Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 4. szám - A fellebbvitel ujabb szabályozása a polgári perben

4 MISKOLCI J0GÁSZ2LET (32) ban köteles előadni. (T. E. 28. §.) A válaszirat tehát szintén érdemleges perirat. Ezek szerint a fellebbezési eljárás is elsősorban írásbelivé válik, minek folytán a kellően értesített feleknek, vagy egyiküknek a tárgyalásról való elmaradása a fellebbezés elintézést nem gátolja s a tárgyaláson meg nem jelent fél helyett a fellebbezési kérelmet és ellenkérelmet az elnök, vagy előadó olvassa fel. (T. E. 29. §.) Az ügy ismertetése sem a felek feladata többé, hanem az ügyet már a Pn. rendelkezése szerint — a bíróságnak az elnöktől megoízott tagja vagy az elnök adja elő. (Pn. 17. §.). Ha azonban a bíróság a fellebbezés elintézhetése végett az egyik, vagy mindkét félnek, vagy ügyvédnek meghallgatását szükségesnek tartja, ebből a célból a tárgyalást elhalaszthatja. Igazolásnak helye nincs s az eljárás szünetelése is csak akkor állhat be, ha a bíróság, a feleknek kellő időben beadott, indokolt közös kérelmére, fontos okból, legfeljebb egyszer — megengedi. (T. E. 29. és 34. §§.) A Pp. 510. §-a tehát hatályát vesztette. Ha a felek a tárgyaláson jelen vannak, szóval is indokolhatják kérelmeiket, de nóvumokat csak abban az esetben hozhatnak fel, vagy érvényesíthetnek, ha azokat a fellebbezésben, vagy válasziratban felhozták, vagy érvényesítették s a szóbeli tárgyaláson ily előadások csak akkor pótolhatók, ha azok figyelembevétele a tárgyalás elhalasztását nen teszi szükségessé, vagy ha a fél nyomban valószínűvé teszi, hogy iratában hibáján kívül nem érvényesíthette azokat. (T. E. 32. §.) Tehát, mint a felülvizsgálati eljárásban áll ez az ott érvényesíthető nóvumokra. Ez a szabály tehát mindennemű s így azokra a nóvumokra is alkalmazást nyer, amelyek hivatalból észlelendő körülményekre vonatkoznak. Ezzel a Pp. 498. §. 1—3. bek. hatályát vesztette. Az írásbeliség nagyobb érvényesülésének következménye, hogy a fellebbezésben és válasziratban előterjesztett kérelmeket és ellenkérelmeket a szóbeli tárgvaláson megváltoztatni nem lehet. (T. E. 31. 5. 1. bek.) Ezeket a kérelmeket nem szabad összetéveszteni a kereseti kérelemmel és ellenkérelemmel, mert ez utóbbiak, a pertárgy, illetőleg a fél veszélyeztetett érdekének különbözősége szerint, marasztalásra, megállapításra, vagy jogállapot változtatásra, illetőlear érdemi elutasításra (ami szintén megállapítás) irányulnak s ezeknek megváltoztatása — a keresetváltoztatás tilalmán belül — meg van engedve. (T. E. 31. §. 2. bek. 1—5. p.)7) A fellebbezési kérelem és ellenkérelem viszont az elsőbírósági ítélet érdemi, vagy nem érdemi megváltoztatására, feloldására, hatálvon kívül helvezésére, illetőleg helybenhagyására irányulhat. Ennek a megváltoztatása nincs megengedve. Ha tehát a fél periratában pld. feloldást kér, a szóbeli tárgyaláson nem kérheti az ítélet hatályon kívül helyezését, vagy érdemi megváltoztatását és viszont. Kivételesen azonban a T. E. 32. §-ának feltétele alatt ezt is megteheti, ha iratában nem érvényesített olyan fellebbezési joga is van, melyet a bíróság hivatalból elégít ki, mert valamely hivatalból észlelendő anyagi, vagy perjogi szabálysértés tényéből keletke') E rendelkezés lényegileg megegyezik a Pp. 188. §. 2—6. p.-ainaik rcmdiellkezélsévol. Az ilyent vált O'ztat ásókat bírói gyakorlatunk eddig is megengedte. V. ö. még Kovács ML: A polgifiiri perrendtartás magyarázata. EL kiad. Budapest,, 1920. 1025. 1. zett.s) Pld. iratában anyagi jogszabálysértést panaszol, mert a bíróság a kereseti követelést megítélte, holott az elévült, a szóbeli tárgyaláson felhozhatja, hogy anyagi jogszabálysértés forog fenn és azért is, mert az elsőbírósági peranyag szerint, alperes a jogügylet kötésekor cselekvőképességgel nem bírt, vagy felhozhat olyan perjogi szabálysértést, melyet a fellebbezési bíróság hivatalból észlel, pld. a megállapítási érdek hiányát, vagy hogy az ítélet meghozatalában a törvénynél fogva kizárt bíró vett részt. Mindezt persze csak a T. E. 32. §. rendelkezéseinek szem előtt tartásával teheti, stb. b) Abból, hogy a fellebbezés nóvum judicium, az is következik, hogy a fellebbezési jog egy második judiciumra való jogot is foglal magában, éppen azért — nézetem szerint — amennyiben a fellebbezés nincs kizárva, fellebbezéssé] élhet a fél, akinek kereseti kérelmét az elsőbíróság mindenben teljesítette, csupán azért is, hogy keresetét felemelje,0) s felemelés végett a mellékbeavatkozó is fellebezhet, ha ehhez jogi érdeke fűződik.10) A félnek felemelés végett való fellebbezése — nézetem szerint — az eddig mondottaktól eltekintve, azért is helytálló, mert nem tárgytalan, nem céltalan s mert annak elmulasztása esetében a fél perújítással is élhetne a Pp. 563. §. 11. p. alapján. Sőt az ilyen elsőbírósági ítélet a félre nézve hátrányos is. Emellett a törvényhozónak nem lehet célja, hogy a feleket perújításra, esetleg újabb keresetindításra kényszerítse, mert az előbbi a jogbiztonságra is hátrányos, de meg a bíróságok elfoglaltságát is szaporítja. Hiszen éppen a perújítások elhárítása s az igazság minél tökéletesebb kiderítése végett engedi meg a törvény a nóvumok érvényesítését is. A kereseti kérelem és ellenkérelem felemelésére pedig most már a fellebbezési eljárásban is kifejezetten meg van engedve. (T. E. 31. §.) Ez a kérdés egyébként szorosan összefügg azzal, hogy miután a törvény kázuisztikusan határozza meg, hogy a jognak meg nem felelő perbeli állapot alapján keletkezik-e a félnek perorvoslati, tehát fellebbezési jega, vájjon e feltevés mellett a jognak meg nem felelő perbeli állapot már magában véve jogot ad-e a fellebbezésre, vagy pedig ehhez még az is szükséges, hogy az ítélet a félre nézve hátrányos, illetőleg sérelmes legyen. Ez az, amit a fellebbezés anyagi előfeltételének mondanak. Az uralkodó felfogás és a bírói gyakorlat általában a sérelmet, vagyis, hogy az elsőbírói ítélet a fél terhére hozatott s így az ő javára megváltoztatható, a fellebbezés mindenkori anyagi előfeltételének tekinti, így pld. a marasztalt alperes az ítélet végrehajthatatlansága miatt nem panaszkodhatok, a felperes viszont — a perköltség mennyiségétől elte8) L. erre részletesen Szerző: i. Felülvizsgálat. 165. s k. 11., melyek a folloibbezjé'si eljátrás újabb szabályozása folytámk itt is állanak. •) így Seuffert: Kommentár zur Zivilpnocessoidinuing. X. kiad. L k. München. 1907. 35. s k. 11., továbbá HeUwig: System des deuitschein Zivilproeesisreehits. Lcipzig. 1912. 836. 1. 2. Ellenk. Wach: Voirtrágie über die lieiehs-Zivillprocessordinuing. Bonn. 1896, II. kiad. 262. L s jegyzet Nálunk ellenk). Kovács M.: i. m. 991. 1. s 'áltáléiban la 'bírói gyakorlat is. ,0) Ezt alig iis lelhet kétségbe vomni, mert en.nélkül a uiellékbeavatkozás jelentőségéből sóikat veszítene. Különösen ha a meMékbeavatkoiz/i csak SíL elsöbírósiági ítélet meghozatala után Fjzerez a perrel tudomást. De lia. n mellékbeavatkozó fellebbez bet,, mert a.hhoz jogi érdieke fűződik, kétségkívül fellebbezhet a fél is.