Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A legitimizmus elméleti szempontból

Í4 MISKOLCI JOGASZÉLET (14) jogfolytonosságnak s így az elmélet összezavarja a modust a substrátummal! IV. A trianoni és a trónfosztó törvény összehasonlítás®,. A legitimizmus jogelméleti megvilágítása okából még egy további vonatkozásra is ki kell térnünk. Szokásossá vált, hogy a trónfosztó törvényt a trianoni békeszerződést becikkelyező 1921 :XXXIII. törvény ikertestvéreként tűntetik fel. Ez a beállítás azonban, az összefogás bizonyos vonatkozású indokoltsága mellett, nem helyes. Az ugyanis kétségtelen, hogy a trónfosztó törvényt is, miként a trianoni törvényt, külhatalmi kényszer hatása alatt hoztuk meg, előbbit azonban a nemzetgyűlés és illetve a nemzet egyrészének jogi és politikai meggyőződésével egyezőleg. Ez a körülmény lényeges különbséget idéz elő a két törvény belpolitikai megítélése és minősítése tekintetében. A különbség pedig abban van, hogy a trianoni békeparancsnak a nemzet jólfelfogott érdekei ellenére vagyunk kénytelenek egységes megítélés szerint engedelmeskedni, a trónfosztó törvénynek pedig az ország lakosságának egy része már azért engedelmeskedik, mert annak rendelkezéseit a nemzet jólfelfogott érdekében állónak ítéli meg s azt önszántából is hajlandó lett volna és hajlandó ma is törvénybe iktatni. A két törvény közötti ezen belpolitikai megítélés szerinti nagy különbséget nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet tehát e két törvényt teljesen egy kalap alá venni, mert bár van közöttük kétségtelenül hasonlatosság is bizonyos vonatkozásban, más vonatkozásban viszont a legteljesebb ellentét mutatható ki a kei törvény között. Ezt »z ellentétet természetesen nem a jogtudomány síkján mutathatjUK ki, mert azon vizsgálódván, alkotmányunk értelmében mindkét törvényt egyformán érvényesnek kell tekintenünk, i Belső és külső hatalmi viszonyokon múlik, hogy azokat a Corpus Jurisból majd kiküszöbölhessük. Az erre irányuló törekvésben a nemzet egységes akaratával fog majd megtörténhetni a trianoni békeparancs rendelkezéseinek törvénytárunkból való kitörlése, de bizonyára nagy belső viharok fognak lezajlani azon kérdés körül, hogy bennmaradjon-e a trónfosztó törvény a Corpus Jurisunkban, vagy szintén törültessék onnan? V. A trianoni és a trónfosztó törvénnyel szembeni agitáció összehasonlítása. És itt kell említést tennünk a trianoni törvénnyel és a trónfosztó törvénnyel szembeni agitáció közötti különbségről. Egyes politiKusok nyilatkozata szerint ugyanis a „Vesszen Trianon!" álláspontjára való helyezkedés ugyanolyan jogi megítélés alá esik, mint az az álláspont, mely Habsburg Ottót örökös királynak hirdeti. Ez azonban nagy tévedés. Tévedés pedig azért, mert a „Vesszen Trianon!" jelszava alatti egyetemes nemzeti mozgalom céljául tűzte ki a trianoni törvénnyel teremtett érdeksérelmes jogállapotnak oly módon való megváltoztatását, hogy megteremti az ehhez szükséges ténybeli előfeltételeket, anélkül, hogy a törvény érvénytelenségének alapjára helyezkedve, nyíltan szembehelyezkednék a törvény rendelkezésein alapuló jogi tényekkel. A Habsburg Ottót örökös királynak hirdető álláspont azonban nyíltan szembehelyezkedik a trónfosztó törvénnyel teremtett jogi helyzettel. Azt mondja ugyanis, hogy ezt a törvényt és illetve az általa teremtett joghelyzetet annak nem ismeri el és Habsburg Ottót a törvény kifejezett rendelkezései dacára és ellenére, örökös királynak tartja és hirdeti. És itt nem jöhet figyelembe álláspontjának az az indokolása, hogy azért nem ismeri el, mert megállapítása szerint a törvény alkotmányjogilag érvénytelen. Az ebben a jogkérdésben dönteni hivatott, s esküje szerint a rendesen Kihirdetett törvények alkalmazására kötelezett magyar bíró ugyanis ezt eddig még nem állapította meg s addig csak egyéni jogi véleményről lehet szó, mely azonban téves is lehet. Az agitáció két módja között tehát az a különbség, hogy a „Vesszen Trianoni" jelszavú egységes nemzeti mozgalom a jogrend alapjára helyezkedve igyekszik célját, a trianoni törvénynek Corpus Jurisunkból való kiküszöbölését elérni, míg a Habsburg Ottót örökös királynak hirdető részleges nemzeti mozgalom tagadja a jogrend egy részének érvényességét s ezzel az egyéni megállapítása szerint érvénytelen jogrenddel nyilatkozataiban és tetteiben nyíltan szembehelyezkedik. Ilyen szembehelyezkedés volna a trianoni törvényei — hogy csak egy vonatkozást ragadjunk ki példázás okából —, ha azt hirdetnők, hogy a törvénynek az országhatárokat megvonó rendelkezése jogilag érvénytelen s hirdetnők, hogy az ország határai jogilag most is a Kárpátok gerincén futnak s az Adriát érintik. Ezt azonban nem hirdethetnők anélkül, hogy szembe ne kerülnénk a fennálló jogrenddel s működésbe ne jönnének azok a nemzetközi hatalmi energiák, melyek hatása eredményeképen ezek a rendelkezések a mi Corpus Jurisunkban a jog jellegét ölthették magukra s amelyek eredményeképen a magyar államhatalom addig, míg azoknak ezen jellegét meg nem szüntetheti, kénytelen azok érvényesüléséről gondoskodni. Hogy ezek a nemzetközi hatalmi energiák ezekben a rendelkezésekben a magyar államhatalmon keresztül nemzeti érdekeink ellen érvényesülnek, az ezeknek a rendelkezéseknek alkotmányjogi érvényét nem érinti s mindaddig, míg alkotmányjogilag érvényben vannak, a velük való nyilt szembehelyezkedés a jogsértés tényét állapítja meg. Jogilag pedig — bölcseleti értelemben — addig van érvényben valamely rendelkezés, míg létezik egy olyan tényleges hatalom az illető államközület területén, mely kész és képes a rendelkezéseknek való engedelmeskedést a szükséghez képest fizikai erőhatalommal is kikényszeríteni. Kész pedig azért, mert a közületi élet rendje érdekében állónak tartja a rendelkezésnek való engedelmeskedést. A rendelkezések lehetnek ugyan tartalmilag érdeksérelmesek, de az azoknak való engedelmeskedés mégis államraisonszerü követelmény, amely kérdés különben el lett döntve már akkor, amikor a rendelkezések jogivá tétettek. Az államhatalom, amely hacsak kényszerűségből is emelte ezen rendelkezéseket jogi erőre, nem tekinthet el azok végrehajtásától sem. Csak két eshetőség között választhat az államhatalom: vagy megváltoztatja és illetve változtathatja a rendelkezéseket, vagy nem. Ha nem változtatja és illetve változtathatja meg, akkor végre kell azt hajtania és nem szabotálhatja. Ilyet az államélet nem tesz lehetővé. Ha nincs módomban mint államnak az alkotmányos formák betartásával változtatni a meg nem felelő jogrenden, úgy logikus kötelességem annak fenntar-