Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A Nemzetek Szövetsége szervezete és működése

(79) MISKOLCI JOGASZÉLET 5 viselő, ki kötelességmulasztást követ el, összeférhetetlen helyzetbe jut, hanem azt, hogy fegyelmi vétséget követ el, aki ellen fegyelmi eljárást kell indítani, amelynek folytán esetleg állásától elmozdítható ; pedig a köztisztviselőkre nézve is fennáll az öszszeférhetetlenség szabálya. Miért kell ráhúzni az öszszeférhetetlenség köpenyegét a kötelességét nem teljesítő képviselőre? Talán csak azért, hogy „összeférhetetlenségi" eljárás alá legyen vonható. De miért kell ezt éppen összeférhetetlenségi eljárásnak nevezni? Hát parlamenti fegyelemről, parlamenti önfegyelmezésről nem lehet szó? Ha nem megszégyenítő az országgyűlés tagjainak kötelességmulasztását feltételezni — miért volna megszégyenítő parlamenti fegyeimi eljárás alá vonásról rendelkezni. Lehet, hogy azt sok tekintetben másként kellene szabályozni, mint az összeférhetetlenségit; de ez egygyel több ok arra, hogy attól megkülönböztessük. Mindaz, amit most a 25. §. eme rendelkezésére mondottam, áll a 26. §-nak ama rendelkezésére is, amely szerint összeférhetetlen helyzetbe jut az, akinek az ülésekről kizárását valamely ház már harmadízben határozta el egy ülésszak alatt.— Az uj összeférhetetlenségi javaslatban nem lehet ugyan kifogásolni, hogy ez a javaslat azt, ami bele való és amit nem kellett volna mellőzni azért, mert már más törvényben benne van, egyaránt szabályozza az országgyűlés mind a két házára, mégis a két házra vonatkozó rendelkezéseket célszerűbb volna egymástól elkülönítve összefoglalni. A feleslegesen bonyolított törvényjavaslat sokkal áttekintőbb és a gyakorlatban sokkal könnyebb kezelhetőséget nyújtó volna. Polner Ödön dr. A Nemzetek Szövetsége szervezete és működése*) A háborúk pusztulást és romlást jelentő zivatarai, a sok kiömlött vér, a nagy hadjáratok nyomán fakadó annyi jaj és keserv, mely győzőt és legyőzöttet egyaránt ér, a fáradalmaktól és szenvedésektől megcsömörlött népek lelkében mindenkor felkeltette a vágyat a boldog békeidők csendes, munkás, jólétet s emelkedő haladást jelentő napjai iránt. A római Caesarok és Augustusok hódító útjait követő „pax romána" nyugodt évei, a középkori „Treuga Dei", a nagy fejedelmek szövetségei, így a legutolsó a „szent szövetség" is, mind a népek békesség utáni vágyakozásának voltak eredményei. A XVI. század óta a nagy gondolkodók egész sora dolgozott ki terveket olyan nemzetközi szervezetekre vonatkozóan, amelyek révén szabályozni szerették volna a háborút és megorganizálni a népek közötti igazságos békét; így &aurez spanyol jezsuita 1612-ben, Sully a vallásháború után, IV. Henrikhez intézett emlékiratában, az utrechti békét követőleg Saint-Pierre abbé világbéketervezetében, a XVIII. *) A Nemzetek Szövetségének hivatalos kiadványai alapján (Société des Nations: Dix ans de Coopération lnteüectuelle. Préface par Sir E. Drummond Genéve, 1930. 628 oldal. — Dix ans d organisation International du Travail. Préface par A. Thomas. Genéve, 1031. 500 oldal. — Section d' Information de la S. D. N.: La Société des Nations et son oeuvre. Genéve, 1930. 28 oldal) összeállított és a miskolci Szabadegyetemen 1933. március 26-án tartott előadás. század végének politikusai és filozófusai közül a német Kant és a francia Saint-Simon. Mindezek a tervezetek nagyvonalakban ugyanazt a kereteket kívánták felállítani: nemzetközi törvényhozó szervezetet és bíróságot, egyetemes érvényű megállapodások kötése és fentartása céljából, a fegyverkezések korlátozását, sőt valamiféle államszövetség létrehozását is, amiben talán már akkor ott volt az Európai Egyesült Államok eszméjének csirája. De csak a XX. században Wilson elnöknek sikerült a megvalósítás felé vezetni ezeket az állambölcseleti elgondolásokat; neki sikerült először megszervezni az egyes kormányok tényleges összefogását egy nagyszabású és állandó jellegű nemzetközi politikai szerv létrehozásához. A világháború borzlamaiból kigázolni akaró emberiség ugyanis a Wilson által megfogalmazott népszövetségi gondolatot mind a két táborban egyaránt magáévá tette, úgy, hogy 1918 őszén már ellenállhatatlan erővel nehezedett rá a kormányokra és a közvéleményre is egy olyan nemzetközi szervezet megalakításának szükségessége, mely a jövőben lehetetlenné tegyen minden hasonló háborút. Wilson javaslatára azután a Párisban 1919 januárjában egybegyűlt békekonferencia, — amely külön bizottságot alakított a Népszövetség szervezetének kidolgozására — úgy döntött, hogy a békeszerződések bevezető részébe beiktatja ennek az uj nemzetközi organizációnak, a Nemzetek Szövetségének alapokmányát, hogy az így az új nemzetközi jognak, a népek uj nemzetközi politikai megszervezésének feltétlen alapjául tekintessék. A Szövetség székhelyéül Genf jelöltetett ki. A tagállamok A Nemzetek Szövetségének tagjai lettek: 1.) a békeszerződéseket aláíró összes hatalmak; 2.) azok, akiket a versaillesi békeszerződés meghívott a paktumhoz való csatlakozáshoz; végül 3.) a Nemzetek Szövetsége későbbi közgyűlései által felvett ujabb tagok, így mindjárt az első közgyűlésen hat államot vettek fel, a harmadikon vették fel Magyarországot 1923-ban, a hetediken 1926-ban Németországot, 1931-ben lett uj tag Mexikó, 1932-ben Törökország és Irak, melynek mandátumáról előzőleg Anglia lemondott. Jelenleg 55 tagállama van a Nemzetek Szövetségének, amely egész Európán kívül, ahol csak Monakó és Izland nem tagjai, magába foglalja Ázsiát, kivéve Hedzsast, Afganistant, valamint a Szovjetoroszköztársaságot és legújabban Japánt, egész Afrikát, kivéve Egyptomot. Nem tag az Északamerikai Egyesült Államok, Costarica, Equator és Brazília. A Nemzetek Szövetsége célját a paktum bevezető része fejezi ki. Eszerint a Magas Szerződő Felek avégből hívták életre a Nemzetek Szövetségét, hogy „a nemzetek együttműködését előmozdítsák s a nemzetközi tékét és biztonságot megvalósítsák, még pedig azzal, hogy _ egyes esetekben kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, — hogy nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn, — hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik és a szervezett népeknek egymás közötti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses kö-