Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 3-4. szám - Ruszinszkó autonómiája a nemzetközi és a csehszlovák alkotmányjog szempontjából. 1. r.

(27) 1SKÖLCIJOGÁSZÉLET megnyilvánulása az általános csehszlovák államhatalomnak, ebből még korántsem következik, hogy Ruszinszkó autonóm hatáskörét illetőleg a csehszlovák kormány ellenőrzése alatt állana. Amíg a román kisebbségi szerződés 11. cikke a székely és szász autonómiát kifejezetten a román állam ellenőrzése alá (sous le contröle de l'État roumain) helyezi, addig a csehszlovák kisebbségi szerződés 10—13. cikkeiben egyetlenegy, az állami ellenőrzésre távolról is utaló kifejezést sem találunk. Ebből a contrario következik, hogy az autonóm ügyekben a csehszlovák államnak nincs ellenőrzési joga Ruszinszkó felett.12) Mint külön érdekességet ki kell emelni, hogy Ruszinszkónak a szerződés az autonóm tartomány jogi helyzetét biztosította, anélkül azonban, hogy területét körülhatárolta volna. Az 1919. évi 25,536. sz. csehszlovák minisztertanácsi rendelettel kiadott „generális statútum"13) II. címe szerint a békekonferencia területi bizottsága a tótok és ruthének közti demarkácionális vonalat úgy állapította meg, hogy az Csaptól Ungvár északi részéig fut úgy, hogy a vasúti vonal Szlovenszkónál, Ungvár pedig Ruszinszkónál marad, majd onnan az Ung folyó mentén halad a Kárpátok felé. Szorgos kutatásaim ellenére sehol sem találtam meg a békekonferencia területi bizottsága ez állítólagos határozatának a nyomát. De még ha egy ilyen határozat léteznék is, ez a Szlovenszkó és Ruszinszkó közötti határkérdést a nemzetközi jog szempontjából nem döntené el, mert a békekonferencia bizottságainak határozatai a nemzetközi jognak nem forrásai, mivel e jog csak két jogforrást ismer: nemzetközi szerződés és nemzetközi szokás. Olyan nemzetközi szerződés pedig nincs, amely a tót-ruthén határt szabályozná. A trianoni szerződés 27. cikke Ruszinszkónak, helyesebben Csehszlovákiának csak Magyarország, az 1920. augusztus 10.-én kelt sévresi szerződés pedig Lengyelország és Románia felé való határait állapította meg, de nem Szlovenszkó felé. Mivel a tót-ruthén határt megállapító nemzetközi szerződés nincs és a saint germaini szerződés a ruthéneknek a Kárpátoktól délre fekvő területéről szól, véleményem szerint Csehszlovákia Ruszinszkó határát akként lett volna köteles megállapítani, hogy az az egész ruthén többség lakta területet magába foglalja. Az autonómia tárgyai a nyelv, a közoktatás, a vallás, a belső közigazgatás, valamint azok a kérdések, amelyeket a csehszlovák állam törvényei az autonómia hatáskörébe utalnak. Ehhez röviden a következőket jegyzem meg: a) A nyelvi autonómia azt jelenti, hogy Ruszinszkó önmaga szabályozza a területén működő autonóm és állami hatóságok hivatalos nyelvét, továbbá az iskolák tannyelvét, ami különben az iskolaügyi autonómiáról is folyik. A nagyorosz és ukrán nyelv, valamint a hazai ruthén nyelvjárás között folyó háborúságot a szerződés értelmében tehát nem Prágának, hanem Ruszinszkónak magának kell eldöntenie. Mivel a szerződés a nyelvkérdést minden korlátozás nélkül autonóm üggyé nyilvánítja, semmiféle ") Dörge helyesen emeli ki, hogy az autonómia nem tűri egy idegen hatalom beavatkozását saját ügyeinek szabályozásánál. (I. m. 104—105. 1.) ") Német fordításban közli Dr. Leo Epstein: ,,Studienausgabe der Verfassungsgesetze der Tsohechoslow. Republik." Beichenberg, 1923. 655. s. k. 1. jogi akadálya nincs annak, hogy nemcsak egy, hanem több hivatalos és tannyelv vezettessék be az autonóm területen, tehát például a magyar nyelv is hivatalos nyelve lehessen az autonóm tartománynak. A tartomány azonban a nyelvkérdés szabályozásánál mindenképpen kötve van a kisebbségi szerződés 7. cikkének 4. bekezdéséhez, amely szerint a nemesen nyelvű állampolgároknak megfelelő könnyítések (facilités aproppriées) nyújtandók nyelvüknek a bíróságok előtt való használata tekintetében. A magyar kisebbség tagjait tehát az autonóm területen legalább azok a nyelvi jogok illetik meg, amelyeket nekik a 7. cikk 4. bekezdése biztosít az állam egész területére nézve. b) A közoktatásügyi autonómia (instruction) nemcsak az iskolaügy, hanem az egész közművelődés szabályozását is magába foglalja. Egyetlen korlátja e tekintetben a szerződés 8. és 9. cikke. A 8. cikk a nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségek részére a jóléti, vallási és társadalmi intézmények, iskolákj§s egyéb tanintézmények létesítésének jogát biztosítja. A 9. cikk azokat a feltételeket állapítja meg, amelyek mellett az állam a nyelvi kisebbségek gyermekei részére is nyilvános iskolákat létesíteni köteles és amelyek szerint a kisebbségeket megfelelő rész illeti meg a közköltségvetésekből közoktatási, vallási és jóléti célokra előirányzott összegekből. Ezek a jogok az autonóm terület kisebbségeit és ezek között a magyarokat is megilletik. c) A vallásügyi autonómia mindazokat a jogokat foglalja magában, amelyeket egyházpolitikai vonatkozásban az állam szokott gyakorolni. Nevezetesen kiterjed az autonóm területet illetően az állami és egyház közti viszony szabályozására is. Ruszinszkó autonóm törvényhozása tehát a szerződés értelmében kétségtelenül jogosult arra, hogy a maga területén államegyházat létesítsen, avagy az államot teljesen elválassza az egyháztól és a központi államhatalomnak ebbe - de jure gentium - beleszólása nincsen. Konkordátumokat és más egyházi vonatkozású nemzetközi szerződéseket azonban az autonóm hatóságok nem köthetnek, mivel Ruszinszkó nem tagja a nemzetközi jogközösségnek, a nemzetek családjának. d) A belső közigazgatás (administration locale) fogalmának meghatározásánál Wintgenssel14) szemben úgy vélem, hogy ez alatt nem a községi önkormányzatot és igazgatást, hanem az egész közigazgatást, tehát nem csak a községekét, hanem a járásokét és a tartományokét is, beleértve különösen az autonóm tisztviselői állások betöltését és az autonóm vagyon kezelésének szabályozását, valamint a rendészetet s az illetőségi jog szabályozását is érteni kell. E felfogás helyessége mellett a következő érvek hozhatók fel: 1. Amint Dávid Hunter Miller naplójából kitűnik, a békekonferenciának az új államok részére létesített bizottságában olyan indítvány hangzott el, hogy az „administration locale" kifejezés helyébe az „administration communale" kifejezést tegyék, de ezt az indítványt elvetették azzal, hogy az utóbbi fo) Hugó Wintgens: „Der völkerrechtliche Schutz der Minderheiten." Stuttgait, 1930. helyi (községi) igazgatást ért az „administration locale" alatt (274 1.).