Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A Nemzetek Szövetsége szervezete és működése

8 MISKOLCI JOGASZÉLET (52) széleskörű feladattal rendelkezik a közlekedésügyi bizottság, mely a forgalom szabadságának biztosítása érdekében állandóan figyelemmel kíséri a világ összes államainak közlekedésügyét. A nálunk is jól ismert pénzügyi bizottság a tagállamok gazdasági helyeztének vizsgálatával és hitelügyeivel foglalkozik, a közegészségügyi bizottság pedig a Nemzetközi Vörös Kereszt Egyesülettel kapcsolatosan hathatósan működik közre a közegészségügy nemzetközi rendezésében. Politikai akciók 1920 január 10-én született meg valójában a Nemzetek Szövetsége, mert ezen a napon lépett életbe a versaillesi békeszerződés. Az első tanácsülés már január 16-án meg is nyílt Párisban a külügyminisztérium híres óratermében Léon Bourgeois elnöklésével s így ez az a nap, melyen a Szövetség működését ténylegesen elkezdte. Ha visszatekintünk az azóta eltelt esztendőkre, akkor azt látjuk, hogy a Szövetség előbb felsorolt összes szervei lelkes munkával igyekeztek a közös célkitűzések elérésére törekedni. A Szövetség minden politikai akciója az alapokmánynak arra a rendelkezésére vezethető vissza, a melyik jogot biztosít számára — bizonyos pontosan körülírt szabályok szerint —, hogy valamely tagállam kérésére interveniáljon a különböző nemzetközi viszályokban és hogy azokat a világbéke fentartha'ása érdekében rendezze. A Szövetség eddig már többször lépett közbe olyankor, amikor feltehető volt, hogy egyes nem kívánatos események epilógusai lehetnek egy esetleges háborúnak, többé-kevésbé veszélyeztetvén a békét és a népek közötti harmóniát. így 1920-ban az Aland-szigetek, amelyek Finnország és Svédország között alkották vita tárgyát, semlegesíttettek és véglegesen Finnországhoz csatoltattak, amely viszont garantálta az ott élő svéd lakosság kisebbségi jogait. Litvánia és Lengyelország között, mikor a lengyelek Vilnát katonai puccsal elfoglalták, semleges zónát létesített és ezáltal a kitörni készülő ellenségeskedéseket megakadályozta. 1921ben a nagykövetek tanácsa, a felsösziléziai népszavazást követő állapotok rendezésére a Szövetséget kérte fel s ez alig 50 nap alatt megegyezést létesített a szemben álló felek között és biztosította, hogy Németország és Lengyelország a legújabb kor egyik legterjedelmesebb szerződését néhány hónap múlva már ratifikálták iis. Ezt a szerződést a svájci köztársaság volt elnökének, Calonder-nek vezetésével dolgozták ki, akit a Tanács az egyeztető bizottság elnöklésére felkért. Hogy a versaillesi békeszerződés betűszerinti rendelkezéseivel- ellentétben a Németország javára kiütött népszavazás után Sziléziát mégis felosztotta a nagykövetek tanácsa a két ország között, nem lehet a Szövetség terhére írni. 1922 júliusában a görög-bulgár határon kitört incidens s még ugyanazon évben az u. n. Javorzina-affér ügyében, mely Lengyelország és Csehszlovákia között keletkezett, működött közre a hágai bíróság egy-egy jogi véleménnyel. — Majd Anglia és Franciaország között közvetített a Franciaország által Tuniszban és Marokkóban kihirdetett és angol érdekeket sértő állampolgársági törvény ügyében. — 1923 augusztusában az albán-görög határon, Janinánál, meggyilkolták a nemzetközi határmegállapító bizottságnak olasz tisztjeit, amire Olaszország megszállta Korfu szigetét. A Szövetség határozott közreműködésével ez a kérdés is hamarosan rendeződött. — Ugyanebben az évben a Memel vidékén kitört zavargások lecsillapítására megegyezést hozott létre Litvánia és Németország között és statútumot dolgozott ki e terület részére, amit a felek elfogadtak ugyan, de sajnos, a mult év tavaszán a litván kormány megsértette e határozmányokat, úgy, hogy megint a hágai bíróság mondott ítéletet. 1924—25-ben Irak határán merült fel ellentét Anglia és Törökország között, mire a Népszövetség bizottságot küldött ki Moszulba, melynek Teleki Pál gróf, volt miniszterelnökünk, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi kar földrajzi tanszékének nagyhírű professzora is tagja volt. E bizottság jelentése alapján és a hágai bíróság jogi véleményének figyelembe vételével 1925 decemberében Bruxellesben a felek megállapodtak a Tanács közvetítésével kijelölt határokban. E megegyezés szerint a moszuli vilajet Irakhoz tartozik, Anglia pedig 25 évre mandátumot nyert Irakra. 1931 őszén azonban Anglia bejelentette, hogy Irakot közjogilag és gazdaságilag is érettnek tartja már önálló állami életre, úgy, hogy mandátumáról lemondott és 1932 őszén Irakot a Népszövetség tagállamául is felvették. 1925 októberében a görög-bulgár határon Demir-Kapunál összeütközés történt, melynek következtében Görögország már meg is szállt egy darab területet Bulgáriából. Három napon belül a Tanács felhívta a feleket az ellenségeskedések beszüntetésére és az elfoglalt területek haladéktalan kiürítésére. Egy bizottságot is küldtek ki a hely színére, melynek jelentése alapján Görögországnak kártérítést kellett fizetnie a bulgár területek jogtalan megszállásáért. — 1928 decemberében a Tanács sajtóhírek útján értesült, hogy Bolívia és Paraguay között ellenségeskedések fenyegetnek. Briand, az akkori tanácselnök, gyors közbelépésére azonban mind a két állam 8 napon belül nyilatkozott, hogy hajlandó a Grand—Chacó vitás területe ügyében békés kiegyezésre. A kérdés elintézése azonban máig sem sikerült, úgy, hogy a határvillongások állandóan felújulnak. Kina*japán konfliktus A Nemzetek Szövetségének sikerült tehát már nem egy esetben az ellentéteket tompítani, esetleg ki is egyenlíteni és megakadályozni a viszályok elmérgesedését, egyszóval csökkenteni háborúk kitörésének eshetőségeit. Mindössze egy esetben nem sikerült ezideig a kellő erővel és eredménnyel közbelépni és ez a kína-japán konfliktus. Be kell vallanunk: a Szövetség ebben az esetben gyakorlatilag tehetetlen volt, ámbár elvi szempontokból most is megtette kötelességét a béke megőrzésére vonatkozóan vállalt feladata teljesítésében. Akkor ugyanis, amikor egy nagyhatalom, a Tanácsnak állandó tagja lett volna az, aki ellen egy másik tagállam védelmében mozgásba kellett volna hoznia a Szövetség által igénybevehető összes represszáliákat, lassúbbnak mutatkozott, mint ahogy tette előzően a kisebb államokkal szemben. De, mint tudjuk, a Tanács bármilyen határozatához egyhangúság lévén szükséges. Japán a tervezett bármilyen enyhe, de ellene irányuló megtorló in-