részében csak ez a kis mondat : ,,Magától értetődik, hogy a csehszlovák nyelv ugyanazokat a jogokat fogja élvezni, mint a tartomány főnyelve. Ez az alkotmányból következik." Nézetünk szerint úppenséggel nem „értetődik magától", hogy a ,,csehszlovák", azaz a gyakorlatban a cseh nyelv a lakosság ruthén többségének nyelvével azonos jogi helyzetben legyen. A csehszlovák alkotmány 3 $-ának 4. bekezdése éppen úgy, mint a saint-germaini .szerződés 11. cikke — amiként már alkalmunk volt kifejteni — a nyelvi_kérdés szabályozását minden korlátozás nélkül utalta az autonóm országgyűlés hatáskörébe. A szojni tehát — nemzetközi- és alkotmányjogilag — arra sincs kötelezve, hogy a ruthén többség nyelvét hivatalos nyelvvé nyilvánítsa. Annál kevtsbbé köteles a cseh nyelvet azzá nyilánítani, sőt — de jure gentium — még a saint-germaini szerződés L fejezetében, a 7. cikk 4. bekezdésében a nyelvi kisebbségek részére biztosított jogokat sem tartozik neki megadni, mert e jogokat csak „aux ressortissants tchéco-slovaques de langue que le tchéque", a nemcseh nyelvű" csehszlovák állampolgárok részére biztosítja a szerződés, nem pedig a cseheknek. A ruszinszkói tótoknak ellenben igen, mert hiszen ezek nyelve is a csehitől különböző iqyelv. E tétéleimet legközejebb nyomtatásban is megjelenő „A csehszlovák népszámlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai" című munkámban fogom részletesen kifejteni.) Még az alkotmány törvény jellegével bíró csehszlovák nyelvtörvény 6 $-ából sem olvasható ki semmi, ami Benes álláspontját a csehszlovák alkotmányjog szempontjából némileg is igazolná. E törvény szerint ugyanis a rajta alapuló ideiglenes állapot csak addig, tart, amíg a szojm e kérdést nem szabályozza. A szabályozás módja tekintetében azonban a nyelvtörvény semmiképpes sem kötötte meg az autonóm országgyűlés kezét. (Bene3 ungvári beszédét a félhivatalos „Prager Presse" 1934. május 4.-i száma j alapján idéztem.)