Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A legitimizmus elméleti szempontból

12 MISKOLCI JOGASZÉLET (12) e) A legitimizmus ú. n. alaki jogfolytonossági elvének részletes bírálata. Foglalkoznunk kell külön az ezen jogfolytonossági elmélet konkrét levetitéseként jelentkező, de nem szabatos vezértétellel, hogy király nélkül nincs jogfolytonosság! — miből következik, hogy miután ma király nincs, következésképen ma nincs is helyreállítva a jogfolytonosság s helyreállítva csak akkor lesz, ha majd lesz király. Ha ez a tétel azt a követelményt akarná kifejezésre juttatni, hogy a magyar alkotmány fejlődésének folytonossága a királyság intézményének a fenntartását kívánja meg és megszakad annak folytonossága, ha ezt az ősi államszervet megszűntetjük s helyébe más államfői szervet iktatunk be, — úgy annak helyességét elismernők. Azonban egész más gondolatvilág tárul elénk, ha ezt a tételt, mely ..királyt" kíván a jogfolytonossághoz, kiegészítjük azzal, hogy annak a királynak pedig, akinek szervezeti beállításával helyreáll a 1 jogfolytonosság, a pragmaticasanctió alapján soron következőnek kell lenni. A tétel tehát, hogy király nélkül nincs jogfolytonosság!, nem elvi, hanem konkrét értelmű. A jogfolytonosság ugyanis eszerint csak a pragmatica-sanctió alapján soron következő királlyal állítható helyre és nem általában az üresen álló királyi szék alkotmányszerű betöltésével. A legitimizmus alaki jogfolytonossági elmélete tehát szabatosan úgy konkretizálható, hogy ,,a pragmatica-sanctió szerint soron következő Habsburg-házi király nélkül nem állítható vissza a magyar alkotmány jogfolytonossága", ami pontosan fedi is a legitimizmus gyakorlati politikai célkitűzését. Az elméletnek ezen konkrét levetített képe is mutatja, hogy az a maga elvontságában mennyire helytelen, hogy milyen nagyfokú elméleti melléfogás van ezen elméletben, hiszen a tárgyi (intézményszerű) értelmű alkotmányi jogfolytonosságot alanyi értelmű alkotmányjogi jogosítvány sértetlenségében mutatja ki. Ha ugyanis a jogfolytonosságot — ha alaki vonatkozásban is — a maga egyedüli helyes értelmében — tartalmi értelmében — vesszük s következésképen arra vagyunk figyelemmel, hogy a szuverén szerv összeállításában — különösen az államfőt illetőleg — eszközöltetett-e a múlttal szemben intézményszerű változtatás, úgy meg kell állapítanunk, hogy nem, mert a királyság intézménye - a királyi államszerv jogilag változatlanul fenntartott s így a szuverén szerv összeállítása intézményszerűleg változatlan maradt s a királyi széknek betöltetlensége és a provizórikus jogi elrendezés csak a királyválasztási és a trónbetöltési aktust akadályozó bel- és külpolitikai erőhatásoknak tudható be. A jogfolytonosság ugyanis csak magukra a jogi (ha csak elvi értelmű is) rendelkezésekre van és lehet tekintettel s nem a jogi rendelkezések szerinti jogállapotok valósítását akadályozó ténylegességekre s ha a jogi rendelkezés úgy szól, hogy a királyság intézménye továbbra is változatlanul fenntartatik, akkor e tekintetben a jogfolytonosság intézményszerűleg teljességgel helyre van állítva s ezt a jogfolytonosságot már nem érintheti az az alkotmányjogilag is ideiglenesnek minősített jogállapot, hogy addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntje véglegesen rendeztetik, az államfői teendőket kormányzó látja el. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy az alkotmány jogintézmény s így abban változás, akár továbbfejlesztés, akár szakadás, csak intézményszerű vonatkozásokban képzelhető el. Személyi vonatkozások és változások az alkotmány intézményszerű lényegét nem befolyásolhatják. De természetesen, ha az alkotmányi jogfolytonosságot nemcsak az intézményekben és illetve az azokra vonatkozó abstrakt értelmű jogi rendelkezések szerves fejlödésszerűségében látjuk, hanem az alkotmány közvetlen személyi vonatkozású, vagyis alanyi jogot közvetlenül a tárgyi jog formájában megállapító rendelkezéseinek a -változatlanságában is, akkor valóban nem lehet a jogfolytonosságot ezúttal előbb helyreállítottnak tekinteni, mint Habsburg Ottó örökös királyságának a pragmatica-sanctió alapján való jogi elösmerésével. Az a szemlélet azonban, mely a magyar alkotmány fejlődésének folytonosságát megszakítva látja a trón betöltésére vonatkozó személyi vonatkozású rendelkezések megváltoztatásával is, félreismeri, vagy félreértelmezi a jogfolytonosság lényegét. Az abstrakt értelmű tárgyi jog folytonossága ugyanis fogalmilag nemhogy kizárná a jogi rendelkezések megváltozását, de sőt egyenesen feltételezi azt s csak a megváltozást illetőleg kívánja, hogy az szerves fejlődésszerű legyen. Hiszen a jogfolytonosság kifejezés már ethymologiailag is utal arra, hogy legyen egy előbbi és egy későbbi keletű jogszabály, melyek öszszehasonlíthatók az egymásból és egymásba folyást — a folytonosságot illetőleg. Ugyanazon jogszabáy egyfolytonosságú érvénye esetén ugyanis nem jogfolytonosságról, hanem az illető jogszabály változatlan érvényéről kell helyesen, — és szoktunk is terminológiai szabatossággal beszélni. A kérdés az, hogy annál a tárgyi jognál, mely az alanyi jogosúltságot kivételesen konkrét, és nem — mint rendesen — abstrakt módon állapítja meg, — lehet-e az abstrakt értelmű tárgyi jog természete szerinti szervesen fejlődésszerü jogfolytonosságról logikusan beszélni. Az ilyen tárgyi jog ugyanis a maga konkretizáltságánál fogva mereven egyértelmű s szerves fejlődésszerű változtatást a konkrété meghatározott személyhez, esetleg személysorozathoz (nemzetséghez) kapcsolt vonatkozásban meg nem enged, — logikusan kizár. Az alanyi jogosultság a konkrété meghatározott személyhez kapcsolt vonatkozásban ugyanis vagy fennáll. vagy nem. Tertium non datur. I A szerves fejlődésképességű folytonosság így csak annak a tárgyi jognak a sajátsága,i amely abstrakt elvontságban rendelkezik az életviszonyok tekintetében, ahol fejleszthető, módosítható intézményszerűség képezi a szabályozás tárgyát s ahol az alanyi vonatkozások alárendeltek, ahol tehát irreleváns az, hogy a tárgyi jogból „ki" és illetve „kik" merítenek alanyi jogot, — ki az alanyi jogosúlt? Ahol a jog ebből az abstraktságból kilép és konkrét módon állapít meg ,,valaki" részére alanyi jogosultságot (pl. a pragmatica-sanctió), ott nem lehet annak az abstrakt tárgyi jog szerinti szerves fejlődésszerű folytonosságáról beszélni, mert konkrétságánál fogva a jognak alanyi jellege nyomúl előtérbe, minek eredményeképen a jogszabály merev lesz, megkövesedik, — elveszti szerves fejlődésképességét, mi a tárgyi jognak különben jellegzetes sajátossága. Amikor tehát egy ilyen konkrét alanyi jogosúltságot megállapító törvénnyel szemben állíttatik fel a