Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)
1933 / 7-8. szám - Az összeférhetetlenségi törvényjavaslat
4 MISKOLCI J0GÁSZ3LET (78) szeférhetetlenséget megszüntetheti, ha akarja; ha az összeférhetetlenség később áll elő, azt fenntarthatja vagy nem. Ha az összeférhetetlenséget fenntartja, akkor a képviselőségről le kell mondania; de mindig tőle függ, hogy a két eshetőség közül melyiket választja. Ez a választási lehetőség jellemző tulajdonsága az összeférhetetlenségnek; nemcsak a képviselőinek, hanem minden más összeférhetetlenségnek. Az 1901 :XXIV. t. c. 12. §-ában meg jelölt esetek egészen más természetűek. Azok, ha fennforognak, az illető, akjt érintenek, el nem enyésztotheti őket. Ennélfogva szükségkép a másik következménynek kell beállni, vagyis, ha képviselő, a képviselői megbízásnak meg kell szűnnie; amint azt a hivatkozott törvény nagyon szabatosan kimondja. Tehát nem összeférhetetlenségi esetek, hwnem megszűnési okok. Világos, hogy ha ezek a körülmények akkor forognak fenn, mielőtt az illető képviselővé vált, megakadályozzák, illetve kizárják, hogy képviselővé meg legyen választható. Azért e megszűnési okok egyúttal a választhatóságot is kizáró körülmények; mert mind a kettő a képviselő képességeit érinti; s a kétféle körülmények körének azonosnak kell lennie. A különbség közöttük az, hogy az egyik a választáskor áll fenn, a másik a választás után merül fel. A képviselőséget megszüntető okok tehát és a választhatatlanság igenis kapcsolatban vannak egymással, de mind a kétféle körülmény élesen különbözik az összeférhetetlenségtől s helytelen eljárás és fogalmi zavar ezeket a jelenségeket az összeférhetetlenséggel egy kalap alá foglalni és még hibásabb azért, mert az összeférhetetlenséggé minősített megszűnési okok kapcsolatosak a választhatatlansággal, a választhatatlanságot is összeférhetetlenséggé minősíteni. Ez egyik hibának tetézése másikkal. Azt, hogy a megszűnési okokat nem a választási törvény szabályozza, hanem olyan törvény, mely a már megválasztott képviselők jogállására vonatkozik, amilyen az összeférhetetlenség is, rendszerileg nem lehet helyteleníteni, csupán arra kell vigyázni, hogy a két különböző körülmény össze ne zavartassék. Ezt az 1901 :XXIV. t. c. 12. §-a nem is tette. A megszűnési okokat ez a törvény akkor állapította meg, amikor még az 1874. évi, az 1899 :XV. t. c.-kel némileg módosított választási törvény volt életben. Ha nem is egészen, de mégis jórészt összhangban voltak a megszűnési okok az 1874. t. c. 12. és 13. §-aiban szabályozott, a választhatóságot kizáró körülményekkel, habár akkor is fennállott az a különbség, hogy nem minden körülmény szüntette meg a képviselőséget, mely a választhatóságot is kizárta. Az eltérések ismertetését mellőzöm. Nagyobb mértékben megszűnt ez az összhang az 1913: XIV. t. c. meghozatala után, mely törvény sokkal több és változatosabb választhatóságot kizáró körülményt állapított meg, mint amit addig ismertek. Miután ez a változatosság a későbbi választójogi szabályozásoknál még inkább növekedett, a jelzett összhang is mindinkább csökkent. Az 1925 :XXVI. t. c. 139 §-a megállapítja, hogy mely körülmények azok, amelyek a képviselő igazolása után a képviselőséget megszüntetik, azonban ez a szakasz, mely különben az 1901 :XXIV. t. c. 12 §-énak hatályát fenntartotta, e kérdést meglehetősen helytelenül oldotta meg, amennyiben a választhatóságot kizáró körülményeknek csak egyik részét minősítette képviselőséget is megszüntető körülményül s így a jelzett összhangot még mindig nem állította helyre. Az új összeférhetetlenségi törvény javaslat e kérdésben is rendelkezik. Az 1901: XXIV. t. c.-kel szemben visszaesést mutat annyiban, hogy míg amaz a megszűnési okokat nem minősítette összeférhetetlenségnek, az uj javaslat ezeket is az összeférhetetlenség túlontúl kiterjesztett fogalma alá vonja. Az 1925: XXVI. t. c. 139. §-ával szemben azonban haladást mutat, amennyiben 23. §-a már általában kimondja, hogy összeférhetetlen helyzetbe jut a képviselő (helyesebb volna: „megszűnik a képviselői megbízatása", ha reá nézve annak tartama alatt áll elő olyan ok, amely miatt a törvény értelmében nem lett volna megválasztható. E rendelkezés ellen tehát — eltekintve a minősítés helytelenségétől — nem lehet kifogást emelni. A képviselőséget megszüntető okoknak, mint említem, következetesen fedniök kell a választhatóságot kizáró körülményeket. Ezt azonban csak úgy kell érteni, hogy a megszűnési okok körének következetesen nem szabad szűkebbnek lennie, mint a választhatatlansági okok körének. Nem jelenti azt, hogy nem szabad tágabbnak lenniök. Lehetnek oly körülmények, melyek a választhatóságot nem zárják ki, de a képviselőséget megszüntetik. Ilyen az 1925 : XXVI. t. c. 180. §-a, amely szerint annak a képviselőnek, aki bizonyos irányban meg nem felelő magatartást tanúsít, (a köteles hűség ellen vét. a képviselőházon kívül álló tényezőtől utasítást fogad el, stb.) képviselői megbízatása az összeférhetetlenségi eljárás szerint megszűnik. Ez a rendelkezés is a már elhatalmasodott fogalomzavar folytán az összeférhetetlenség meg nem felelő fogalma alá sorolja az esetet. Az új összeférhetetlenségi javaslat e nyomon még tovább halad. Azonban sajátságos, míg a választhatatlanságot, az összeférhetetlenséget, a megszűnési okokat mind az összeférhetetlenség fogalmába gyömöszöli össze, míg az ide gyömöszölt megszűnési okokat még szaporítja is, míg bőven és szükségtelenül tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek már hatályban álló törvényekben vannak kimondva s ide nem tartoznak: addig az épen előbb ismertetett megszűnési okot már nem sorolja fel ezen okoknak összeférhetetlenség neve alatt kimerítőnek látszó szabályozásában, csupán az eljárásra vonatkozó szakaszok közt (149. §-ban) egészen elbujtatva említi meg, hogy ezt a szakaszt a jelen törvény nem érinti; pedig annak rendelkezése inkább ebbe a törvénybe tartozik, mint a választójogiba és ha valami, ez a rendelkezés volna itt megismételhető s amonnan kihagyható. Mint jeleztem,, az új javaslat a, hogy úgy mondjam, többlet-megszűnési okokat még szaporítja. Ha már az eddig megemlítettekre nézve állt az, hogy helytelen eljárás ezeket az összeférhetetlenség fogaima alá sorolni, emezekre még inkább áll. A 25. §. értelmében összeférhetetlen helyzetbe jut az a képviselő, aki ez állásával járó kötelezettségeit szabadságidő engedélyezése nélkül féléven át megszegi. (Ugyanez a felsőházi tagra is kimondva.) A képviselő (és felsőházi tag) nem köztisztviselő ugyan, de közfunkcionárius, akit kötelességek terhelnek és aki e kötelességek tekintetében a köztisztviselővel jóformán egy szempont alá esik. Sohasem hallottuk, hogy azt mondták volna, hogy a köztiszt-