Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Mikor foghat helyt a perköltségekben való egyetemleges marasztalás

16 MISKOLCI JOGASZÍLET per — a tárgyalás mindegyik pertársra nézve közös, közös a bizonyítás, rendszerint közös a pertársak perbeli védekezése és támadása is„ valamint közös a per eldöntése is mindegyik pertársra nézve, —amely kürülmények folytán a perköltségek is mindegyik pertárs érdekében felmerültnek tekintendők s így a perköltségekben való marasztalást illetőleg egyedül logikus eljárás az, hogy a pertársak a per költségeiben rendszerint fejenkint és egyenlő részekben marasztaltassanak. Azonban ép a fentebb írt ama elgondolásból kiindulva, hogy a pertársak javára vagy ellene folytatott per annyi per, ahány a felperesi vagy alperesi pertárs és az így keletkezett per az egyes pertársakra nézve külön birálandó el, a pertársak javára vagy ellen folyó per költsége fejenkint egyenlő részekben csak akkor osztható meg, ha a pertársak a perben egyenlő mértékben vettek részt, vagyis ha a pertársak mindegyike részese volt ugyanannak a perbeli cselekménynek. Ellenben nem osztható meg a perköltség fejenkint egyenlő részekben akkor, ha az egyik pertárs nem vett részt olyan mértékben a perben, mint a többi pertárs. így pl. F. beperelte A 1., A 2. és A 3. alpereseket 250 P kölcsön megfizetése iránt. Alperesi pertársak közül A 1. alperes a perfelvételi tárgyaláson a kereseti követelést elismeri. A 2. A S. ellenben védekeznek, a kereseti követelés megítélése ellen, aminek következtében a bíróság a kereseti ierénv keletkezésének és fennállásának bizonyítása véerett hosszadalmas bizonyítási eljárást volt kénvtelen lefolytatnai és annak alapján marasztalni A 2. és A 3. alpereseket. Ilyen esetben nem osztható m°g egyenlő részekben a pertársak között a perköltségek fejenkint és egyenlő részekben, hanem az elismerést tevő pertárs csak a kereset és a perfelvéleli tárgvalás költségében marasztalható a többi pertársával feienkint egyenlő részben, ellenben a másik két pertárs védekezése folvtán felmerült költséggel meg nem terhelhet. Előállhat ilyen eset akkor is, ha valamelyik pertárs a per folyama alatt ismeri el a kereseti követelést, amikor a többi pertársakkal e^venlő részben csak az elismerés napjáig- felmerülő költségekben marasztalható és az azontúli költségek a tovább védekező pertársakat fogják terhelni. Hasonló az eset akkor is, ha a pertársak közül valamelyik az ellenféllel szemben támasztott kereseti követelésétől, illetve pertől eláll, ellenben a többi pertárs a pert tovább folvtatva. pervesztes lesz. Ilyenkor a pertől, illetve keresettől elálló pertárs csak az elállásig felmerült költségben marasztalható a többi pertárssal fejenkint egyenlő részben. Ugyanez a szabály alkalmazandó a perek egyesítése esetében az egyesítés utáni költségekre, valamint a Pp. 232. §. szerinti elkülönítés és külön eldöntés esetében az elkülönítést megelőző költségekre. A pertársak ellen vagy javára folyó perben tehát a bíróság a Pp. 429. §-ának megfelelően minden egyes esetben köteles vizserálni a perköltségnek a pertársakkal szemben való megállapításánál a?t a körülményt, hogy a pertársak a perben eleitől végig együttesen részt vettek-e, vagy ha nem, milyen mérvben vett részt az egyik és milyen mérvben a másik és a pertársakat az összes perköltségben fejenkint egyenlő részekben csak az esetben marasztalhatja, ha a pertársak a perben egyenlően vettek részt, vagyis ha a tárgyalás, bizonyítás és döntés az összes pertársakra nézve közösen folyt le, ellenkező esetben az egyes pertársak csak a perben való résztvételük arányában marasztalhatók a felmerült perköltségekben. Mert attól eltekintve, hogy méltánytalanságra vezetne az az eljárás, ha a bíró a perben szereplő pertársak költségét fejenkint és egyenlő arányban állapítaná meg, egyenlőtlen részvétel esetén, vagy épen egyik pertársnak a kereseti kérelmet elismerő perbeli nyilatkozata dacára is, ez az eljárás ellenkeznék a magánjogi kártérítés azon elvével, hogy mindenki csak azt a kárt tartozik másnak megtéríteni, amelyet okozott. Már pedig a pervesztes félnek a nyertes fél részére való perköltség megtérítése iránti kötelezettsége is közönséges magánjogi kártérítési kötelem (van ugyan olyan álláspont is, amely szerint ez a kötelem közjogi), amelynél a káradós csak azt a kárt tartozik megtéríteni a kárhitelezőnek, amit annak okozott. Ebből a felfogásból pedig csak az következtethető, hogy a pervesztes fél, mint káradós köteles a nyertes félnek, mint kárhitelezőnek a perköltséget megtéríteni, mert a perre okot ő szolgáltatván, a pernyertes félnek költséget, kiadást vagyis kárt okozott, azonban csak annak a perköltségnek a megtérítésére kötelezhető csupán a pertárs, amely költséer felmerültének oka volt. A pervesztes pertárs nem kötelezhető az ellenfélnek a perből származó ama költségeinek megtérítésére, aminek a felmerülte nem az ő ténykedése folytán következett be, vagyis aminek ő nem volt oka. Az ilyen perben a bíróság a perköltségben való marasztalás előtt vizsgálni köteles, hogy melyik pertárs milyen perbeli cselekményben vett részt, a pernek milyen szakában, vagy végig egvüttesen járt-e el a többi pertárssal s ennek a vizsgálódásnak eredményeként kell, hogy a perben egyenlő mérvben részt vett pertársak feienkint egyenlő részekben marasztalandók a perköltségekben, mint közös ténvkedéi folvtán felmerült VöltséfeVbon. amelvik pert^"" ppdig csak a per bizonyos szakáig vett részt a többivel, csak az addig felmerült perköltségben marasztalható a pertársakkal egyenlő részben. Ha pedig az egves pertársak részesedése naey különbséget mutat, olvan esetben a bíróság a pertársak között a részesedés aránvában megoszthatja a perköltségeket. így pl., ha két pertárssal sz°mben 4000 pengőt peresítvén és abból az egviket 1000 pengő, a másokat 3000 pengő terheli, marasztalás cetére a bíróság jogosított a perköltséget úe-v megállapítani, hogy az eevik pertárs 1000 pengő, a mácik pedio- 3000 nenp-ő marasztalási összegnek megfelelően viselie a perköltséget. Ez a megosztás azonban csak joga, de nem kötelessége a bíróságnak, ami a törvénynek ama kitételéből „megoszthatja" következik. Pertársak javára vagv ellene folvó perben tehát a perköltség, megítélését illetőleg a főszabálv a pertársak feienkinti egvenlő részekben való marasztalása — a fentebb kifeitett megszorítással —, nem pedig a pertársak egyetemleges marasztalása. Ez alól az általános szabály alól a 429. §. 3. bekezdése két kivételt állít fel: az egyik az, ho^y az olyan pertársak, akikre nézve a per tárgya oszthatatlan, a perköltségekben egyetemlegesen marasztalandók. a másik kivétel az az eset. amikor a nertárs^k egyetemlegesen vannak jogosítva vagv kötelezve amikor a perköltségben ugyancsak egyetemlegesen marasztalandók. Hogy mikor oszthatatlan a per tárgva és hog- mikor vannak jogosítva és kötelezve a pertársak e°~vetemlegesen, arra nézve az anyagi jog szabályai az iránvadók. . Jogi értelemben véve oszthatatlan az a dolog amely feladarabolással teljesen megsemmisül, vagy