Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A legitimizmus elméleti szempontból

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 „jogfolytonosság" követelménye, tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben nem az abstrakt tárgyi jogszempontjából rationalis folytonosság a követelmény, ami — mint kimutattuk — elméleti lehetetlenség, hanem a konkrét alanyi jog szempontjából rationális ..folytonosság", — a teljes változatlanság, _ sértetlenség, i A legitimizmus tehát elméleti szabatossággal nem az abstrakt tárgyi jog természete szerinti folytonosságot, hanem az alanyi jog szerinti változatlanságot kívánja a pragmatica-sanctió szerinti alkotmányi jogállapot visszaállításának követelésével, mert azokban a vonatkozásokban, ahol folytonosságról, a fogalom sajátos értelmében lehet beszélni, — a követelménynek már minden vonatkozásban elég tétetett. A magyar alkotmány abstrakt tárgyi jogszerű intézményes folytonossága ugyanis elvileg az 1920:1. t.-cikken kívül még az 1921 :XLVII. t.-cikkel is helyre lett állítva s alkotmányi vonatkozású újabb törvényeink ennek megfelelőleg szerves fejlődésszerü folyományai, folytatásai az 1918. év őszén hatályban volt törvényeinknek s a Habsburg-ház restauratiója ehhez érdemileg mivel sem járulna hozzá, csupán egy alkotmányi vonatkozású, tárgyi jogszerű megszűntetett alanyi jogosultság ösmertetnék el vele újból. És épen azért, mert a jogfolytonosság egyedüli helyes értelme, a tartalmi értelmű jogfolytonosság szerint nem mutatható ki a mai relátióban az intézményszerű alkotmányi jogfolytonosság megszakadottsága, — az ú. n. alaki értelmű jogfolytonosságban a jogfolytonosságnak egy olyan új elmélete lett megkonstruálva, mely a jogfolytonosságot nem a régi és az új jog tartalmi elemeiben, azok intézményszeru egyezőségében, azonosságában keresi, hanem egy fix jogállapotban, a régi szuverén szerv lehető, de — és csak épen — a jogazonos király személyét semmiképen sem nélkülözhető in integrum restitutiójában, hogy a régi uralkodóház restaurátiójára irányúló gyakorlati politikai célkitűzés a jogfolytonosság helyreállításával egybeessék s annak ilyképen meglegyen az elméleti igazoltsága is. A restitució in integrum azonban fogalmilag nem jogi folytonosság létesítése, hanem jogi azonosság létesítése. A követelmény ugyanis nem az új jogállapotnak a régivel való eszmei kapcsolatosságára, hanem kifejezetten magára a régi jogállapotra, — annak in integrum visszaállítására — irányúi. Azonban egy megszűnt intézményes jogállapotot újból valósítani tulajdonképen lehetetlen, hiszen azért szűnt meg, mert az idők változásával megszűntek fenntarthatásának ténybeli előfeltételei, ezek nélkül pedig nem logikus a régi jogrend visszaállítása. Hiszen a tágyi jog sohasem tekinthető elszigeteltségben állónak, hanem mindig az adott életviszonyok reflexének. I Amikor tehát a legitimizmus elméletileg egy régi jogállapot visszaállítását kívánja, gyakorlatilag lehetetlent kíván s gyakorlatilag meg kell elégednie annak oly értelmű visszaállításával, mely a régi intézményes jogállapotnak csak szerves fejlődésszerüleg felel meg, — amint pl. ma is van. Az abstrakt természetű tárgyi jogot tehát in integrum restituálni — megváltozott életviszonyok mellett — logikusan nem lehet, — ellenben lehet a veszendőbe ment alanyi jogokat a tárgyi jogalap változatlan megléte mellett, _ és lehet a tárgyi jog formájában konkretizált és veszendőbe ment alanyi jogot is a tárgyi jogalap visszaállítására irányúló politikai törekvés formájában és illetve eredményeképen. (L. a III. a) alatti fejtegetést!) És voltaképen ide céloz a legitimizmus tárgyi jogszerű in integrum restituciója. És így válik logikusan érthetővé a legitimizmus jogfolytonossági elméletében egyrészt az a kénytelen nagyfokú engedékenység az intézményszerű abstrakt tárgyi jog restituálása tekintetében, hogy végül alig marad valami abból in integrum restituáltságban, — másrészt pedig az a merev ragaszkodás a tárgyi jog formájában konkretizált alanyi jogosultság in integrum restituálásához. Ezt ugyanis lehet in integrum restituálni, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ezzel lényegileg csupán egy, a tárgyi jog formájában konkretizált alkotmányi vonatkozású alanyi jognak a sértetlensége lesz megóva és nem az intézményszerű alkotmányi jogfolytonosság biztosítva. i Nem szabad ugyanis megfelejtkeznünk arról, hogy az intézményes alkotmányosság szempontjából irreleváns az, hogy „ki" gyakorolja az intézményes elvontságban megállapított jogokat. Irreleváns ez még akkor is, ha az idevonatkozó alanyi jogosúltság a tárgyi jog formájában konkretizáltatik. Az alkotmányjognak ilyen értelmű rendelkezése tehát sohasem válhatik az intézményszerű alkotmányosság integráns részévé. i Jelentkezhetik hát a trónigénylő in integrum restituciós törekvés bármily nyomatékkal is, az a maga elszigett tségében mégis csak kizárólag személyi kérdés, csak személyi kultusz, az alkotmányon i a * ézményszerű változást követelő irányzatokkal szemben. A király személyének, a királyi háznak politikai jelentősége itt nem vétetik figyelembe, s megengedjük, hogy ez a politikai jelentőség ezt a személyi kérdést súlyban és fontosságban intézményes kérdéseknek is elébe helyezi. Ez természetesen más lapra tartozik. A legitimizmus jogfolytonossági álláspontja szerint tehát hiába hoz az új, a régiből nem egyfolytonosságban fejlődött szuverén szerv a régi alkotmány elvi alapjain álló s önmagát illetőleg is eszerint szervesen továbbfejlesztő törvényeket, — mindez nem állíthatja vissza a megszakadt jogfolytonosságot, csak a régi szuverén szerv in integrum restitutiója s ez azután ha kiforgatná sarkaiból is az alkotmányt, — a jogfolytonosság helyre volna állítva. Nem szenved azonban kétséget, hogy az alaki jogfolytonosság ezen elméletében nem volna ezen elméleti lehetőséggel számot vető gyakorlati politikai eszélyesség, mert a régi alkotmányozó szervről tehető fel a legkevésbbé, hogy az alkotmányt sarkaiból kiforgatni akarná s épen a legnagyobb intézményszerű biztosítékot nyújtaná a jogfejlődés folytonosságát illetőleg, az elméletet azonban mégis el kell vetnünk azért, mert a jogfolytonosság fogalmában nem arról van szó, hogy intézményesen hogyan és mivel biztosítható a legjobban a jog fejlődésének a folytonossága, de hogy mi a jog folytonosságának a lényege. Itt siklik ki a legfeltűnőbben az ú. n. alaki jogfolytonosság gondolatmenete, hogy azt az intézményszerűséget, mellyel a legjobban biztosítható a i jog fejlődésének a folytonossága, azt magát minősíti