Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 3-4. szám - Dr. Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről, 1600-1850 [könyvismertetés]

(37) MISKOLCI JÓGASZÉLET 19 KÖnVOSZEMLE Sachsenspiegel. Land- und Lehnrecht. Herausgegeben von Kari August Eckhardt. (Monumenta Germaniae Historica. — Fontes iuris Germanici antiqui nova series. Tomus I. Fasciculis 1.) Hannoverae, 1933. XVII+161 1. A szász tükörnek, amely a mi városi jogkönyveinkre és így középkori városi jogrendszerünkre is oly nagy hatással volt, egy, az összes kritikai kívánalmaknak megfelelő új kiadását kaptuk. Homeyet és Weiske közkeletű kiadásai, jóllehet nagyon kö'.el jártak az ősszöveghez, mégsem voltak minden tekintetben kielégítők. A Goeschen-té\e kaidás, amely a quedlinburgi kézirat alapján készült, állott eddig az eredeti ősszöveghez legközelebb. Sajnos azonban, hogy e kiadás betűszerinti hűséggel, tehát a kézirat hibáival közölte a szöveget, a hűbér jogot pedig teljesen mellőzte. Egy újabb kiadás szükségszerűségének gondolatát Zeumer Károly egyetemi tanár vetette fel, aki e téren alapos előtanulmányokat tett és a quedlinburgi kézirat variánsait összehasonlítani kezdte. Munkája azonban alig haladt előre, mivel Zeumer időközben megvakult és így utasításai alapjai tanársegéde, Salamon Frigyes végezte a munka oroszlánrészét. A kiadásra így előkészített anyagot azután Eckhardt Károly Ágost bonni egyetemi egyetemi tanár tette alapos forráskritikai tanulmány tárgyává, újra egybevetette az összes számbavehető kéziratokat és megállapította a végleges szöveget, mely azután kiadásra került. Eike von Repgow eredetileg latin nyelven állította egybe a szásztükröt (Sachsenspiegel), sajnos ez a latin szöveg, mely mindenesetre 1220 előtt Íródott, nem maradt reánk. Eike hűbérurának, Hoyer Falkenstein grófnak a kérésére német nyelvre is átültette a szásztükröt. Ez a fordítás még 1221 szeptember hó 1. előtt készült el. Eike csakhamar egy valamivel bővített második kiadást adott ki a Sachsenspiegelből, amelynél már a szász világkrónika adataira is tekintettel volt és így e kiadásnak még 1230/31 előtt kellett megjelennie. A harmadik 1233. évi és a negyedik 1271. évi kiadás már Eike halála után jelentek meg és felöleltek számos újabb novellát. Eckhardt alapos kutatás alapján megállapította az ősszöveget és ezt a Sachsenspiegel mostani kiadásában antiqua szedéssel, a későbbi novelláris részeket pedig kurzív szedéssel nyomtatta ki. Kis és nagy zárójelek alkalmazásával jelzi az első és második német kiadásból vett szöveget. A harmadik kiadás eltéréseit jegyzetekben közli és a negyedikét kurzív betűkkel tünteti fel. A szövegközlés a quedlinburgi kéziraton alapszik, de a legnagyobb pontossággal figyelembe veszi az összes egyéb kéziratok eltéréseit is. Eckhardt értékes bevezetésében véglegesen tisztázza a Sachsenspiegel forrásait is és rámutat arra, hogy Eike Gratianus decretumain kívül annak első és negyedik kompilációit és Comestor Petrus „História scholastica" című munkáját is felhasználta, a szentírás ó- és újszövetségét nem is említve. Eckhardt még áttekinthető rajzban is bemutatja a Sachsenspiegel kéziratainak rokonságát, leszármazását is. A bevezetés után következnek a szász tükörnek egykori előszavai a „Reimvorrede" (3—12. 1.) és a „Prológus" (13—15.) és utána jön a szász tükör (Landrecht Artikel 1—171.) mintaszerű kiadása, apparátus kriticussal és lelkiismeretes, alapos collaciókkal (18—161. 1.). A szász tükör ily kitűnő kiadását erősen nélkülözte a jogtörténet és mivel annak hatása összes középkori városi jogkönyveinkre felette nagy volt, a magyar jogtörténeti kutatásokra is csak haszonnal fog járni ennek az értékes kiadásnak a használata. Bruckner Gyözö dr. ?\Dr. Vanyó Tihamér Aladár O. S. B.: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600—1850. Pannonhalma, 1933. 452. lap. A Római Magyar Történeti Intézet által közrebocsátva, az Olaszországi Magyar Oklevéltár keretében 1933. év tavaszán jelent meg dr. Vanyó Tihamér pannonhalmi főiskolai tanár munkája, mely a szerzőnek, mind a római Collegium Hungaricum tagjának a Congregatio Concilii római levéltárában folytatott gyűjtő munkája eredményekép két és fél évszázad magyar püspöki jelentéseit tartalmazza. Ezen püspöki jelentéseket a magyar kath. püspökök a limina látogatások alkalmával terjesztették elő a pápának s bennük egyházmegyéik állapotáról, a vallási életről, egyházi intézményekről, az egyházmegyék papságáról és más, a papságot és hívőket érintő kérdésekről számolnak be. A közölt püspöki jelentések, számszerint hatvannyolc, az 1769-i veszprémit és az 1833-i kalocsait kivéve _ mint a Szerző az Előszóban rámutat — valamennyien a Congregatio Concilii levéltárából származnak és a történeti kutatás szempontjából hézagpótló jelentőségűek, minthogy visszapillantást engednek a magyar katolikus egyházmegyék életébe és kritikai szempontból is megbízhatók. Az egyes jelentésekhez a Congregatio számára róluk készített és mellékelt referátumok és bírálatok, melyeket ugyancsak, ha jelentőséggel bírnak, közöl, csak növeli a püspöki jelentéseknek az egyháztörténész és egyházjogász előtti értékét, minthogy ezen bírálatok — mint a Szerző a Bevezetésben hangsúlyozza —, széles látókörű és alapos tudású előterjesztőktől származnak, akik kitűnően ismerik a magyar egyházi jogi és politikai viszonyokat. Főleg az a körülmény teszi értékessé Dr. Vanyó munkáját, ezenkívül, hogy csaknem teljes gyűjteményét adja) az 1600-tól 1850-ig terjedő idő magyar püspöki jelentéseinek (Hodnika, Hornig, Felgárti, Hanuy, Knaúz és Huszár ismertetett már néhányat), hogy a benne közölt püspöki jelentések, ez az egyháztörténeti szempontból rendkívül fontos anyag, mely eddig teljesen ismeretlen volt a szakkörök előtt, most Dr. Vanyó Tihamér pontos fordításában, illetve a kevésbbé fontosak tartalmi kivonatban és a Szerző szakszerű magyarázataival ellátva, hozzáférhetővé váltak úgy a tudományos körök, mint a közönség számára is. A püspöki jelentéseket közlő munkája bevezetésében a Szerző először a visitatio liminum ősi egyházi intézményét ismerteti, mely az apostolok sírjának a meglátogatását jelenti a világ kath. püspökei, vagy azok törvényes akadályoztatása esetén, helyetteseik részéről, meghatározott időközökben, mégpe-