Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 5-6. szám - A királyi hercegi intézmény (ducatus) és az ifjabb királyság (rex iunior)

Tizedik évfolyam. 5—6. szám. Miskolc, 1934 május-június MISKOLCI JOGASZELET TOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV, JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér D' FELELŐS SZERKESZTŐ : SZONTAGH VILMOS jogakadé tanár, egyeten ELŐFIZETÉSI D I J : Egész évre 7 pengő, félévre 3*50 pengő. Egyes szám ára t"— pengő. TARTALOM: Dr. Bruckner Győző jo-akad. ny. r. tanár, egyet. m. tanár: A királyi hercegi intc'zmény (ducatus) és az itjafeb királyság (rex junior). — Dr. SchnelLer Károly jogakad. ny. r. tanár, egyet. m. tanár: Kriminalitásunk alakulása terület szerint. — Dr. Flachbarth Ernő: Ruszinszkó autonómiája a nemzetközi- és a csehszlovák alkotmányjog szempontjából. (Folytatás.) — Dr. Haendel Vilmos jouakad. ny. rk. fcan(ár: A Szovjetunió polgári per jogának alapvonalai. — JOGAKADÉMIA HÍREI. A királyi hercegi intézmény (ducatus) és az ifjabb királyság (rex iunior) <ulyi hercegi ly (ducatus). A királyi hatalom magánjogi tartalma vezetett a királyi hercegi intézmény-ducatus — kialakulására. A ducatusi intézmény ismeretes volt a Merovingiek birodalmában,1) továbbá a cseheknél, lengyeleknél és oroszoknál is. A szlávoknál a ducatus a házközösség intézményéből fakadt.Va) A merovingi királyok alatt az ausztráziai frankoknál kifejlődött ducatus azonban nem azonos sem a szláv, sem a magyar hercegi intézménnyel. A frankoknál a ducatusi intézmény a grófságoknak (Gau) egy magasabb fokú közigazgatási és igazságszolgáltatási területi egysége volt. Több grófság (Gau) alkotott ugyanis együttesen egy hercegséget (Herzogtum), melynek élén állott a dux (Herzog), aki nagyobb katonai hatalommal rendelkezett és 'a Gaugrafnál (megyei gróf) is magasabb fokú bíró volt. A dux eleinte királyi főtisztviselő volt, akit a király máshová áthelyezhetett, felfüggeszthetett, vagy el is mozdíthatott, utóbb a királyi hatalom hanyatlásakor a herceg főtisztviselői jellegétől szabadulni igyekezett és örökössé tette vezéri (dux) tisztségét családjában. A jogviszony király és herceg között így alapjában véve megváltozott, mert a herceg többé nem alárendelt tisztviselője a királynak, hanem az eddigi kötelékek meglazítása folytán meglehetősen önálló és független hűbéresévé vált.2) x) Schró'dci-Ki'uiásbcíg: Lelu'bueh der deutschen Rcchtsgeschichte. VI. kiad. Berlin, 1922. 140—41. 11. Va) Domanovszky: A trónöröklCIs kérdéséhez az Árpádok korában. (Bpesti Szemle, 1913. évf. 39.3—99. 1.) 2) V. ö. Brunner H.—Hcyman E.: Grundziise der Deutschen Reelits-iCsHiichte. Müncheor—Léipzig 1925. 66. és Schrőder—Kün-beiir i. m. 140—141. 11. A szláv fejedelmek ezzel szemben fiaik között osztották szét az országot a házközösség módjára. Az osztályos testvérek ezen ország-felosztását para(jium-nuk nevezték. A paragium intézménye divott a csehek-, lengyeleknél és oroszoknál egyaránt. Az osztályos testvérek a legidősebb testvérnek, seniornak voltak alárendelve, aki rendszerint az ország főrészét legjelentékenyebb városával együtt kapta meg. Osztálytevésnél a cseheknél a legidősebb testvérnek Csehország jutott, a. lengyeleknél Krakkó és vidéke és az oroszoknál a kiewi fejedelemség Kiewwel. A paragium intézménye a szlávoknál kapcsolatos volt a senioratusi trónöröklési renddel. A senior rendelkezett az ország legértékesebb részével és fejedelmi felsőbbséget képviselt az ország területéből paraginmot nyer', testvérei felett.3) w nüséggel a lengyel pamgiumra vezetik vissza, amelyet Béla herceg honosított meg, mikor testvérbátyja, I. Endre király hívására Lengyelországból hazajött. A Képes Krónika szerint az volt az ország első felosztása és egyúttal sok baj és viszály kútfeje és melegágya.5) Béla herceg ducatusa a tiszai részekre terjedt ki és az ország területének mintegy egyharmada volt. A hercegség nem veszélyeztette az állam egységét, mert kihasítása nem szorítkozott állandóan egy és ugyanazon területre, hanem a király mindenkori tetszésétől függött, hogy az ország melyik része hasíttassék ki a ducatus részére. A király pedig elég gyakran más-más területeket jelölt ki a ducatus céljaira, így nem tudott nálunk a területhez kötött ducatus tartományurasággá átalakulni. A tiszai részeken kívül hercegségnek hasították ki még Erdélyt, Szlavóniát, Horvátországot, Dalmáciát sőt hűbértartományt is, mind pld. IV. Béla, István fia részére Styriát.0) Újabban Rugonfalvi Kiss István vitatja a ducatus és paragium közti összefüggést és szerinte a ducatus nem egyéb, mint „trónörökösi intézmény", és 3) Max Kantecki: Das Testanirmt dcs Bole-daw Sr-hiefmund Seniorat u. Primoíremtur in Polen. Posen. 1880. 2.3. és köv. 1. Lásd méo: Domanovszky idézett tanulmányát Bpesti S/i-nle, 1913. 394—95. 11. 4) Domanovsziky i. m. 394. lap. 3) Híiec, igitur prima regni huius divisio seminarium fűit discordiae et guerrarum inter duces et reues Hungáriáé (49. fejezet). Aha Sámuel ducatusa teljesen kétséges, mivo! R. Kiss csak egy jóval későbbi kútfővel (Aventinus) támasztja azt alá. (Századok, 1928. évf. 746. lap és 1929. évf. 47. lap.) r') Pauler: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt, II. 231. lap és 182. jesryzet.