Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - Árúuzsora

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET 146) fel. Az üdvözlésre Concha Győző köszönőiratot küldött s ebben a következőket írta: — „Tudományos munkálkodásom vezérgondolata volt, az egy tudomány körben dolgozó munkásokkal a szellemi érintkezést ápolni, az élet színpadáról letűntek munkájának végeredményét nyilvántartani, K köz javává tenni, helyeslőleg vagy tagadólag gondolatvilágunk egészébe beilleszteni. Abból indultam ki, hogy erőteljes magyar tudomány sem lehet, amíg a saját termelésünk előzményeit, jelen összefüggéseit nem tudjuk teljes világítással a köztudatba állítani. Alkotmány és közigazgatási elméletemben azért fektettem erre fősúlyt, nagyobbat, mint a nyomasztó, nagy külföldi irodalomnak nálunk szokásos előtérbe helyezésére. — Ezek a vezérgondolataim tették reám oly értékessé az Eperjesi (miskolci) Jogakadémia kegyes megemlékezését 80. születésnapomról. Az Eperjesi Collégium századok óta munkaszünetelést nem ismerő műhelye volt a magyar tudománynak, amit ősi heIjéröl nemzeti tragédiánkkal kacsolatos elüzetése dacára mostani állomásáni folytatott működése oly meghatóan bizonyít". Kegyelettel vesszük elő s helyezzük őrizetbe, most, amikor Concha Győző, a nagy professzor, az élők sorából elköltözött, ezeket a sorokat. A szava elhalt, a világítótorony biztató fénye örökre kialudt, de munkájának végeredményét a nemzet emlékezete örökké nyilván fogja tartani. Zsedényi Béla dr. Árúuzsora A kötelmi jogviszonynak — kivált a hitelkorszak óta — legmélyebb és legszilárdabb alapja az adós ígéretébe vetett bizalom, amely egyaránt nyugszik etikai és szociális tényezőkön; azonkívül mindenkinek saját érdeke is, hogy az életben szavahihető hírben álljon, különben a jövőben hitelre nem számíthat.1) Azonban a szerződési hűség húrját sem lehet a végletekig feszíteni, mert az súlyos és helyre nem hozható gazdasági visszaélésekre vezethet, amikor is az egyik fél megbotránkoztató nyeresége, a másiknak gazdasági katasztrófája következik be. Ezt sem az erkölcs, sem a jogrend nem tűrheti, de miután egyik sem képes arra, hogy gazdasági konszolidációt biztosítson, sem arra, hogy a .gazdasági kilengéseket megakadályozza, kénytelenek saját gyengeségük kon_ zekvenciáit levonni és hóna alá nyúlni annak a szerencsétlen adósnak, aki önhibáján kívül egyénileg szerencsétlen helyzetbe jutott, vagy egy általános gazdasági desoláltság áldozata lett. Természetesen ez csak kivételes eset lehet, mert a jogrend távolról sem arra való, hogy az ostoba embereket abszolút védelemben részesítse az okosabbakkal szemben, tehát nem lehet minden felnőtt embert egyszerűen a jogrend gyámsága alá helyezni.2) Normális viszonyok között kiinduló pont a szerződési szabadság mellett az ügyletkötő felek közötti személyi és tárgyi paritás, amit természetesen nem lehet szószerint venni, csupán egészen nagy vonásokban. A pénz, mint értékmérő, aránylag3) legalkalma') Endemann: Lahrbueh de.s Bürgerlichen Rechts. Berlin, 1900—1902. 58(9. 1., 2) Endemann: Id. m. 691. old., 10. j/.. ') Bár a háború alatti és utálni években ez a szerepe tökélieitesen csődöt mondott és jóformán minden áru alkalmasabb voflit értékmiéréf»re, mint a pémiz. sabb eszköz ennek a paritásnak a biztosítására, de az 100%-ig soha meg nem valósítható már csak azért sem, mert maga az értékelés is az egyes embereknél más és más a szükséglet mérve, sürgőssége, egyéni tetszés és ízlés, stb. szerint, amelyek mind a kereslet és kínálat főtényezői mellett, mint mellék, - de el nem hanyagolható tényezők szerepelnek.4) Bizonyos eltérés, sőt bizonyos aránytalanság a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt egyszerűen elkerülhetetlen és tiszta képtelenség volna, hogy a jogrend minden egyes ilyen esetben nivellálólag beavatkozzék. Ennek szükségessége csak akkor merül fel, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanság annyira feltűnő, szembeszökő, hogy önként felmerül a gyanú: itt valami nincs rendben, normális emberek normális viszonyok közt ily esztelen ügyleteket nem köthetnek"'), mert rendes ember nem hagyja magát így kihasználni, kiuzsorázni. Fodor még azt tanítja' ), hogy a feléntúli sérelem annyira sérti a szerződési szabadságot, hogy bírói gyakorlatunk teljesen elejtette, úgy, hogy ez a római jogintézmény a „besorvadás" stádiumában van; ez a tiszta gazdasági liberalizmus álláspontja, mely a háború alatt és után erősen eltolódott és a gazdaságilag gyengébb fél védelme nyomult előtérbe7). Az uzsorás ügylet évezredes múltra tekinthet vissza, melynek fejlődésében négy fokozatot lehel megkülönböztetni: 1. kamatuzsora, 2. általában hiteluzsora, 3. áruuzsora és 4. kizsákmányolás bármely kötelmi ügyletnél. Az uzsora általában feltűnő aránytalanságot jelent a gazdasági életben előforduló bármely szolgáltatás és ellenszolgáltatás között (objectiv kritérium), ha az olyként áll elő, hogy az egyik fél a másiknak tapasztalatlanságát, könnyelműségét, függő vagy megszorult helyzetét vagy a nála elfoglalt bizalmi lását kihasználja, kiuzsorázza (subjectiv kritérium). Egyik válfaja az áruuzsora. Normális gazdasági viszonyok között áruuzsora kifejlődni nem tud, mert az áruk beszerzése nem ütközik nehézségbe s így azoknak ára a szabadverseny szabad megnyilvánulása folytán a kereslet és kínálat mindenkori viszonya alapján törvényszerű biztossággal alakul ki. Ez a magyarázata annak, hogy a múlt század közepén a kulturállamok még a kamatuzsorát is elejtették, igaz viszont, hogy a század vége felé kénytelenek voltak annak törvényes szabályozására újból visszatérni. Mikor azonban a gazdasági életet valami nagy rázkódtatás éri, pl. háború, forradalom, több évi rossz termés, országos járványok, stb., amely gazdasági katasztrófák elsősorban a termelés desolutióját 4) Innen van, hogy nié\g a leigtombolóbb háborús időkben eem volt árfixirozás, csalt ármaximálás. e) Az ilyem kirívó esteitek orvoslását a jogrendszerek már régóta megkísérelték; a Code 1674., 1683. §-a megengedi az eladónak, hogy 7/, „-ed; részt meghaladó eltérés esetén, — a poxosz Alig. Landr. 364. §-a pedig a vevőnek;, hogy feléntúli sérelem esetén utólag megtámadhassa az üigyfelet. Az O. P. Tvík. 934. §-a már imindkélt félnek nyújtja ezt a védelmet. •) Todoir: Miagyair Magánjog III. (k. 243. old. ') A felén túli sérelem és a kizsákmányolás egy-ugyanazon törzsiből ( arányit alanság a szolgáltatás és ellemsarjJgáJtatiáJS között) szarmazmak, cisak míg az előbbi tisztén objectiv alapom áll, addig ap utóbbinak subjectiv kritériumán, is vannak. Igaz, hogy a (modern jogok a feléntúli sérelem kifogásét a kereskedelmi ügyletek körében kilátják, de mélr például a csehszlovák törvény (867—869. §.) csak abban dts esetben, ha a vevő részéről is kereskedelmi ügylet forog fenn.