Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - A nemzetközi organizáció kialakulása

4 MISKOLCI JOGÁSZŐLBT zetek között különféle intézmények keletkeztek, me- | lyek számos formával rendelkeznek és tevékenységük folyamán bizonyos szabályszerűségeket követnek a nemzetközi jog szabályainak végrehajtása, igazgatása, módosítása és a nemzetközi élet szabályozása céljából, mely e szabályok és a jogegyenlőség elvei után igazodik, ez intézmények struktúrája, működésük és eljárásuk módja megérdemli a gondos vizsgálatot és tanulmányt. Az állami kormányzatnál régtől fogva szokásos törvényhozói, végrehajtói és bírói szervekről és funk.. ciókról beszélni. E megjelölések annyira elfogadottak, hogy az államközi kormányzati intézmények fejlődésének tárgyalásánál is felhasználhatók. Ez a vizsgálat azonban különböző okoknál fogva e területen oly éles megkülönböztetéseket nem tud felmutatni, mint az állami kormányzat terén. Amelletl a nemzetközi intézmények gyakran (gyakrabban, mint a nemzeti kormányzati szervek) egy szervben két vagy több funkciót is egyesítenek. A nemzetközi organizációs rendszer mindenekelőtt bírói funkciókat ellátó orgánumokká l rendelkezik. Ezek a nemzetközi kormányzat történetében igen korán jelentkeztek. Feladatuk a nemzeti érdekek öszszeütközése esetén az egyenlőségnek felismert és elfogadott jogszabályait és elveit alkalmazni. Az így alkalmazott jogszabályok a nemzetközi jog és igazság szabályai, melyek többé-kevésbbé incidentaliter fejlesztik a nemzetközi életet. A Bíróság feladata elsősorban megtalálni és alkalmazni az adott esetre vonatkozó jogot. Majd többé-kevésbbé a jog formai szabályain változtatni aszerint, amint az adott esettel analóg körülmények mérlegelése megkívánja. Amennyiben ezt teszi, a Bíróság hozzáad a fennálló joghoz azáltal, hogy magyarázza szabályait és körülírja alkalmazásait adott új körülmények esetén. Végül a Bíróság koronkint közigazgatási minőségben is cselekszik és az ítéletek végrehajtására vonatkozólag rendeleteket ad ki. Léteznek azonkívül bizonyos nemzetközi végrehajtó és közigazgatási (adminisztratív) szervek, melyek a fennálló nemzetközi jog alapján működnek és hozzájárulnak a nemzetközi érintkezés fenntartásához, a nemzetek közösségének tagjai javára. Ezek kisebb jelentőségben ugyan és csupán közigazgató munkásságukból folyóan, maguk is folytatnak bírói jellegű tevékenységet, sőt körülhatárolt diszkrecionális joguknál fogva törvényhozói minőségben koronkint jogszabályokat is alkotnak. Működésük talán kisebb jelentőségű, mint a bírói forumoké, mégis a nemzetközi életnek sokszor ugyan prózai és mindennapi, de mindenesetre rendkívül hasznos mechanizmusát látják el. Miként ezek az adminisztratív szervek csak a bírói forumok után jelentek meg, így a nemzetközi evolúció jóval előrehaladottabb fokaként bizonyos nemzetközi törvényhozói szervek is mutatkoztak. E törvényhozó szervek feladata a fennálló nemzetközi jog kodifikálása, revíziója és módosítása és új jog létesítése. Ez a régebbi korszakokban a szerződéskötési eljárásból adódott, míg később mindinkább magát a tiszta törvényhozói működést közelítette meg. A nemzetek jogát, amely, mint láttuk, elsősorban a bíróságok által nyert alkalmazást, melyek nemzetközi esetekkel foglalkoznak, később a nemzetközi adminisztrációs szervek által alkalmaztatott, itt a nemzetközi egyezmények vették revízió alá és újították meg, vagy az egymással kötött szerződések vagy általános jogszabályok formájában, amelyeket mint a törvényhozó jog megnyilatkozásait fogadták el. így a nemzetköziség területén a politikai organizáció és tevékenység ugyanazon megnyilvánulásai találjuk, mint az önkormányzati és állami életben. Ahhoz azonban, hogy nemzetközi szervezetek létrejöjjenek és fejlődjenek, különböző feltételek jelenlétére van szükség. Bizonyos körülmények határozottan előmozdítják, mások hátráltatják a fejlődést. Bizonyos feltételek hiánya esetén nem alakulhat ki egy jogi rendszer, még kevésbbé jöhet abban létre nemzetközi érintkezés és épülhet fel azon nemzetközi organizáció. Viszont különböző feltételek fennforgása esetén a nemzetközi élet rendkívül gazdaggá és intenzívvé válik, vele a jogrendszer és a nemzetközi szervezetek is. Ezek között vannak oly feltételek, melyeknek jelenléte a nemzetközi szervezet létrejöttéhez és fejlődéséhez feltétlenül megkívántatik. Mindenekelőtt szükséges független államok, nemzetek vagy nemzeti államok létezése, melyek nélkül sem nemzetközi jogról, sem nemzetközi érintkezésről, így nemzetközi organizációról sem beszélhetünk. Két nemzet már létrehoz ugyan nemzetközi kapcsolatokat és vonatkozásokat, de kívánatos a nemzeti egységeknek nagyobb számban való jelenléte, ami a természettudományok analógiájára a nemzetközi jog fejlődését is csak előnyösen mozdíthatja elő. Nagyszámú államok jelenléte kiegyenlíti azt a nagy egyenlőtlenséget is, ami a nagy és kis államok között fennáll. A nemzetközi kooperáció nagy akadálya, hogy a nagy államok azt hiszik, hogy egyéni, úgynevezett szabadkéz politikájukkal többet nyerhetnek és ha nem kötik meg magukat egy nemzetközi federációba való bekapcsolódással, mely bizonyos ellenőrzés alá helyezné őket. A kis államok viszont, melyek pedig tulajdonképpen éppen gyöngeségük tudatában ösztönösen keresik a szövetségeket és az együttműködést, attól tartanak, hogy a nemzetközi organizációban való résztvételük csak jogcímet ad a nagy államoknak a kicsinyek függetlenségének megszűntetésére. Továbbá a nagy államok attól is tartanak, hogy a nemzetközi organizációban való résztvétel számukra túl nagy anyagi áldozatokkal jár. De az államoknak nagy száma és a nagy ellentéteknek ily módon való kiegyenlítődése a nehézségek elhárításához hozzájárulna. Bizonyos az is, hogy kis, különösen mesterkélt államok nagyszámban való létezése a nemzetközi együttműködést körülményessé és nehézkessé tenné. De az is kétségtelen, hogy ez elsősorban azoknak érvelése, akik azt hiszik, hogy egyedül a nagy államok képesek azt hatalmi túlsúlyukkal előmozdítani és azért a régi diplomáciához, mint a nemzetközi problémák megoldásának egyetlen eszközéhez görcsösen ragaszkodnak. Nehezen akarják belátni, hogy a diplomácia helyett már új módszereket és új intézményeket (bírói, törvényhozói stb.) kell alkalmazni. De talán nem járunk messze a valóságtól, ha megállapítjuk, hogy ügyes diplomáciai mesterkedéseikkel, a zavarosban való halászással többet remélnek elérni. Ez annál kevésbbé sikerülhet nekik, minél nagyobb az államok száma, miután ezek inkább a törvény és jog szerinti megoldásokat sürgetik. (Hasonló ehhez a belpolitikában a demokráciától, tehát minél nagyobb számú népi elemeknek a közügyek vezetésében való részeltetésétől való félelem.) De ellene vannak azért