Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 4. szám - Miskolcz lakossága 1930-ban. 2. r.

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (38) A házasok arányszáma az össznépességben határozottan javúlt. 100 lakos közül 1920-ban még csak 37. 3, 1930-ban 39. 5 volt házas családi állapotú. Országos átlagban a javulás még nagyobb (40. 5%-ról 43. 0%-ra) s ennél is kedvezőbb az összes thj. városokban a hányados javulása. (38. 7%—41. 8%. ) Ez azonban önmagában mit sem jelent. A 15 éven aluli népesség a házasok aránya szempontjából ugyanis holt teher, amit a nevezőből nyilván eliminálni kell. Tehát a nőtlenek közül le kell számítanunk a 15 éven aluliakat s így kell megállapítanunk: miként alakúit a múlthoz képest a különböző családi állapotúak aránya Miskolczon és a többi vidéki központban. 4) Az ezirányú számítások eredménye a családi álla¬

pontban beálló változásokat már nem mutatja annyira kedvezőeknek, mint ahogy az össznépesség tagozódásában beállott számszerű változások alapján gondolnók. Volt száz 15 éven felüli lakos közül"') Miskolczon a házasok aránya határozottan alacsonyabb, mint a vidéki városok átlagában. A tendencia azonban — ha húsz év távlatával mérünk — Miskolczon jobb. Ujabban a többi vidéki városiban egy árnyalattal kedvezőbben alakulnak ezen arányok. Budapesthez képest a házas családi állapotuak képviselete Miskolczon csak egy árnyalattal kedvezőbb s hozzá még a fejlődés irányzata mindkét intervallum alatt Budapesten kedvezőbbnek is látszik. Hogy az össznépességhez való viszonyítás milyen félszeg eredményekhez vezet, azt a házas családi állapotuaknak a fenti két módszer útján való észlelése eléggé bizonyítja. Ebből látható ugyanis, hogy - az össznépességet nézve - a házasok aránya mindenütt kifejezetten növekszik, holott országos átlagban a helyesebb (15 éven felüliekhez való) viszonyítás a házas családi állapotúak arányának érzékeny visszaesését igazolja húsz év leforgása alatt. Budapesten ugyan — bi 4) A vizsgálat — ismételjük — még így is nyers, mert hiszen a 15—19 éves férfiak jóformán szintén holt teherként számítnak; ámde a nem- és korszerinti kombináció hiányában nem sikerülhet ezidőszerint a hiba kiküszöbölése; csak az egyes korcsoportok (20—24, 25—29, 30—39 stb. ) nemenként való külön vizsgálata, adhat feleletet e kérdésre: kedvező-é s szaporodott-é a múlthoz képest a nősek s férjesek aránya, vagy sem? 5) A házasoknak az össznépességhez viszonyított aránya zárjelben kimutatva. zonyára nem függetlenül a kisebb csoportokon belül beállott eltolódásoktól s a katonai létszám apasztásának tényétől — a tisztább módszer is a házasok térnyerését mutatja, de távolról sem olyan mértékben, mint ahogy a nyers hányadosok mutatják. Miskolczon kb. ugyanannyi a nős-férjes, mint húsz évvel ezelőtt, holott az össznépességhez viszonyított hányados a házasok intenzív előretörését sejtetné. Mindez csak annak a bizonyítéka, hogy az egész látszólagos nagy javulás — talán Budapest kivételével — a népesség koreloszlásában beállott gyökeres változás függvénye. Ha meggondoljuk azt, hogy az 1920-as évek elején jó három esztendőn át a házasságkötések száma mennyire megduzzadt s hogy azóta sem szállott a normális alá s ha számba vesszük azt, hogy a háború okán elmaradt és felbomlott házasságok a családalapításra mennyi indítékot nyújtottak s ha azt is figyelembe vesszük, hogy az általános hadkötelezettségnek a családalapítást gátló formáján mennyi lazítás történt s végül, hogy a produktív korúak között a családosok nagyobb hányadát mutató idősebb réteg (30-59 évesek) a 15-29 évesekhez mérten — kivált a városokban s így Miskolczon is6, — számbelileg mennyire megerösödött: akkor a házasok arányának voltaképpen elenyésző és a régi békés színvonalon csak a fővárosban és |Miskolczon túlmenő emelkedésével egyáltalában nem lehetünk megelégedve. Ha a 20-24 éves korú férfiak közt a katonai létszám legénységi állományát úgy 1910-ben, mint 1930-ban leszámíthatnók. bizonnyal kiderülne, hogy Miskolczon a házas családi állapotúak csakúgy kevesebben vannak a régi békés időkhöz viszonyítva, mint a többi vidéki thj. városban. A házasok és nötlen-hajadonok arányszámáról egészen tiszta képet — ismételjük — csak akkor kapunk, ha majd 5—5 évjáratot magukba foglaló kisebb korcsoportonként is ismeretes lesz a különböző családi állapotúak száma. Az azonban minden további latolgatás nélkül is felismerhető. hogy az elváltak arányszáma felszökött. Miskolczon még egy árnyalattal inkább, mint a többi vidéki thj. városban. Az özvegyek aránya a háborús évtized alatt Miskolczon emelkedett legkevésbbé. Összefüggésben van ez azzal, hogy a háborúban szenvedett véres veszteségek aránya Miskolczon az átlagosnál jóval alacsonyabb volt. Hogy viszont legújabban arányuk itt kevésbbé apadt, az kapcsolatba hozható azzal, hogy Miskolczon az özvegyek jelentős arányait mutató öregek járulékos térfoglalása erősebb, mint a többi vidéki thj. városban, de talán azzal is, hogy a helyesen megállapított halandósági hányados Miskolczon kevésbbé javúlt. mint általában egyebütt. 7) A szomszédos községek beolvasztása a családi állapot szerinti elosztást előnyösen módosítaná. Volt ugyanin a 15 éven felüliek közül Diósgyőr és Hejöcsaba Nagy-Miskolczon (Miskolcz) egyesített népességében házas 60. 2 53. 9 (51. 4) nőtlen-hajadon 30. 9 35. 9 (37. 8) özvegy 8. 3 9. 0 (9. 4) elvált 0. 6 1. 3 ( 1. 5) 6) 100 produktív korú közül Miskolczon 30—59 éves korban állott 1910-ben 49, 1930-ban 54; Budapesten a megfelelö százalékok 49 (1910), illetve 59 (1930). ') V. ö. Szerző: Miskolcz, halálozási hányadának átértékelése. Miskolci Jogászélet Könyvtára 52. sz, 1929 22. és 23. I,