Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 4. szám - Miskolcz lakossága 1930-ban. 2. r.

(3?) MISKOLCI JOGASZÉLET 9 • A táblázatnak egyes közelebbi kifejtésre kívánkozó, de éppen a kömbínátív adatok híjján mellőzendő tárgyalását az említett, később megjelenendő munka számára tartjuk fenn. Hogy a fennti jelenség nem szorítkozik csupán Miskolczra, azt a következő adatok igazolják: 100 lakos közül volt 15 15—39 40—59 60 éven aluli — éves éven felüli Miskolezon 1910 31.4 45.6 17.1 5.9 1920 26.8 48.3 18.0 6.8 1930 23.0 47.0 21.3 8.7 A többi vidéki thj. városban 1910 33.1 40.8 18.2 7.9 1920 28.0 43.9 19.1 8.8 1930 24.4 45.1 21.0 9.5 1 luciapesten 1910 23.3 53.0 18.3 5.4 1920 20.6 50.9 21.7 6.7 1930 15.5 50.8 24.9 8.8 A vidéki városok átlagban ugyan valamivel kedvezőbb tendenciát mutatnak, mint Miskolcz, amennyiben a produktivok fiatalabb tagozata még erősbbödésl is mutat s az öregek térnyerése sem olyan feltűnő, noha a gyermek-létszám gyérülése 20 év távlatában legalább oly érős, mint Miskolezon. Budapesthez képest azonban még mindég kedvezőbb Miskolcz helyzete. Budapesten a fiatal hajtás részesedése szinte katasztrofálisan viszszaesett s hozzá éppen az utolsó évtizedben; 20 évre visszatekintve a produktív korúak munkaerősebb esn_ portja is kedvezőtlenebbül alakúit, mint Miskolezon. ahol egyébként az öregek térfoglalása is gyengébb egy árnyalattal, mint a fővárosban. Miskolcznak kortagozódását az elővárosokkal való egyesítés érezhetően javítaná. Diósgyőr és Hejőcsaba egyesített népességében, valamint Nagy-Miskolezon a négy falcsoport részesedése a következő volna: (az 1920-as eredmények zárjelben) 100 lakos közül oldalt jelzett korú volt Diósgyőr és Hejöcsaba Nagy-Miskolczon egyesített népességében 15 éven aluli 30.0 ( 35.4 ) 25.2 ( 29.4) 15—39 éves 43.4 (41.5) 45.9 (46.3) 40—59 éves 20.0 (18.0) 20.9 (18.0) 60 é. f. 6.6 ( 5.1) 8.0 ( 6.3) Nagy-Miskolcz népessége kormegoszlás tekintetében a többj vidéki város átlagánál határozottan kedvezőbb képet nyújtana. Nagyobb tartalékok, WóVebb utánpótlás, lassabb elöregedés és erősebb propagntív képesség jellemezné a jövő MikoTczát, bár a dekadencia jelei e nagyobb egységben is félreistaerhetetlenek. A kormegoszlás változása természetesen a keresők és eltartottak arányszámának a módosulását is eredményezi, habár persze itt még — a foglalkozási statisztika adatait nélkülözvén —nem a ténylegesen kereső, illetve eltartott elemeket, hanem a közhasználatosan kereső (illetve eltartott) korban levői egyénekel viszonyítjuk egymáshoz. Ha ez a közhasználatos elhatárolás nem is egészen szerencsés, mégis egyelőre jobb híjján alkalmazni fogjuk azt és a 15 éven aluliakat, valamint a 60 éven felülieket nem produktívaknak minősítvén, a 15— 59 évesekhez, mint munkabírókhoz fogjuk az előbbiek számát viszonyítani, Az eredmény a kövei kező : 1.000 produktív korú egyénre 115—59 éves'jutott nem produktív: Miskolcz a többi vidéki Budapest Országos thj. város thj. város átlag 1910 595 695 402 745 1920 508 582 375 655 1930 465 513 321 595 A kereső koriíak számarányához mérten az improduktívak aránya minden kategóriában következetesen csökken. Hogy a munkanélküliség okai közt a produktív korban talált réteg feltorlódása is szerepel, azt újabban '.Móricz Miklós1) és K o v á c-s Alajos2) egyaránl elismerik. Hogy vájjon önálló ok-é vagy okozat csupán a koreloszlás gyökeres változása.: azt egyelői-e nyitott kérdésnek tekinteném. De inkább hajlok afelé, hogy olyan okozat, amely azután — mint ahogy a társadalmi tömegjelenése'knél annyiszor tapasztaljuk — önállósul s okká válik. A születések számában ugyanis tátongó rés támadt s a gyermekkorlátozás folyamata — szelídebb formában ugyan — de továbbra is tartott s ezért a produktív korúak részesedése automatikusan emelkedett fel. De azután ki tagadná azt, hogy az ilyen társadalomban kevesebb gyermekruháról, cipőről s a felnövekvő sarj egyéb nagyszáméi szükségleteiről kell immár gondoskodni, mint azelőtt? így azután — a nagyobb munkáskínálat mellett — kisebb lett a keresők tevékenységében az az. ösztönző erő, amely a jövőről való gondoskodásra irányúi. (Ez persze nagy csészében érvényes csupán, de nem változtat ezen az, hogy — a viszonylag több keresőképes korú munkakínálata illuzóriusabbá tette e gondoskodás lehetőségét, mint azelőtt a több eltartandóról való gondoskodás volt s így az utóbbi vágya, szükséglete ma zaklatóbb és kínzóbb, mint azelőtt.) Ezzel természetesen nem mondjuk-fi^t, hogy a munkanélküliség most már csak a koreloszlásban beállott változásra volna visszavezetendő. A nem produktív csoportba soroztuk úgy a 15 éven aluliakat, mint a 60 éven felülieket. Ez módszertani szempontból sem helyes, de azonfelül azért sem, mivel a 60 éven felüliek jelentők hányada kereső s most mái— tudván azt, hogy az öregek aránya erősen növekszik — ez a tény még csak aláfesti a munkanélküliség és a kormegoszlás módosulása közt fennálló kapcsolatról mondottak komor színét.3) VII. Családi állapot. Miskolcz népességlének családi állapot szerin' való tagosulásának ismeret- épp oly nagy jelentőségű volna és épp oly érdeklődésre tarthatna igényt, mint a kor szerint való megoszlás elemzése. Azonban az ezirányú vizsgálódásnak útját állja két körülmény. Az egyik az. hogy a főbb eredmények még nem kombinálják a nem- és családi állapot szerint való tagosulást egymással; már pedig jelentősen más a megoszlás a férfiak és más a nők között. A másik akadály az, hogy a családi állapot és az életkor közötti kombináció egyelőre még szintén hiányzik; pedig a családi állapot nyilvánvalóan függ az ú. n. tartalmi okokon kívül az életkortól is. így aztán adatainknak csak megközelítői, informatív értéke van. ') Mónicz M.: Magjyairwtgtziáig nuunfeaibiró népe 1910 óta. Miaigyar Statisztikai SpaemJe '1931. 10. *•/. 93(3. ós köv. 1. -') Kováos A.: Az. 1930. évi néps/iáimlláM-s fointowabb civ.hné ny»>, Majgy. Staalt irWmiCie 1932. 10. az. 81(i. 1. 3) Értiéikes fitatiszitiik,a vo^lns az„ anwly feöfcöfntetné a tényleg k'iWisö (intem munkán éi'lküli) produktív korúak á.'ta' eltartott gyer.mcikeűc & üregeik wJáim&t ós azutiám a produktív korú nem ktiresők (niiraika.néKkiüiek) ái'taü eJltartandokát.