Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - A nemzetközi organizáció kialakulása

(49) MISKOLCI JOGASZÉLET 5 is, mert úgy gondolják, hogy a fennálló nemzetközi kormányzati rendszer nem elégséges az új államok rendbentartására. A megoldás azonban semmiesetre sem lehet az, hogy a független államegységeket szüntetjük meg (a belpolitikában ez az egyéneknek az államügyek vitelétől való kizárását jelenti), hanem egy megfelelő világkormányzat létesítéséhez szükséges módszereket kutatjuk és alkalmazzuk. Szükséges azonkívül, hogy az államok bizonyos fokú homogenitással is rendelkezzenek. A politikai tudomány gyakori megfigyelése, hogy az egyneműség bizonyos mértéke a jogrendszer kialakulásához múlhatatlanul szükséges. A nemzetek közötti érintkezésnek is bizonyos közös nevezőket kell felmutatni. Ha közös érdekek és színvonal hiányoznak, jogközösség sem állhat fenn. Ennek az elvnek általános felismerését látjuk már abban a felfogásban is, mely szerint a nemzetközi jog eleinte csak az európai államokra, a civilizált keresztény ,.népek családjának" tagjaira vonatkozott, de még ezek között sem volt szorosabb együttműködés elképzelhető, amíg az államok és nemzetek a homogenitás tekintetében nagy különbségeket mutattak. Ezek a feltételek alapvetőek. Igen kis'jelentőségű lenne ma a nemzetközi jog és gyakorlat, ha a világ csak kis számú és rendkívül eltérő jellegű államból állna. Valóban a nemzetközi jog és nemzetközi szervezet fejlődésében mutatkozó visszaesés mindig a független államok elnyomására, az államok számának csökkenésére vagy még inkább arra a körülményre vezethető vissza, hogy az államok felfogása és az általuk követett politika annyira különbözők egymástól, hogy köztük megegyezés és együttműködés szinte lehetetlen volt. Az alapvető követelmények között találunk kisebb jelentőségűeket is. melyek a nemzetközi jog és igazgatás fejlődésében mindazonáltal jelentős szerephez jutnak. Ezek az államok stabilitása, egyenlősége, területi fenségjoga és politikai jellege. Ha az államok emelkedése és bukása túlságosan gyors, tehát stabilitásuk bizonytalan, világos, hogy a köztük való érintkezés és a jogi és intézményes kapcsolatok kialakulása is nehéz. Uj államok többnyire a régieknél beállott változások alapján keletkeznek. Ha ez a változási processzus túl gyors, nehéz meehatározott időben annak a függetlenségnek és körülhatárolt létnek fokát megállapítani, melynek az ú. n. állam örvend. A sok apály és dagály, a világ politikai térképében való túlságosan gyors változások csak kevéssé mozdítják el egy megalapozott nemzetközi rend kialakulását. A nagy forradalmi zavarok mindig nemzetközi khaoszt teremtenek. Rendkívül fontos továbbá, hogy az államok képesek legyenek ügyeiket saját maguk ellátni. Hogy ezt tehessék, kívánatos a köztük való egyenlőség, melv lehetetlenné teszi egyes államok uralmát más államok szabad elhatározása felett. Ha a gyeneébb szomszédok diszkrecionális jogai hatalmasabb birodalmak ellenőrzése alatt állanak, előbbiek a nemzetközi jog fejlődéséhez vajmi kevéssel járulhatnak hozzá. Ily állapot egészségtelen voltának felismerése vezetett az államok egyenlőségének doktrínájához, melynek lénvege, hogy az államok között, függetlenül területüktől, lakosságuk számától, anyagi forrásaik mérvétől és hatalmuk nagyságától, a nemzetközi jogot illetően különbség nem tehető. Kisebb államoknak a nagyobbhoz hasonlóan meglegyen a jogi lehetőségük is saját életük folytatására és arra, hogy a nemzetközi közösség hatalmasabb tagjai nemzeti jogaikat tiszteletben tartsák. Ez az egyenlőség fizikai értelemben természetesen nem lényeges kelléke a nemzetközi organizáció kialakulásának. (Napjainkban is számtalan példát látunk arra, hogy az állam területe, lakossága, természeti forrásai és gazdagsága egy nemzet jelentősége és hatalma fokának és minőségének a nemzetközi ügyekben való megállapításánál csak keveset számítanak.) De olyan értelemben vett egyenlőség, mely gazdasági, kulturális és politikai tényezőkből tevődik össze, mindenesetre kívánatos. Amennyiben a túlsúlyban lévő hatalmak helyet adnak egyéb független nemzeti államoknak, a nemzeteknek egy jobban kiegyensúlyozott közössége fog kialakulni. Hogy egy nemzetnek bizonyos terület felett kell rendelkezni ahhoz, hogy államnak tekintessék, általában elfogadott elv. Lehetséges, hogy nomád vagy területenkívüli, quasi állami lét is hozzátehet valamit a nemzetközi jog fejlődéséhez és a nemzetközi közigazgatási szervek létesítéséhez. Mindazonáltal a történelem folyamán mégis azt látjuk, hogy az államok vagy népek területi alap nélkül nem tudnak a nemzetközi élet kialakulásához lényegesen hozzájárulni vagy a nemzetközi életben helyüket tartósan megőrizni. Megfosztani egy államot területi alapjától annyit jelent, mint megfosztani lététől. A modern nemzetközi jog és diplomácia ép a területi államok rendszerének eredményei, ellentétben a személyes joghatóság korábbi rendszerével. Végül ahhoz, hogy a nemzetközi jog és gyakorlat teljes kifejlődéshez jusson, az á!lamoknav poHti* kai jellegüeknek is kell lenniök. Ez annyit jelent, hogy cselekvéseik és célkitűzéseik általánosak és mindent átfogóak legyenek és nem kizárólag vallási, tudományos, ipari, esztétikai stb. jellegűek. Nem valószínű, hogy a tisztán egyes szempontokra beállított népcsoportok államoknak tekintendők. Amennyiben az államoknak csak különleges érdekeik vannak, más államokkal való kapcsolataik sokkal nehezebbek, amennyiben megeshetik, hogy az utóbbiak hasonlóan különleges érdeküek. Ily módon nem kell sok ahhoz, hogy ily államok között közvetlen érdekellen, tétek álljanak fenn. (Mily közös érdeke lehet például egy proletár államnak a kapitalista állammal?) A nemzetek közösségének csupán különleges érdekű tagjai csak kevéssel járulhatnak a nemzetközi joghoz saját érdekeiken kívül. (Mennyiben járult például Svájc 'a tengeri jog kialakulásához?) Ezeken kívül még más, külső történelmi feltételek is szükségesek a nemzetközi kapcsolatok és kormányzás szervezetének kialakulásához. így szükséges a létező államok között bizonyos fokú kapcsolat. Továbbá a nemzetközi vonatkozások bizonyos tudományának kell kifejlődnie, hogy a meglévő állapotokat (feltételeket) magyarázza és új törvényhozói és politikai intézmények kidolgozásához hozzájáruljon. Ha két állam között érintkezés nem áll fönn, gazdasági, politikai és jogi kapcsolatokban sem lehetnek. A nemzeti elszigeteltség paralizálja a nemzetközi fejlődést. Amily arányban az érintkezés eszközei — kereskedelmi, személyes, tudományos stb. — növekednek a nemzetek között, a kapcsolat, amelyen az egész szervezet is alapszik, mennyiségben és összességben szintén emelkedik. Minél inkább felbukkannak a szükségletek, anná] könnyebb a helyzet egy nem-