Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - Kriminalitásunk alakulása terület szerint. 1. r.

(27) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 fiát még az ő életében, az ö akarata ellen meg akarják királlyá koronázni.20) II. Endre fél fiától, IV. Bélától és ezért nem óhajtotta elsőszülöttjének a koronázással a trónutódlást biztosítani. IV. Béla is állandó harcban állott fiával, V. Istvánnal, aki 1262 óta, mikor az ország keleti részét kapta, viseli az ifjabb király (rex iunior) címet.-1) Egyébiránt az ő utódlását különben sem kellett senkivel szemben sem biztosítani. Az ifjabb királyság már nem állott ekkor a trónöröklési rend szolgálatában és téves a régi jogtörténetírók azon megállapítása, hogy az ifjabb királyság a primogenitura megerősítését célozta.22) Az utolsó két ifjabb király (IV. Béla és V. István) alatt az ifjabb királyság intézménye az öreg és ifjabb király (rex iunior) összeütközéseinek levezetésére és kiegyenlítésére szolgál. Az ifjabb királyság nem fejlődhetett a ducatusból és Timon ebbeli megállapítása egészen téves,23) mert ducatust nemcsak egy, hanem több királyi sarjadék is kapott. A királyi hatalom nem fakadt kizárólagosan a primogenitura jogából, hiszen más királyi hercegek is résztvettek az ország kormányzásában. Honorius pápa már rex iuvenis-nek24) nevezi Bélát és az ifjabb király országrészét regnum-nak tekinti. Az ifjabb király területén királyi udvart tart, amelynek van nádora, udvarbírája, kancellárja és tárnokmestere. A két király szuverén módon uralkodik; háborút viselnek egymás ellen és békét, szerződéseket kötnek egymással.25). Az öregebb és ifjabb király egyforma jogkörrel gyakorolja a hadi, törvénykezési és -pénzügyi jogokat. Az állam főhatalmát mindegyik teljes mértékben bírja. Az ifjabb király külön országnak (regnum) tekintvén a maga területét, egyezségben biztosítják egymást, hogy alattvalóikat nem fogják egymástól elcsábítani és országuk lakói, különösen a nemesek királyi engedély alapján egyik területéről átmehetnek a másikéra, valamint az egyik király által megkezdett peres ügybe nem avatkozhatik a másik. Az öregebb király mégis az állami főhatalom kútfejének tekintette magát és az ifjabb király gyakorolta hatalmat engedménynek tartotta. Az aranybulla is ilyennek látja a jogviszonyt az öregebb és ifjabb király között, mert a 18-ik cikke azt mondja, hogy „a nemesek tőlük nyert szabadságuknál fogva szabadon mehetnek fiunkhoz, mint a nagyobbtól a kisebbhez — ut a maiore ad minorem". IV. Béla is elismeri pecsétjének köriratán, hogy 20) Omnes eonspiratiores, et infidelitatis machinatores, qui propter regiii scisuram filium nostrum, nobis viuentibus et Nolentibus m regem, sibi proeficere, vei coronare attentauenint, tam cl-ericos quam laicos sententia excommunitatioms innödetis. (Cod. dipl. III/l—165. lap, Szentpétery L: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bpest, 1923. I. 294. szám és lásd Bartoniek i. m. u. o. 821. lap. 21) Szentpétery Imre: V. István ifjabb-királysága. (Századok, 1921. évf. 78—79. 11.) 22) Az új felfogás hirdetője Bartoniek i. m. u. o. — a régi álláspontot képviselik még Hajnik Imre: Magyar jogtörténet, 1871. II. 52; Ferdinaudy G. i. m. i. h. 379—382. 11., Timon A-: Magyar alkotmány és jogtörtúnet. Budapest, 1919. 114—120. 11. 23) U. o. i. m. 119. lap. 24) Theiner: Vetera monumínta liistoriea Hungáriám saeram illustnuitia. Romae, 1J95. I. k. 35. lap. z6) V. ö. Bél M.: Notitia Hungáriáé. I. 118. ás 124. lap, ahol az egyezségek fel vanna.k sorolva. ő Dei gratia et voluntate Hungáriáé, tehát Istennek kegyelmén kívül atyja akaratából ifjabb király.26). A külföld is ily módon látta az öregebb és ifjabb királynak egymáshoz való jogviszonyát, mert IX. Gergely pápa azt írja Béla ifjabb királynak, hogy az országnak azon részében, melyet atyja rendelkezésére (quam exordinatione patris tui habes) folytán bír, igyekezzék az eladományozott birtokokat visszaszerezni..27) Az ifjabb király tehát nem közjogi, hanem atyja engedélye, azaz magánjogi alapon bírja az ország egy részét kormányzásra. Az ifjabb királynak jutott területrész — épen úgy, mint a ducatus, gyakran változott. Állandó jellegű ifjabb királysági terület nem volt és ez a körülmény akadályozta meg az ország közjogi felosztását és hiúsította meg, mint a hercegségnél is a tartományuraság kifejlődését. Az apostoli követségben foglalt jogok gyakorlására az öreg király volt jogosult. Birtokadományozásokat azonban az ifjabb király is eszközölt, sőt e téren versenyre kelt az öregebb királlyal, mert a királyi hatalom alatt álló várföldek derüre-borura való adományozásával mindegyik fél híveket igyekezett szerezni. Ez a bőséges birtokadományozás a birtokarisztokrácia kifejlődésére, majd megerősödésére vezetett, ami viszont a királyi hatalmat árnyékhatalommá sülyesztette le és a birtokarisztokrácia csakhamar, a XIII. század végén, máiszembe is fordult a királyi hatalommal. Az ifjabb királyság intézménye nem gyökeresedhetett meg alkotmányunk szervezetében, mert. a királyság imagánjogi irányú fejlődését az Árpádok kihaltával megakasztotta a szent Korona közjogi fogalmának kialakulása, amely az ifjabb királyság megszüntetését magával hozta. Bruckner Győző dr. Kriminalitásunk alakulása terület szerint L Tudván, hogy „a statisztika lelke az összehasonlítás" és tudva azt is, hogy az idő és a tér kategóriája minden számszerű öszehasonlítás végső alapja: tanulságosnak ígérkezik az az — egyelőre csak egészen szűk keretek közé szorított — vizsgálat, amely a mai Magyarország határán belül az egyes törvényhatóságok kriminalitásának legújabb arányszámait kívánja megállapítani. A morálstatisztikában általában is, de a kriminálstatisztikában kiváltképpen értékesebb gyümölcsökkel kecsegtet a kisebb közigazgatási, illetve tájegységek eredményeinek az egybevetése, mint az egyéb vonatkozásokban tágabb perspektívát nyújtó nemzetközi adatok összehasonlítása. A magyarázata ennek nem nehéz. Mihelyst az észlelési egység (bűncselekmény, illetve bűnöző) fogalmi ismérve országonként különbözik, azonnal korlátolt értékűvé válik az ily egységekre épített összehasonlító statisztika is. A bűncselekmények fogalma, nemkülönben a bűntett, vétség s kivált a kihágás elhatárolása, a bűn26) Szilágyi S.: Magyar nemzet története. II. 420. lap. 27) Kovachieh: Vestigia Comitiorctm. Pest, 1870. 82. lap.