Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Maléter István, 1870-1933

(3) MISKOLCi JOGASZÍLET 3 vidék politikai életének Maiéter István, mint ahogy előbb a régi magyar politikai életben is tevékeny részt vett, továbbra is jelentékeny tényezője maradt. Erre különben politikai múltja is predesztinálta. Régi, oszlopos tagja volt annak idején a 48-as függetlenségi Just-pártnak s a jolsvai kerületben egy alkalommal, a párt programmjával, képviselőválasztási harcba is bocsátkozott. De elbukott a kormánypárti Kubinyi Gézával szemben s a kormány erős nyomása következtében. Érdekes állomása volt továbbá Maiéter István politikai pályájának az is, hogy a darabontkormány idején Kassa város polgármesterévé választották. De e tisztet mindössze néhány napig tölthette csak be, mert a kormányzat, amely a nemzeti ellentállást erős kézzel igyekezett letörni. Maiéter polgármesterré választását is megsemmisítette. Politikai eszményeinek alapvonala különben, nagvban és egészében a liberalizmus útjába esett. Örökké nyugtalan temperamentuma azonban olvkor a radikalizmus vizeire is áthajtotta. Publicisztikai éc tudománvos írásaiban viszont a józan és komolv mérséklet követelményeiről sohasem feledkezett meg s a nemes értelemben vett konzervativizmus álláspontiát is mindenkor kellő figyelemben és tiszteletben részesítette. Kisebb publicisztikai cikkei gyakran kerültek nyomdafesték alá a naoilanok hasábjain. A publicisztika és az elméleti tudomány határvonalán álló dolgozatai pedig nagyobbrészt a ..Huszadik század"-ban s a . Mannar Figyelő"-ben láttak napviláerot. Érdeklődése a gyakorlati politikával is kapcsolatba került elméleti kérdések közül leginkább a nemzetiségi kérdés, a nemzeti eszme s a választóiog felé irányult. Eervik legjelesebb munkája ezek közül ,.A magvar történeti osztálvok és a nemzeti eszme" címmel jelent meg s e művében Maiéter erős vitába száll azzal a köztudatba átment tévedéssel, hogv csakis a birtokos nemesség volna „történelmi osztály" és a nemzetfenntartó szerepből részt követel a polgárságnak és a pórságnak is. A magyar választójog s annak reformja felől Maiéter abból az alkalomból írt kisebb értekezést, hogy Héderváry Károly miniszterelnök 1911-ben, a megalkotandó választójogi reform főirányelveire nézve, a hazai egyetemek és jogakadémiák tanári karainak véleményét is kikérte. Az eperjesi jogakadémia jog és államtudományi karának jogi véleményét dolgozta ki s javaslatait a kar, némely változtatásokkal, a magáévá tette. Maiéter aztán e» javaslatot, „A választójogi reform főirányelvei" címmel, nyomtatásban is közreadta. Kis tanulmánya nem mélyjáratú munka s csupán a kérdés legfőbb problémáit veti fel, hogy rövid megállapítások után, érdemi álláspontot foglalhasson. A tanulmány azonban még ilykép sem érdekesség nélkül való. Az általános, egyenlő, titkos választójog és a községenkinti szavazás mellett tör benne pálcát természetesen. A nők választójogát azonban, bárha bizonyos szimpátiákat mutat is ezirányban, még sem hozza javaslatba. Ki óhajtja zárni viszont a választójogosultság köréből, miután fogadalmuk révén az egyéni szabadságról lemondtak, a szerzetes rendeket. Álláspontját azonban e kizárás kérdésében nem osztotta a kar s a titkos választójogot is csak a városi kerületekre hozta javaslatba. A legérdekesebb összeütközést felület viszont, Maiéter eredeti előterjesztése és a kar javaslatba hozott álláspontja között, a kerületi beosztás revíziója tárgyában állt elő. Maiéter ugyanis új és arányos kerületi beosztási rendszert követelt, kifejtvén, hogy a régi beosztás, amely a választójog kijátszása tula j donképen, többet árt, mint használ a magyarság ügyének. És ha már előnyt akarnak becsempészni a kerületi beosztással mindenképen, akkor ezt az előnyt — szerinte — épen fordítva, nem a falunak, hanem a városi lakosságnak kellene adni, mert a városi lakosság magasabbfokú intelligenciája ezt az előnyt sokkal inkább érdemli meg. „Ami pedig a választójog reformiával kapcsolatban u magyarság szuvremációját illeti, — írta e helyen Maiéter — annak biztosítására, oly országban, ahol a lakosságnak majdnem a fele nem magyar nvelvü, nem szolgálhat az elnyomás — mert ez lehetetlen is —; hanem e<rvedül a meanverés" Mal^t^r tehát ebben a kérdésben is liberális politikát s egyben liberális nemzetiségi politikát is követelt. Álláspontját azonban a kar ebben sem osztotta. < Maiéter István neves, színes poütikaila0' s^lvos és liberális egyéniségéből s hivatásbeli és társadalmi állásának előkelőséo-éből szinte ten-nészetsze^űloofolvt. hoe"v a Károlvi-l^ormánv ideiében, az eneri^si Nemzeti Tanács elnökévé őt választották me°\ A cseh megszállás gyors bekövetkezése folytán azonban, ebben a tisztségében is csak egészen rövid idei"- működött. Eperjes város közönségének viszont közismerten nagy politikai szolgálatot tett még ezután is azzal, hogv Fábry cseh zsupánt, aki a kommunista csapatoknak Eperjesre való bevonulása előtt, a többi munká.svezérrel egvütt, a hiergadt és megfőni olt. Ér Györgvöt is internálni akarta, az esetleges internálás komolv veszélyére energikusan és eredménvesen fievelmeztette. Az internálás Maiéter bef ilvására elmaradt és így Ér György, aki az eperjesi pár hetes kommunista uralom alatt a direktórium elnöke volt, a fenve^ető kilengéseknek valóban eleiét vehette. Maiéter színes életében tulaidonképen ekkor, a Felvidék elszakadásával, kezdődött el az utolsó felvonás. Tudománvos munkásságának java s leonagyobb. önálló tudományos tanulmánya azonban előbbre, e század második deceniumára esik. Kassán. 1913-ban adta ki „Az athéni demokrácia" című művének első kötetét, melvben az athéni demokrácia kialakulását tárgvalia. E művét három kötetre tervezte, kéziratban el is készítette, nvomtatásra s közkézre azonban csupán az első kötet került. i Eleven, biztoskezü rajzzal bontakoznak ki e kötetből az athéni demokrácia kezdetei s ma?a az athéni alkotmánv is Solon, Kleisthenes s Aristeides reformiain keresztül egészen Eohialtes alkotmánvreformjáig s az areopae bukásáig. Felsorakoznak egyben az antik demokrácia kialakulásának és megerősödésének gazdasási körülményei is, mindazon eredőkkel együtt, amelveken keresztül e naerv fejlődési folvamat olvkor életerős, olykor meg fertőzött energiákat szívott magába. Különösen elismerésreméltó e munkái ában. mint más műveiben is mindenütt, a stílus szépsége, plasztikus magvar nvelvezete és előadásmodorának fordulatossága. Megállapításaiban és ítéleteiben ezzel szemben erősen a források hatása alatt áll e művében Maiéter s munkáiában Pöhlmann, Croiset. a legerősebben pedig Svarcz Gvula hatása érezhető. Ha mindemellett sok eredeti szépséggel és meglátással is ékes ez a könyv s írója az antik Görögország sociális alakulásában ki tudta tapintani s egyben érzékeltetni is tudta az élet lüktetését, amelynek — Croiset szerint — minden vonalát egy belső intim logika köti össze.