Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 3-4. szám - Dr. Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről, 1600-1850 [könyvismertetés]

20 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (38) dig az országoknak Rómától való távolsága szerint három ,négy, öt, illetve tízévenként. A limina látogatások ősi szokását V. Sixtus pápa tette főpapi kötelezettséggé s velük kapcsolatosak az ily alkalmakkor a pápáknak átadott s az egyházmegyék állapotát tükröztető püspöki jelentések. A továbbiakban a különböző s a visitatio liminum intézményét szabályozó pápai intézkedéseket ismerteti a Szerző és kiemeli a püspöki jelentéseknek, mint nagyértékü egyházjogi forrásanyagnak fontosságát. A rendelkezésére álló püspöki jelentésekre, mint forrásanyagra támaszkodva írja meg a Bevezetés második részében Dr. Vanyó Tihamér ,,A trienti zsinat határozatainak végrehajtása Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyházfegyelem alakulása 1600—1850." című és főművével, a „Püspöki jelentésekkel" egyidőben különlenyomatként is megjelent művében a püspöki jelentések nyomán, hogyan jelentkeztek a tridenti zsinat határozatai a magyarországi kat. egyházi életben, mennyiben valósultak meg és mi az oka annak, ha nem tartattak be. Mielőtt ezen kérdés tárgyalására térne, reámutat arra a sajnálatos tényre, hogy míg a nyugati államok nagyrészére nézve a püspöki jelentések már fel vannak dolgozva (Dengel, Schmidlin, Pasture, Pagnay, Willocx), addig nálunk a püspöki jelentések felkutatása mindezideig el volt hanyagolva és a közölt jelentések sem részesültek egyházjogi fontosságuknak megfelelő figyelemben. A magyarországi kat. püspökségek eddig felkutatott jelentéseinek száma 1850-ig 101, ezekből eddig még csak 12 lett közzétéve. Ha a püspöki jelentések számát egynázmegyénkéni összehasonlítjuk a nyugati államok egyes egyházmegyéire eső püspöki jelentéseinek számával, azt kell megállapítanunk, hogy a magyar püspökök különböző okokból nem teljesítették megfelelően erre vonatkozó kötelességeiket. A Szerző a következőkben részletesen ismerteti a tridenti határozatok kihatását a magyar kath. egyház életére a művében közölt püspöki jelentések alapján, mint olyan kérdést, mely fontossága dacára ezideig feldolgozva nem lett s ha különböző szerzők említik is a trienti zsinattal foglalkozva ezt a kérdést, rendszerint a felületen mozognak s nem foglalkoznak a trienti zsinatnak, mint szellemi áramlatnak a magyarság lelkére s különösképen a magyar katholikusság szellemi és egyházjogi életére való kihatásával, mint ezt a Szerző a következőkben megteszi. A Tridentinum kihirdetéséről szólva megemlíti, hogy nálunk a tridenti zsinat határozatait kellő formában nem hirdették ki az egyházmegyékben, azonban ennek ellenére is szokásjogi alapon érvényesültek s három évszázadon át voltak irányítói a katholikus egyházi életnek. A Tridentinumban foglalt reformokkal foglalkozva, megemlíti, hogy ezek elsősorban a püspököket érintették, rajtuk akarván kezdeni az egyház belső megreformálását. A Tridentinum különösen nagy jelentőséget tulajdonít a püspöki kötelességek közül a residencia kötelezettségnek, vagyis a püspöki székhelyen való tartózkodás kötelességének, az igehirdetési kötelezettségnek, kívánja ennek lehetőleg személyes gyakorlását és kiemeli ezeken kívül az egyházmegyei látogatás (generális visitatio) kötelezettségét, melynek különösen a török hódítás területén, sokszor életveszéllyel járt a gyakorlása. Az egyházfegyelem fenntartása és a reformok megvalósítása céljából bevezeti a Tridentinum az egyházmegyei és tartományi zsinatokat, melyek azonban, mint a püspöki jelentésekből kitűnik, igen ritkán lettek megtartva; különösen a prímások tűntek ki a megyei zsinatok összehívásában. A zsinatok a XVII. s különösen a XVIII. században mind ritkábbak lesznek, pótlásukra püspöki látogatások, kerületenkénti papi gyűlések szolgáltak. A trienti zsinat a püspökök felügyelete alá helyezte a szegényügyet, a szegényházak, kórházak, jótékony alapok fölötti felügyeletet s ugyancsak a püspökök felügyelete alatt állanak a szegények hitelszükségleteinek kielégítésére s az uzsorásoktól való megvédésére az egyházi hitelintézetek és külföldön egyházi zálogházak. A Tridentinumnak a papságra vonatkozó határozatai a káptalanok, kanonokok, lelkészek és szerzetesekre vonatkoznak s ugyancsak az egyházi rend és fegyelem érdekét szolgálják, mint a püspökökre vonatkozó intézkedések is. A székhelykötelezettséget a Tridentinum a kanonokokra nézve is megállapítja, a káptalanokat a püspököknek veti alá és a kanonokokat a kar-imán való személyes részvételre utasítja. Részletesen ismerteti ezzel az intézkedéssel kapcsolatban a Szerző a kar-ima magyarországi alakulását az egyes káptalanoknál.' — A trienti zsinat fontos rendelkezései azok is, melyekbe1: ° székes és társas egyházakban a püspököknek theológus és penitenciárius javadalom felállítását rendeli el és továbbra is fenntartja a papság ősi kiváltságát, a privilégium fori-t, melynél fogva papok világi bírák intézkedése alá nem voltak vonhatók. A papságnak ezen kiváltságáról szólva a Szerző rámutat arra, hogy a privilégium fori nálunk egyidős a királysággal, törvényesen ismételten lett elismerve s csak két pontban nem érvényesült. A Hármaskönyv ugyanis a birtokügyeket, melyeket illetően már az Árpádok alatt ingadozás volt tapasztalható, véglegesen világi bíróság elé utalja, a tizedügyekre vonatkozó kiváltságot pedig II. Mátyás kezdi ki s az 1608-i koronázás utáni országgyűlés teljesen kivonja a tizedet a szentszékek hatásköréből. A törvény által ki nem vett esetekben is gyakran érvényesült ezen kiváltsággal szemben a hatalom szava, ez mindinkább névlegessé válik, majd II. József végleg eltörli. II. Lipót visszaállítja a szentszékeknek a papság ügyeiben való bíráskodási jogát, majd az 1853-ban életbeléptetett Osztrák Polgári Perrendtartás és Büntetőtörvénykönyv az egyháziak bűnügyeit világi bíróság elé utasítja, csak a papok hivatásuk ellen elkövetett bűntettei' maradnak továbbra is a szentszékek joghatósága alatt. A Tridentinum a papi ruha kötelező viseléséről és a papság erkölcsi életének megjavításáról is intézkedik, mely ép úgy, mint a papság fegyelme és tudása is sok kívánni valót hagyott hátra a XVII. és XVIII. században. Ép úgy, mint a püspökökre nézve, a papságra nézve is, t. i. a lelkészi javadalommal rendelkezők számára megállapítja a Tridentinum az igehirdetés kötelezettségét. Mint a tridenti zsinat egyik fontos eredményét említi a Szerző a hitelemzés fellendülését, mely az egyes egyházmegyékben lassan indult meg s csak a XVII. század második felében mutat fel haladást. A templomi hitelemzés a jezsuiták hatása alatt alakult ki, a Ratio Educatonis pedig a templomból az iskolába teszi át a hitelemzés színhelyét és egészen 1868-ig érezteti hatását. A következőkben a papság gyűléseiről szól a Szerző, melyek a papság fegyelmének kialakításában