Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A szénkiaknázási (turzási) jog és annak korlátozásai a bányaadományozással és műveléssel kapcsolatban. 1. r.

(87) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 tott közbirtokossági területeken a kért vájnamérték vagy vájnatelek több birtokos földje alatt húzódik el, melyek mindenike különvéve kisebb, hogysem a bányatörvény 42. és 46. értelmében egy törvényes vájnamértéket befedhessen: akkor az I. T. Sz. VII. r. I. fej. 1. c) alatt említett földbirtokosi beleegyezés megadottnak tekintendő, műhelyt az a községek törvényes képviselőségei, vagy elöljáróságai, illetőleg a közbirtokossági képviselőtagok által írásban nyilváníttatott. (A bányatörvény 42. és 46. H. alapján a vájna, vagy bányamérték oly derékszögű négyszögalapú gúla, melynél az alap területe 12544 négyszögöl, az alap rövidebb oldala 56 ölnél kisebb nem lehet s a gúla csúcspontja a föld középpontjában van.) A bányászati jogosítványoknak tehát a szénkiaknazásnál mintegy várományosai: a) a földtulajdonos, vagy b) az, aki a szénkiaknázási jogot a földtulajdonostól megszerezte, vagy c) az, akinek a községi elöljáróság (esetleg in concreto a közbirtokosság erre jogosított képviselete) a kutatásra és kiaknázásra való jogot a 13622— 1862. sz. udv. r. fentebb hivatkozott 4. pontja alapján kiállított nyilatkozat formájában megadta. Az 1927. V. t. c. a vagyonváltságföldek alatt található szénre fennálló kutatási és kiaknázási jogokat az államra ruházza. Minthogy a szénkiaknázási jog a 2819—1888. I. M. sz. rendelet szerint szolgalmi jog jelleggel bír, a jog bekebelezése csak akkor lehetséges, ha az a földtulajdontól különválik. A győri tábla 3306—1903. sz. ítélete szerint pedig a községi beleegyező nyilatkozat alapján a szénkutatási és kiaknázási jog telekkönyvi bekebelezés nek helye nincs. Nézzük még az 58645—1906. P. M. isz, döntést, amely azt mondja, hogy: „abban az esetben, ha a szénjog az adománytkérö javára telekkönyvileg biztosítva van s ily módon a földtulajdonosi beleegyezés közokirattal van igazolva, az adományozás feletti határozat felfüggesztésének, illetőleg perre utasításnak nincs helye." (Dtvtr. 229. oldal, 193. sz.) Idézem továbbá a 2126—1911. P. M. sz. döntést, amely kimondja, hogy „ásványszénre vonatkozó adományozásnál oly területekre nézve, melyek együttvéve kisebbek, mintsem azokon egy egyszerű bányamérték fektethető volna, a községi beleegyező nyilatkozat már akkor is pótolja a földtulajdonosi beleegyezést, ha azon területekre nézve más a szénkutatás és kiaknázás jogát a maga javára telekkönyvileg biztosította (a döntvénytárban: „a maga javára kívánta telekkönyvileg biztosítani"), tehát még nem biztosította.' (1. 213. o.) „A községi beleegyező nyilatkozat megszerzésének azon kisebb területekre nézve, melyek együttvéve kisebbek egy egyszerű bányamértéknél, nem előfeltétele az a körülmény, hogy a szénjog nem volt a földtulajdonostól megszerezhető." A bányatörvény 3. §-át kell még idéznem, ha a szénkiaknázási jog értelmét úgy magán-, minc bányajogi vonatkozásban vizsgáljuk. Ez a szakasz a bányaúrjogról szól a következőképen: „A bányaúrjog alatt azon fejedelmi jog értetik, melyhez képest bizonyos természeti telepeken előforduló ásványok a fejedelem kizárólagos rendelkezése alá tartatnak fenn. „A 2. bekezdés felsorolja az ásványokat, ezek közt a kő- és barnaszenet, a 3. bekezdés pedig kimondja, hogy az ilyen ásványok fenntartott ásványok. A törvény rendelkezése a kő- és barnaszénre nézve az I. T. Sz. VII. r. I. fej. folytán módosult, mert ez a kő- és barnaszenet a fejedelem kizárólagos rendelkezése alól a földtulajdonos, illetve az engedményese kizárólagos rendelkezése alá helyezte. Az eddig hivatkozott jogszabályokból és joggyakorlatból az első kérdésre már meg is kapjuk a feleletet : Magánjogi értelemben a szénkiaknázási jog a földtulajdon tartozéka s míg attól külön nem válik, osztozik az ingatlan állagának a sorsában. Ha ettől külön vált, önnálló jogi létet nyer s mint szolgalom, helyesebben szolgalomszerű jogosítvány, ha telekkönyvileg bekebelezve nincs, kötelmi hatályú, ha be van kebelezve, dologi hatályú. A földbirtokos beleegyezése nélkül is elszakítható a földtulajdontól, ha az ingatlan területe kisebb, mint egy egyszerű bányamérték, vitatnom kell azonban, hogy ez megtehető legyen az esetben is, amint azt a hivatkozott 2126 1911. P. M. sz. döntés mondja, hogy akkor is kérhet valaki adományt, ha a felkért területekre más a szénkiaknázási jogot a maga javára telekkönyvileg biztosította. A 13622—1862. udv. sz. rendelet kifejezetten a földtulajdonos beleegyezését pótló nyilatkozatról beszél, az esetre korlátozza a szénkiaknázási jogosultság megadására vonatkozó nyilatkozat kiállítását, ha egy-egy földtulajdonos parcellája, mely alatt a szén fekszik, egy bányamértéknél kisebb, vagyis ha a szénkiaknázási jog a földtulajdontól elválasztva meg ninc* ha tehát nem jelentkezik önálló, főként a telekkönyvbe bekebelezett dologi hatályú szolgalomként. Mert ha nincs bekebelezve, akkor harmadik jóhiszemű személyekkel szemben az a földtulajdontól a telekkönyvi publicitás elvénél fogva elválasztva nincs. A szolgalom telekkönyvi bekebelezettsége mellett egyenesen a 2819—1888. I. M. sz. rendeletbe ütközik, hogy más kaphasson ily területre szénbányaadományozást, mint akinek a javára a kiaknázási és kutatási jog telekkönyvileg be van kebelezve. Amikor az 58645-1906. P. M. sz. döntés igen helyesen kimondja, hogy ha a szénjog az adománytkérő javára telekkönyvileg biztosítva van, ezzel a közokirati igazolással szemben perre utasításnak helye nem lehet, (mivel mindig az adománytkérő utasítandó perre) a döntvénynek meg van az az értelme is, hogy más nem kaphat bányaadományozást, csak az, akinek a javára a szénkiaknázási jog telekkönyvileg be van kebelezve, mert ellenkező esetben egy bányamértéknél kisebb területre bekebelezett szénkutatási és kiaknázási jognak effektív értéke nincs. Az ily jogot nem szüntetheti meg a községi beleegyező nyilatkozat. Amint az a győri tábla idézett 3306—1903. sz. ítélete szerint nem jogcím a szénkiaknázási jog telekkönyvi bekebelezéséhez, ép így az a hatása sem lehet, hogy egy telekkönyvi bekebelezett jogot bírói beavatkozás nélkül megsemmisítsen, annál kevésbé, mert a telekkönyvi bejegyezésekhez mindig bírói végzésre van szükség. Feltehető, hogy a 2126—1911. P. M. sz. döntés azt célozta, hogy a kis területek egyesítése által a gazdasági vagy technikai okokból egyébként külön-külön meg nem köze-