Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Az ügyvédi díj megállapítása iránti eljárás jogi természete

Kilencedik évfolyam. 6. szám. Miskolc, 1933 június MISKOLCI JOGASZELET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV, JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia. Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár* egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3"50 pengő. Egyes szám ára í'— pengő. TARTALOM: Bacsó Jenő dr. debreceni egyetemi ny- r. tanár: Az ügyvédi díj megállapítása iránti eljárás jogi természete- — Haendel Vilmos dr. jogakad- ny. rkv. tanár: A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról. (Folytatás-) P. 397. §. I. 2- — Vas Pál dr.: Látogatás a miskoilci m. kir. állami Gyermekin1; nhelyen. — Sztolárik Ernő: Látogatás a miskolci Erzsébet-kór. ház bakteriológiai intézetében. — KÖNYVSZEMLE Bruckner Győző dr.: Gömörv János: Az eperjesi evKollégium rövid története. — JOGAKADÉMIA HÍREI — HÍREK. Az ügyvédi díj megállapítása iránti eljárás jogi természete Az ügyvéd és megbízója között az ügyvédi meghatalmazás folytán létrejött jogviszony természete hozza magával, hogy az ügyvédnek eljárásáért járó ellenszolgáltatás mértékére elsősorban a felek erre vonatkozó megállapodása szolgál irányadóul, melynek érvényességéhez okirat szükséges (Ü. Rtrs. 54. §.). Előzetes megállapodás hiányában pedig azt a bíróság állapítja meg. Ez utóbbi esetben az ügyvéd díjainak és kiadásainak megállapítása iránt vagy marasztalási, vagy — ami ugyan alig képzelhető — a Bp. 130. §-a alapján, ha annak feltételei fennforognak, megállapítási pert indíthat, vagy az 1912:LIV. t. c. (Ppé.) 18. §-a által szabályozott eljárást teheti folyamatba. A fél — t. i. a megbízó — viszont, az ügyvédet illető ellenszolgáltatás mértékének megállapítását vagy ami gyakorlatilag szintén alig képzelhető — a Pp. 130. §-a szerinti megállapítási perrel érheti el, feltéve, hogy ennek feltételei, különösen a megállapítási érdek, megvannak, vagy pedig a Ppé. 18. íjszerinti eljárást veheti igénybe. Minthogy ugyanis akkor, ha a fél hajlandó fizetni s csak az ügyvédi díj bírói megállapítását kívánja, a marasztalási per felesleges s minthogy a Pp. 130. §-a alapján indítható kereset attól van feltételezve, hogy a megállapítás a fél jogállapotának biztosítására szükségesnek mutatkozzék s így egy ilyen perre éppen azért ritkábban nyílnék alkalom, de meg a felekre nézve költségesebb is volna, a Ppé. 18. §-a — mintegy ennek a megállapítási pernek a pótlásául — egy egyszerűbb díjmegállapítási eljárást létesített, melyet úgy az ügyvéd, mint a megbízó igénybe vehet, anélkül, hogy itt az u. n. megállapítási érdek (tehát a jogvédelem szüksége) kimutatása megkívántatnék. I. Ezt az eljárást a Ppé. az ügyvéd és a fél, a megbízó érdekében létesítette és pedig egyrészt az ügyvéd szempontjából azért, mert ellentétben a korábbi joggal (1868 :LIV. t. c. 252. §., 1893 :XV1II. t. c. 108. §.) az ügyvéd díja és kiadása az ítéletben saját felével szemben nem állapíttatik meg, másrészt a fél (megbízó) szempontjából, mert ha hajlandó fizetni s csak a díjak és kiadások mértékének bírói megállapítását kívánja, felesleges volna pert indítani. Ennek a felfogásnak következménye azután, hogy bírósági gyakorlatunk a törvény rendelkezéseinek több olyan magyarázatot ad, mely aligha egyeztethető össze a törvényhozó szándékával. A Ppé. 18. §-ának megalkotásánál u. is az lehetett a cél, hogy úgy az ügyvéd, mint a megbízója egy kevésbé költséges eljárásban is elérhesse azt, amihez egyébként csak a költségesebb per útján juthatna el, t. i. azt, hogy bizonyos kétségbe nem vont, vagy kuny_ nyen, t. i. hosszadalmasabb bizonyítási eljárás nélkül kideríthető ügyvédi cselekmények és eljárások után jár-e egyáltalában s ha igen, mennyi ellenszolgáltatás. Tehát, hogy ne a behajtási perben, vagy az itt gyakorlatilag jelentőséggel különben is alig bíró megállapítási perben, hanem az utóbbit pótló eljárásban állapíttasség meg: 1. hogy van-e joga az ügyvédnek az említett cselekmények és eljárások után ellenszolgáltatást követelni s 2. ha igen, menynyit. Ez ki is tűnik a 18. §. 4. és 5. bekezdésének rendelkezéseiből. A cél tehát nyilvánvalóan az volt, hogy az ügyvéd és megbízója között a költségesebb és hosszadalmasabb per lehetőleg elkerültessék. Ez azonban a dolog természete szerint csak akkor valósul meg, ha a díjmegállapítási eljárás — a törvény által meghatározott körben ugyan azt a functiot teljesíti, mint a Pp. 130. §-a alapján indítható megállapítási per s ezért bármilyen legyen is ennek az eljárásnak a formai berendezése, enélkül a feltevés nélkül nem sok értelme volna, sőt a perjog számos alapvető elvével elleniébe jutna. Bírói gyakorlatunkban azonban, különösen a 48. sz. polg. döntvény folytán más irányú fejlődést vett a díjmegállapítási eljárás; úgyszólván egyszerű becslési eljárássá alakul, csakhogy az ilyen magyarázat mellett az eredeti cél, t. i. a perek elhárítása nem valósulhat meg. A Kúria 48. sz. polg. döntvénye ugyanis kimondja, hogy a Ppé. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, mikor a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra való igényét el nem ismeri, kivéve, ha a fél kifogása az említett §•