Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A szénkiaknázási (turzási) jog és annak korlátozásai a bányaadományozással és műveléssel kapcsolatban. 1. r.

Í4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (88) líthető területek kiaknázhatók legyenek, de a döntés igen nagy sebet ejt a telekkönyvi publicitás elvén, amelynek megóvása pedig sokkal súlyosabb közérdek, ami nemzetgazdasági szempontból ugyan fontos, de mégis csak magánérdekért feláldozni nem szabad. És ha mégis szó lehet arról, hogy más kapjon bányaadományozást, mint a telekkönyv szerint jogosított, akkor kell, hogy ez kártérítést kapjon a bányatulajdonostól s adományozás előtt a felkérő a telekkönyvi jogosítottal szemben perre utasítandó. Igen helyes irányban van ez a kérdés terelve a Wülner iele tervezetben, amely szerint szénbányaadománynál a bányatelek határa a külszíni birtokhatárok szerint lenne megállapítandó. Ez a javaslat alkalmas arra, hogy megfelelő kiegészítésekkel az itt demonstrált szakadékot áthidalja. Nincs nagy gyakorlati jelentősége ugyanis a bányatelek minimális területmeghatározásának, mert a tőke elég óvatos abban, hogy nem gazdaságos vállalkozásokba nem investálódik. Talán ez az a pont, ahol a magán- és bányajog a legszorosabb kapcsolatba kerülnek egymással. T. i. egyfelől a magánjogi elemként a szénkiaknázási jognak a telekkönyvi bekebelezettsége, másfelől a Btv. fentebb idézett '3. szakaszában meghatározott bányaúrjog. A szénkiaknázási jogot tényleg a bányajog szempontjából, ha az telekkönyvileg be van kebelezve, nem tekinthetjük másnak, mint a jogosítottat illető kizárólagos bányaúrjog gyakorlati megjelenésének, amely mindenkivel szemben, aki az ellen vét, érvényesíthető. Amint a fentartott ásványoknál a bányahatóság gyakorolja az állam bányaúrjogát, mely a zártkutatmányok és bányatelek adományozása alakjában jut kifejezésre, úgy a szénkiaknázási jognak a földtulajdonos által más személyre való átruházása, vagy ennek továbbadása akár telekkönyvi bekebelezés és átírás útján, akár e nélkül, nem más, mint a bányaúrjognak az átruházása. A bekebelezett szénjog birtokosának kártérítési igénye a végreh. törvény 160. és 191. §-án és a Btv. 3. §-án alapul. A szénkiaknázási jog tulaj donkép nem szolgalom, mert a telekkönyv B. lapján van feljegyezve s így fent hivatkozott törvényhelyekben biztosított kártérítési jog sem fogható fel másként, mint a bányaúrjog következménye. Természetesen az adományozás a szénbányatelkeknél is a bányatulajdonnak mindenkép egyedüli eredeti szerzésmódja s így a bányaúrjog a földtulajdonos vagy engedményese és az állam közt megosztottan jelentkezik. Talán ez alapon indokolható egyedül a 2126—1911. P. M. sz. döntésnek, a 13622— 1862. sz. udv. rendelettel az I. T. Sz. VII. fej. I. részével és a 2819—1888. I. M. sz. rendelettel elvileg ellentétben álló rendelkezése, amely lényegében nem más, mint a községi elöljáróság által törvényes alap nélkül eszközölt kisajátítás. Hasonló ez a vadászati jogról szóló 1883. XX. t. c-ben foglalt ahhoz a rendelkezéshez, hogy a vadászati jogot önállóan csak az gyakorolhatja, akinek birtoka egy tagban, vagy egymással összefüggő részekben legalább 200 kat. holdat tesz ki. Egy tagban legalább 50 holdat tevő földbirtokok tulajdonosai a jog gyakorlására egyesülhetnek, ha birtokaik szomszédosak s együtt legalább 200 holdat tesznek. 50 holdon aluli birtokosok, valamint a község a földjeiken gyakorolható vadászati jogot bérbeadni kötelesek. A 17.216—1910. P. M. sz. döntés szerint fentartott ásványokra nyert idősebb zártkutatmány, vagy bányaadományozás jogérvényes fennállását néni érinti az ugyanezen területen szénkiaknázásra nyert bányaadományozás. Ez a döntés egyik gyakorlati alkalmazása a 2819—1888. I. M. sz. r. azon szabályának, hogy a szénkiaknázási jog előjegyzése, vagy bekebelezése által a bányajogok megszerzésére nézve a bányatörvényben előírt szabályok nem érintetnek. Megállapítható a mondottakból, hogy a szénkiaknázási jog akár mint a földtulajdon tartozéka, akár mint kötelmi jogi jogosítvány, akár mint dologi hatályú bekebelezett szolgalmi jog úgy magánjogi, mint bányajogi szempontból nem bányászati jogosítvány, hanem a tulajdonjog és a szolgalmi jog egyes elemeiből összetevődő különleges jogosítvány, de csak egy sine qua non előfeltétele annak, hogy valaki, — a jogosított, — szénre kutathasson, művevalóság esetén adományt nyerjen s így bányát nyithasson. A kiaknázási jognak nem adható semmikép az az értelmezés, hogy az az ingatlan szabad használatát (a szénkutatási és kiaknázási jogot kivéve, ha az a földtulajdontól külön vált és telekkönyvileg biztosítva van) a földtulajdonosra nézve bánni tekintetben is megköti, korlátozza. Hogy egy példával világítsam meg: az, aki ingatlanát eladja, a szénkiaknázási jogot azonban a maga javára bekebelezteti, amint nem gátolhatja meg, hogy erre a területre idegen harmadik fenntartott ásványra zártkutatványt vagy bányaadományt nyerjen,-ép úgy nem gátolhatja, hogy a vevők, vagy ezek jogutódjai az ingatlant a külszínen szabadon használhassák. Kétségbe kell azt is vonnom, hogy pl. a kisajátítást szenvedett földtulajdonos, ha a kisajátítás folytán a szénkiaknázási jognak a maga nevére való telekkönyvi bekebelezését kéri, ezzel megakaszthatná a kisajátított ingatlannak a kisajátítás céljának megfelelő használatát, amely pedig rendszerint műtárgyak létesítésében nyilvánul, holott a kisajátítást szenvedett kiaknázási joga sokkal régibb, mert hisz bent foglaltatott a tulajdonjogban s ennél erősebb nem lehet. A szénkiaknázási jog birtoka a kutatás keretében sem jelenti azt, hogy a kutatás a külszíni viszonyokra való minden tekintet nélkül tetszőleges irányban és terjedelemben a kutató kártérítési kötelezettségének kikapcsolásával megkezdhető s folytatható legyen s ugyanez áll a bányamüvelésre is. A szénkiaknázási jog bányajogi szempontból még csak nem is jogcím a bányaadományozásra, mert ha nincs meg a bányatörvény 4. §-ában vájástérdemlőség neve alatt említett műrevalóság, a bányahatóság nem adhat ki adományozási okmányt. A szénkiaknázási jog bárkit illet is, magánjogi szempontból nem más, mint kizárólagos, de nem korlátlan jogosítvány a bányatörvény szerint megszerezhető bányajogosítványok megszerzéséhez, bányajogi szempontból pedig ugyanezek előfeltétele. Ennél bővebb tartalommal ez a jog nem tölthető meg. Istók Barnabás dr. (Folytatása következik.)