Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - Concha Győző, 1846-1933

Kilencedik évfolyam. 5. szám. Miskolc, 1933 május MISKOLCI JOGASZELET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV, JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3-50 pengő. Egyes szám ára J' — pengő. TARTALOM: Zsedényi Béla dr. jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanún-: Oímcha (Ivo/d, 1846—19.13. — Dezső Gyula dr. keeskenréti jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár: Áruuzsora. — Drucker György dr.: A nemzetköz! organizáció kialakulása. — Haendel Vilmos dr. jogakadémiai ny. rkv. tanár: A moratóriumról általában és a7 egyéni moratóriumról. (Pp. 397. §. 1. -.) — Czakó István dr.: A Magyar Jogászegylet reviziiós ankétje. — KÖNYV SZEMLE: Zsedényi Béla dr.: Bereiy. Sándor dr.: A tökéletes választójog. — Szontagh Vilmos dr.: A háztulajdoi. adókodexe. Szerloeazbeute: Dr. Kálmán Ödön ügyvéd. — JOGAKADÉMIA HÍREI. Concha Győző 1846-1933. Több mint félszázadnyi időn keresztül hirdette az egyetemi katedráról a politika tudományát és e tudomány igazságait. Hirdette, mert hitt bennük és hirdethette, mert a tan, amely magyar földön és magyar nyelven az ő eszméiben és az ő nyelvén kristályosodolt ki, olyan fennkölt, nemes és tiszta volt, mint az evangélium. Két teljes generáció nőtt fel a szárnyai alatt és lépett ki a magyar közélet porondjára. Két teljes ge. neráció, amelynek politikai magistere volt, de vezére vagy vezetője sohasem. Visszautasított minden meghívást, amely a fórum lázas és izzó légkörébe csalogatta. Megmaradt mindenkor az elméletek hűvös kulisszái mögött és magas, tiszta elefántcsonttornyába zárkózottan figyelte, kutatta és boncolgatta a nemzet önirányzó életét és minden emberi megmozdulásban az örök emberit. De élesztője és táplálója maradt még így is minden szavával annak a nemzeti géniusznak, amely az ő tana szerint, az emberre jónak, hasznosnak, szépnek képzetéből alakul. Világnézete a nemes humanizmus talajában gyökerezett, a tiszta erkölcs útjain nyerte minden táplálékát és ilykép a legteljesebb harmóniába tudta egybeolvasztani magában kora uralkodó eszméinek, a konzervativizmusnak és a liberálizmusnak elveit. De természetesen annak a konzervativizmusnak az elvét, amely az emberi élet egészéből, annak rendjéből indulva ki, hirdeti, hogy az emberi eszme köz nélkül, az egyéni erők rendezett kapcsolata nélkül meg nem valósítható és ezért helyezi az egésznek rendjét az egyéni törekvések és mindenek felé. És természetesen annak a liberálizmusnak az elvét, amely az egyénből indulva ki, a javaknak az egyének közötti egyenlőbb felosztását tűzi ki célul, ezért követeli tehát a köz rendjének megváltoztatását, amely azonban szerinte erkölcsileg csak akkor áll magasabban, ,,ha annak maguk a felsőbbrendűek a zászlóvivői, mert ekkor önérdekük ellen cselekszenek, mert ekkor nem az érdek, hanem a szeretet a rugója cselekvésöknek." Ez a konzervativizmus és ez a liberálizmus olvadnak egymásba s nyújtanak egymásnak békejobbot a conchai világnézetben: „A köznek, vagyis az egész emberiségnek szempontjából ez irányok egymást kiegészítve foglalják magukban a köz életcélját, külön-külön véve annak csak darabjai, de egyik ép oly becses, mint a másik, úgy a belső emberi méltóság, a szabadság, mint a külső siker szempontjából." így volt ő, Concha Győző, a nagy tudós, a nagy professzor, konzervatív, de egyben liberális is és mind a két nemes elv apostola. Az egymással széniben áL1' politikai elvek e nagy kiegyezésének a magvait azonban csak azokban a lelkekben tudta termékeny talajra hinteni, akik a politika és az erkölcs kapcsolatait is az ő szemüvegén keresztül nézték. Akik azt tartották, vallották, hogy a politika az erkölcstannak egyik ága csupán, amely az erkölcs elveit a nemzetek önirányzó életére alkalmazza. Magasan állott ez az elv már az első generáció fölözönlésének idejében is, túlságosan magasan ahhoz, hogy ne csak tiszteletet, de követést is parancsoljon. De még magasabbban, szinte irreális magasságban állott akkor, amikor a második generáció jelentkezett. Az ő konzervativizmusának és az ő liberálizmusának tisztultabb, magasztos elvei itt már olyan új és durvább hajtóerők romboló kereszttüzébe kerültek, amelyek közt a jogbölcselet és a politika elméleteinek finomelméjü és nemes ötvösmestere az ,.előkelő idegen" szerepére szorult. így ezért történt talán, hogy Concha Győző megmaradt mindvégig, mindaddig, amíg a nemzet pantheonjába költözött, eredeti őrhelyén és tartotta, vitte előre a vállain, mint első a legelsők között, a magyar tudományt. Világítótorony volt és útmutató volt. De fényjelei csak azokhoz érkeztek el, akik a bölcselet s az eszmék hieroglifái között kiismerték magukat s útjelzése csak a tudomány csendes, nyugodt öblébe mutatott. „Equitibus cuno!" — mondhatta volna el magáról. De az, aki e nyugodt, csendes öböl felé evezett, jelzéseire, útmutatására, biztatására, bátorítására jogosan számíthatott s benne sohasem csalatkozott. Jogakadémiánk, amelyhez mindenkor az őszinte barátság kötelékei fűzték, üdvözlő iratával az agg tudóst utoljára 80. születésnapja alkalmával kereste