Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Az ügyvédi díj megállapítása iránti eljárás jogi természete

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (58) 4. és 5. bekezdése szerint, vagy amiatt alapos, mert az ügyvéd megbízása igazolva nincs. Ennek a döntvénynek jelentősége abban áll, hogy a bíróság megállapíthatja az ügyvédi díjak mennyiségét, annélkül, hogy az ügyvédnek ahhoz való jogát eldöntené. Ámde a fentebb említett cél csak akkor valósulhat meg, ha úgy az ügyvéd, mint a megbízó ugyanazt éri el a díjmegállapítási eljárás útján, mint amit per útján is elérhet, t. i. a jogbizonyosságot. Az ő érdeküket csakis az ilyen eljárás elégítheti ki. Csupán az összegszerűség megállapítása végett aligha veszi igénybe a díjmegállapítási eljárást, viszont a fél, ha a költségjegyzék valamelyik tétele díjának megállapított összegét magasnak találja, nem igen teljesít, hanem megkísérli, hogy a behajtási perben a jogosság ellen védekezzék. A per tehát elkerülhetetlen. Azért azonban, hogy az összegszerűséget a per bíróságától különböző, más bíróság állapítsa meg, egy külön eljárást létesíteni felesleges lett volna, a per bírósága ebből a szempontból éppen olyan szakértelemmel bír, a megállapítást tehát éppen olyan megnyugvással megteheti, mint a díjmegállapítási eljárás bírósága. Egy ilyen becslési eljárás létesítése már csak azért sem lehetett a törvényhozó szándéka, mert azt sem az ügyvéd, sem a fél érdeke nem indokolja s az az államnak sem áll érdekében, mert a pert nem hárítja el. Vannak ugyan jogügyek, amelyekben a jogszolgáltatási functio a bíróság s egy más bíróság, vagy hatóság között megoszlik, mikor is az utóbbi előtti eljárás előfeltétele a polgári pernek, ámde a díjmegállapítási eljárás nem tartozik a Pp. 108. $ának 2. p. alatt említett megelőző eljárások közé s az ilyen megelőző eljárásokban különben is nem az összegszerűség kérdésében döntenek, hanem vagy csak a jogosság kérdésében (pld. 1871 :VIII. t. c. 68. §., 1907 :XIX. t. c. 82. §. stb.), vagy csak az öszszegszerűség mellett, ebben is (pld. 1928 :XLI. t. c. 12. §.). Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a 48. sz. döntvény álláspontja ellenkezik a Pp. elvi álláspontjával is, mely szerint az alap és mennyiség szerint elválasztható követeléseknél előbb az alap fennállását kell megállapítani és nem megfordítva, előbb az öszszegszerűséget s azután az alapot. (Pp. 391. és 568. §§.)1) s nehéz is elképzelni, hogy a bíróság az összegszerűséget helyesen állapíthassa meg, ha a díjhoz való jogosultságtól el kell tekinteni, hiszen az ellenszolgáltatás mértékére, az okozati összefüggés, a cselekvény szükséges, vagy célirányos volta stb., stb. is döntő befolyással van s csak ezek gondos mérlegelésével állapítható meg helyesen a díj összege. Innen van, hogy ha valamely követelés összegszerűségét a bíróság saját belátása alapján nem tudná megállapítani, szakértőket hallgat meg, ámde ezek véleményét szabadon mérlegeli, mert az összegszerűség megállapíthatása végett figyelemmel kell lenni a jogalapot keletkeztető összes konkrét tényekre is. Itt azonban a későbbi per bírósága ezt nem teheti meg, mert a díjmegállapítási eljárásban hozott végzés megállapítása, az összegszerűség kérdésében — a döntvény szerint — kötelező a később eljáró bíróságra. 1) V. ö. Olchváry Zoltán: Tételes szabályaink a gyakorlat tükrében. Debreceni Szemle. 1933 máre. szám. 89. 1. Talán azért, mert a díjmegállapítási eljárás mintegy a Pp. 130. §-a szerinti s nem mindenkor igénybe vehető megállapítási per pótlására hozatott be, vagy mert ennek az eljárásnak formai berendezése egyben másban különbözik a rendes peres eljárástól, a Ppé. 18. §-ának indokolása abban perenkívüli eljárást lát s bíróságunk gyakorlata is perenkívüli eljárásnak veszi azt, a 48. sz. döntvény pedig egyszerű becslési eljárásnak tekinti. Az osztrák 1895. augusztus 1. törvény V. artikulusában szabályozott eljárást, melyben t. i. az ügyvéd illetményeinek megállapítása történik, az osztrák perjogászok általában szintén perenkívüli eljárásnak veszik.2) Az én felfogásom, ennek az eljárásnak jogi természetére nézve, mint azt alább kifejtem, más, mégis azoknak a kérdéseknek szempontjából, melyek a díj megállapítási eljárással kapcsolatban, különösen a perfüggőséget, a jogvédelmet és a jogerőt illetően, felmerülhetnek, teljesen közömbös, hogy az eljárásban peres, vagy perenkívüli eljárást látunk-e. II. Jogi természetére nézve ugyanis a Ppé. 18. §-ának díjmegállapítási eljárása, ha talán formailag nem is, de lényegében peres eljárás, mert hiszen abban a per összes fogalmi elemei adva vannak s lényegesen döntő, hogy mint látni fogjuk a § 4. és 5. bekezdése eseteiben, a bíróság a díjköveteléshez való jog, tehát egy magánjog fenn, vagy fenn nem állása iránt is határoz. így Magyary') is az eljárást lényegében peres eljárásnak, egyszerűbb pernek mondja. A polgári per ugyanis a legszűkebb mégha iái o zás szerint, az az államhatósági eljárás, melyben egy, rendszerint magánjog, jogviszony, fennállásának, vagy fenn nem állásának, illetőleg kivételesen — t. i. az okirat valódiságának, vagy valótlanságának megállapítása iránti perben — egy tény valóságának, vagy valótlanságának megállapítása által adandó jogvédelmet kérnek.1) Ebből következik, hogy magánjognak stb. ily értelmű megállapítása iránti eljárás akkor is per, ha azt a törvény nem is nevezi peres eljárásnak s ha ;>zt nem is a bíróságtól, hanem más, államilag felhatalmazott orgánumtól kérik, továbbá, hogy magánjognak ily értelmű megállapítása iránt eljárás pernek nem tekinthető, ha evégből államilag fel nem hatalmazott személyeket keresnek meg. Ezért nem per a választott bírósági eljárás/') A per fogalmi elemei pedig a bíróság, a felek (az elnevezés felperes, alperes ebből a szempontból közömbös), a pertárgy s a jogvédelmi kérelem.6) Az a körülmény, hogy a díjmegállapítási eljárás nem keresettel tétetik folyamatba s hogy a bíróság s) így pld. Fürstl: Die österreichische Crvilprocessgie. setze Wien 1898. 964. s. k. 1. — Neumann: Kommentár zu den ZivUprocessgesetzen] Wien. 1914. I. k. 331. s. k. 1. ') Magyary: Magyar polgári perjog'. Budapest. 11. kiad. 214. 1. Tóth Károly: Polgári törvénykezési jog. 11. kiad. Debrecen 1923. 186. 1. a per alatt két ember vitatkozását érti a bíróság közbenjöttével, subjeetiv magánjog felett. Bár nézetem szerint a jogvita nem fogalmi elemi a pernek, e meghatározás szerint is a díjmegállapítási eljárás peres eljárás. ') L. Szerző: A polgári perrendtartás tankönyve. Budapest. 1917. 6. I s) így Magyary: i. m. 721). 1. Fabinyi: A választott bíráskodás.'Budapest. 1926. II. kiad. 168. 1. °) Szerző: i. Tankönyv. 3. &. k. 11.