Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Gömöry János: Az eperjesi ev. Kollégium rövid története. (1531-1931) [könyvismertetés]

16 MISKOLCI JOGASZÉLET (72) Most pedig Gömöry János, az eperjesi Kollégium főgimnáziumának hosszú éveken át volt igazgatója szentel meleg sorokat a Kollégium viszontagságos és dicső múltjának s a jubileumra felajánlja szerény, de értékes ajándékát annak a kultúrintézménynek, mely valaha Magyarország egyik legnevesebb, a Felvidéknek pedig úgyszólván stúdium generaleja, csonka egyeteme, a magyarságnak és protestantizmusnak védőbástyája és mentsvára volt. Gömöry nehéz feladatra vállalkozott, mikor ennek a nagymúltú 400 éves kultúrintézménynek rövid és összefoglaló múltját mutatta be színesen, élénken és mindvégig érdeklődést keltőén. Nem száraz iskolatörténetet nyújt, hanem keresi, kutatja és feltárja a koreszmék hatását az eperjesi Kollégium egyes intézeteire és ennek révén nyomozza a Kollégiumnak a politikai és társadalmi életünkre gyakorolt országos hatását. Tekintettel van az ujabb kutatások eredményeire, különösen Iványi Bélának Eperjes kultúréletére vonatkozó kisebb tanulmányaira és sokszor helyesbíti Hörk József iaz eperjesi Kollégiumról írt nagyobb, de kritikai érzék nélküli munkájának egyes adatait, ügyesen mutat rá arra az eperjesi szellemi légkörre, amely Bayer János rektorsága idején a Kollégium főiskolává való kifejlesztését előidézte; majd filmszerűen végigvonulnak előttünk a Kollégium történetének felette változatos lapjai. Sokszor drámai erővel hat reánk a Kollégium viszontagságos múltja, így azok a napok, amikor a Kollégium épülete idegen erőhatalom folytán jezsuita kézre került és Matheidesz Sándor rektor e megrendítő szavakkal örökítette meg e szomorú időket: „A szabad ég alatt, hol a fejemet sem volt lehajtanom, csikorgó télben és forró nyáron, egyik szállásról a másikra űzetve, kertekben, utóbb sátrak alatt, nyomozásoknak, vádaknak kitéve, ezer egyéb kellemetlenség között viseltem hivatalomat." Nagyon érdekesen írja le a szerző II. József látogatását is az eperjesi ev. Kollégiumban. Helyesen állapítja meg, hogy a Kollégium fejlődésének tetőpontjára a XIX. század folyamán jutott el, mert e század forradalmi eszméi termékenyítőleg hatottak a Kollégium belső életére. Greguss Mihály és Vandrák András ezen eszmék legjelesebb képviselői és részletesebben ismerteti e kettőnek, de különösen az utóbbinak a Kollégium életére gyakorolt hatását. Kossuth Lajos lelki fejlődése Eperjesen indult meg és a XIX. század reformeszméivel elsősorban Greguss Mihály útján ismerkedett meg. Ezt elismerte egyébként maga Kossuth is az eperjesi Kollégiumról megírt visszaemlékezéseiben. Gömörynek nagy érdeme, hogy erre a kérdésre is rávilágít (65—69 11.). A márciusi ifjak vezérei, mint Irányi Dániel, Vachot Imre, Lisznyay Kálmán, Kerényi Frigyes mind az eperjesi Kollégium tanítványai. A Kollégiumnak ekkor már olyan nagy híre volt, hogy Petőfi Sándor és Tompa Mihály is felkeresik és szerepelnek a Kollégium Magyar Társaságában. A Kollégium fejlődése a XX. század első évtizedeiben szinte tüneményesnek mondható, ugy, hogy már csonka egyetemmé való átszervezéséről folynak komoly tárgyalások. Majd a világháború és az ország szétdarabolása megbontja a hatalmas Kollégium egységét, mely már négy fejlődő és virágzó tanintézetet egyesített magában. A négy intézetből csak a főgimnázium maradt meg, de ennek tanárai ma már (illami tanárok, az intézet ev. jellegét mái' csak a neve árulja el. Gömöry keresi a Kollégium hirtelen szétbomlásának mélyebben rejlő okait is és ezt a nemzetiségi kérdés elhanyagolásában, az ősi pártfogóságnak számban, tekintélyben való hanyatlásában és a racionális szellemű theológia hatásában véli megtalálni, mely utóbbi az ev. iskolák elszíntelenedését okozta. Mindenesetre érdekes problémák, amelyek tüzetesebb megvilágítást is érdemelnek. Felette becses, hogy a szerző az 1919 március hó 4-én tartott Kollégium Végrehajtó Bizottságának ülését részletesen tárgyalja, mert ezen ásta meg Stefanek Antal, a cseh-szlovák kormány tanügyi referense a nagymúltú ev. Kollégium sírját. A Kollégium egyes intézetei szétszakítása történetének Gömöry még néhány lapot szentel, hogy lássák, miként omlott össze Felsőmagyarország tudományos törekvéseinek egykor erős Akropolisa. Gömöry munkájának jegyzeteit a füzet végén találjuk (49—79. 1.). Már a jegyzetek terjedelme is mutatja, hogy itt nem egyszerű forrásutalásokkal állunk szemben, hanem ezekben nagyon értékes kiegészítő történelmi anyagot kapunk, amelyet a szerző egészen nyugodtan a szövegben is értékesíthetett volna. így kiemelendő Comeniusról szóló jegyzete, amelyben érdekesen világítja meg azt, hogy miért akadályozták meg Comenius meghívását Eperjesre. Becses a pietizmusról szóló jegyzet is, amelyben a Kollégiumnak antipietisztikus álláspontját világítja meg. Végül kiemelendő a Kossuth Lajosról, mint eperjesi diákról szóló jegyzete és a Kollégium szétrobbantását tartalmazó jegyzőkönyvnek az ismertetése. Gömöry érdemes munkát végzett, amikor a Kollégium négyszázéves múltját tömören, tárgyilagosan és sokszor eredeti felfogással megírta. A kis tanulmányt, melynek az ára csak két pengő, az ősi Kollégium barátai és egykori tanítványai okulással fogják forgatni és ez meggyőző erejével hitük megerősítésére fog szolgálni. A szerző, aki egyúttal kiadója is a műnek, megérdemli, hogy méltó elismerés mellett a kiadásai is megtérüljenek. A munka Horvay Sándor, az Eperjesi Ev. Koll. Diákszövetség főtitkára útján (Budapest, I., Lipótkörut 22. III.) rendelhető meg. Bruckner Győző dr.